Megtudod kérni a munkád árát, nőtársam? (Mitől dől a lé? ;-))

75-Szazalek-1124698_per_cent_5Tudtad, hogy a nők negyedével kevesebb pénzt kérnek a munkájukért, mint a férfiak?

Ezt a megdöbbentő adatot, általános tapasztalatot Pesti Kata szervezetfejlesztő tréner, a frissen indult CsaládÉsEgészség honlap egyik tulajdonosa és blogírója mondta el az alábbi beszélgetésben. Az interjút  abból az apropóból készítettem, mert Pesti Kata lesz az egyik előadója a GazdagNők “Mitől dől a lé?” című női pénzügyi önismereti konferenciájának 2010. május 9-én, vasárnap Budapesten.

Az alább látható videó felvételen  arról beszélgettünk többek között, hogy

  • – vajon a nők miért nem tudják megkérni a munkájuk árát,
  • – neki miért nem okozott ez gondot sosem,
  • – melyek a saját személyes tapasztalatai,
  • – miért kerülendő az alulfizetettséget eredményező “kényszermunka” a nőknél,
  • – miről szól majd az előadása, és miként igyekszik majd a résztvevőknek támogatást adni,
  • – és kik tudnak az előadásból tapaszalatokat, információkat meríteni.

A videófelvétel időtartama 7.5 perc – hallgathatod akár háttérként is, de a képernyőd elé ülhetsz jegyzetfüzettel, tollal, hátha máris találsz benne hasznos mondatokat.

A hozzászólásaidat is kíváncsian várjuk Katával :-)

Ha szeretnéd tudni, hogy hogyan kérd meg nőként a munkád árát, érdekelnek ennek praktikái, megoldásokat keresel e téren is, akkor tarts velünk 2010. május 9-én, vasárnap: még tudsz jelentkezni a 3. “Mitől dől a lé?” című pénzügyi önismereti konferenciánkra – klikkelj ide a tájékoztató lapért, a jelentkezési lehetőségért —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

13 Responses to “Megtudod kérni a munkád árát, nőtársam? (Mitől dől a lé? ;-))”


  • Ezen minden nőnek egyaránt változtatnia kell(ene). Mert hiába határozzuk meg a munkánk értékét az annak megfelelő anyagi ellenértékkel, amíg van másik 10 nő, aki ugyanazt a munkát kevesebbért elvégzi. Ezt az üzenetet minden nőnek és férfinak is el kellene juttatni! Sok sikert a téma közvetítéséhez!

  • Új limitáltszériás ruhamárkán dolgozom,és most szállingóznak az első vevőim,mivel elég szűk rétegnek szól a ruha, a párom a közvetítő.Nagyon nyom afelé hogy legyen olcsóbb minden,mert nem tudom eladni.Elég nehéz így,de azt mondom,hogy ha nem tetszik az ára,akkor vegye meg a kínai piacon olyan minőségben amiben én csinálom-nem kapja meg,még hasonlót sem-kevés fiatalembernek van méretre készített ruhája.Nagy harc lesz azt már most látom!

  • sziasztok!

    én sajnos a munkám árának leértékelését, éppen most éltem át. már tavaly is csökkentették a fizetésemet a gazdasági válságra hivatkozva(szociális munkás vagyok)és a múlt héten újból előálltak ezzel az ötlettel, de most kb a fizetésem 1/5-ét elvonták. Ezt már nem hagytam, és leültem beszélni a főnökkel.Megpróbáltam vele megegyezni, kértem, hogyha nem tud többet fizetni, akkor csökkentse a munkaidőm 8 óráról, 6-ra. Sajnos ez az ember egy autoriter, hatalmaskodó és csak a maga hasznát szem előtt tartó valaki, és egyszerűen közölte ha nem vállalom ennyiért a 8 órát akkor felvesz egy pályakezdőt a helyemre. Nagyon megdöbbentett a hozzáállása,és borzasztóan megalázó is volt. Elfogadtam, de mikor hétfőn kezdenem kellett volna, egyszerűen nem tudtam bemenni a munkahelyemre és folytatni ugyanazt, mintha ami sem történt volna. Eljöttem táppénzre, és most itthon gondolkodom, hogy mit csináljak, mert minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy egy olyan embernek és cégnek dolgoztam 5 évig, ahol folyamatosan kihasználtak. Most úgy érzem elég, ezt már nem tudom elviselni. Kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy ti ilyen helyzetben mit csinálnátok?

  • Kriszta! Egyetértek veled. Ez szerintem sem csak a nők problémája. Egy férfi is tud ugyanúgy számára frusztráló “kényszermunkát” végezni azért, hogy a családját el tudja tartani. Én is ismerek ilyet.

    Kata! Teljesen igazad van. Ne engedj a pressziónak. A jó termék drágább, és igen is el lehet adni. Ki kell emelni az előnyöket, amit máshol (és főleg olcsóbban) nem kaphat meg a vevő. Lehet, hogy rossz célcsoportnál kopogtattok, azért drágállják a ruhákat.

    Andrea! Ennyi leírásból nem lehet megismerni pontosan a helyzetedet. Azt gondold végig, hogy az autokrata főnököd blöfföl, hogy befolyásoljon, vagy valóban úgy gondolja, ahogy mondta. Én is voltam ilyen helyzetben a válság elején, de én az a típus vagyok, aki először keres egy másik munkát, utána tárgyal az aktuális munkahellyel, főnökkel. Kerestem másikat, találtam is, és szóltam a munkahelyemen, hogy a csökkentett pénzért én nem dolgozom tovább, inkább felmondok. Először azt hitték, hogy blöffölök. Igazából a főnök magából indult ki, ezért gondolhatta így. Jeleztem, hogy szeretném, ha lerövidítenénk a felmondási időt, mert várnak az új helyen. Ez már egyértelmű jelzés volt a főnök számára is, és tárgyalást kezdeményezett, hogy maradjak. Ekkor már értékelték a munkámat és még párezer Ft-tal többet is kaptam, mint amit kértem. Ez még így is kevesebb, mint némely kollégáé, de így is bőségben megélünk. Csak azért írtam le, hátha segít neked is a történetem.

  • Nem fordulhatsz munkaügyi bírósághoz?

  • Szerintem nagyon nagy téma ez.Én nyakig vagyok bene.Már 10 éve 2% dolgoztam mint külkereskedö. Most hogy 5% emeltem a régi felvásárló ott hagyott.De nem gond ujabat találtam igy már az elején megbeszltem vele mindent söt egy nagyon erös jogilag szerzödésben is bene foglaltam hogy mi történik akor ha nem fizeti ki.
    Az alap probléma minden nönél az hogy nem értékeli elégé saját magat igy nem tudja mi a munka értéke.Ez csak akor tudja meg pontosan ha már egyszer megélte a nyomort.Ez történt velem is.Most már a szenvedésem árán tudom az hogy milyen értékes vagyok is mi a munkám valodi ára.
    Edig is az volt csak épen nem tudtam. keletet ehez egy nagyon de nagyon nehéz idöszak hogy tudjam értékelni saját magam.Tudom azt is hogy mint nö nem ez lene a fö elfogalcságom hanem leni egy rendes csaladal nyugalomban. De ha az élet ezt hozta akor ezt kell csinálni.Is egy pércig sem kell azt elhini hogy ezt masképen lehet csinálni. Közben semilyen érzelem se nyivajgás se semi. Csak a cél is semi más ne legyen.Bármilyen elteritö dolog nem érdekel.53 éves vagyok teljesen egyedül de ujra kezdem ugy ahogy ez pontosan kell.Imádom a külkeres szakmámat is tudom hogy 10 szer vagyok jobb bárkinél.Ezért ki is állok bárki ellen ha kell.Most az eröm belüröl fakad ezt érzem.De ehez sok idö nyomoruság keletet egy szörnyú válás egy teljes élet rabszolgáság.Remélem hogy a nöi társaimnek nem kell mindegyiknek ezen át meni hogy végre értékeljék magukat is a munkájük értékét.
    Sok sikert is kitartást mindenkinek

    Carmen

  • Sziasztok!Szerintem az a munkavállaló aki sok pénzt kér,azt eleve fel sem veszik a munkahelyre,mert van helyette száz másik aki fele annyiért is elvégzi a munkát!Visszaélnek azzal,hogy kevés munkahely van!

  • Nekem is gondot okoz, hogy megkérjem a munkám árát. Most építgetem a saját vállalkozásomat, mert elegem lett abból, hogy 4 éve többet kerestem, mint mostanában. Ez így nem fair, én előre akarok menni, és ha senki sem hajlandó ezt megadni, majd megteremtem magamnak. Még csak halvány elképzeléseim vannak, lesz még mit fejlődnöm.

    Kedves Andrea!
    Megértelek, én is voltam hasonló helyzetben. Judit felvetette a munkaügyi bíróságot. Én nem mennék oda. Lehet, hogy struccpolitika, de még ha nyersz is, akkor sem bírod majd a “remek, baráti” légkört a munkahelyeden, rövid úton kiutálnak. Jobb mielőbb kilépni az ilyen helyzetekből. Mehettem volna már több esetben én is a bíróságra, de csak utánajárás, idegeskedés, pénz és nagyjából semmi sem változik, még akkor sem, ha a bíró neked ad igazat. De ez az én véleményem.

  • Hajrá Kata! Szakmabeliként biztatlak, ez egy gyönyörű tudás, nivós szépen elkészitett ruhák…..nekem például ezek emelik a “rezgés szintet! Nincs sok ruhám, nem is áldozhattam sokat eddig erre,de ami van az mind nagyszerű darab! Sirva tudok fakadni a buszon amikor látom a nőket izléstelen “piac-modellekben”, ami egy hónap múlva kidobható! Próbálj meg valami jobb reklámot!/üzletkötőt khm…./ Tudatositsd magadban, hogy nagyon sokat ér a munkád! Szép ruha- az maga a boldogság , és egy magára valamit adó nő megfizeti az árát! Kedves Ida! Igazam van? Anikó

  • A hét elején kaptam nagy leckét ebben a témában.
    Irodavezetői állást hirdettek, behívtak interjúra. Mind a 30-an ott voltunk egy kis terembe zsúfolva. A főnök bejött, felült az asztalra domináns pózban, és közölte, hogy itt nem állást kínál, hanem munkát. Mint kiderült, valójában nem irodavezetőt, hanem értékesítő ügynököket keres. Mivel 1 órán keresztül nem beszélt az alkalmazás és a fizetés módjáról, rákérdeztem. Válasz: Maga mennyit fizetne nekem, ha felvenném? És egyáltalán, hogy lehet ekkora hülyeséget kérdezni?!
    Summa summarum, a végén kiderült, hogy 4 órára bejelentene, a minimálbér feléért, és 8-10 órát kellene dolgozni, és a jutalékot feketén fizetné.

  • Igen. Én is megtudom kérni a munkám után az árat. És én is kifizetem azt az árat amiről úgy gondolom, hogy megéri. Ez azért fontos, mert ha tudom annak az értékét, hogy mit tettem bele, akkor egy reális ára kell, hogy legyen. Nem több és nem kevesebb. Nekem az önbecsüléshez ez nagyon fontos lételem. Nem foglalkoztam az egyenjogusággal soha, de a bérek engemet is felháborítanak. Én takarítottam igazgatók lakását és a végén mindig többet kaptam.Azért ragaszkodtak hozzám, mert számíthattak rám és úgy végeztem mint ha az enyém lenne. Én egyik barátomat sem kérnék meg arra, hogy olcsobban csináljon bármit. Én azért vagyok az ügyfele, mert olyan pluszt tesz bele ami a minőséget hozza. Az is elöfordult, hogy azért kértem a végén kevesebbet mert időben hamarabb végeztem. Ilyenkor is megkaptam az összeget amibe megállapodtunk, csak is a minőségnek köszönhettem, hogy tisztelik ahogyan elvégzem.

  • Örök probléma, és úgymond “ördögi kör”. Amiből persze nem lehetetlen kilépni. Én azt tapasztalom, hogy az összefogás segít, akár mi nők fogunk össze, akár férfiakat is bevonunk egy-egy tervbe, megvalósításba.
    Egyetértek azzal, hogy számít a munkád minősége, de sokat számít az ember személyisége is abban, hogy meg meri-e kérni a munkája árát, és a vevők, megrendelők szívesen fizetik-e ki neki.

  • Igen a nö és férfi munka elvégzése az mindig is kölömbség volt, hiába pl: azonos munka azonos teljesitmény ,mégis egy férfi több fizetést kapott érte, ez még az egyenjogúság idejekor nem lett tisztázva csak az,hogy legyen egyenjogúság? lám ezt a nő megkapta ,ugyan de a mákáért az egyenlő bért azt nem,sajnos!
    Itt ezekben is lehetne törvényt alkotni, hisz rengeteg vezető beosztásúnő van,aki bcsületesen dolgozik és még a családja is ott van, és ellátja. A férfi meg legtöbb csak otthol van? /tisztelet a kivétel/ Talán a nők zöme azért vállalja a munkát kevesebb bérért el ,mert szüksége van a munkára ,hisz akkor minek tanúlt? ugye? /és nem szeretne eltartott lenni/ Meg ketten csak többre jutnak,mint az egyedűli kereső acsaládban. Tehát van még bőven e-terűleten is mit tenni a Nőknek a Nőkért!!!Ezt rendezni kell.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.