Szenvedélyesen szeretett, valódi munka (Mitől dől a lé? ;-))

Rumi_szinesRajzDolgozol, hogy pénzt keressél? És közben nem is igazán kedveled, nem találsz benne sok izgalmat, de hát enni kell, lakni kell valahol… ezért csinálod.

Imádod a munkádat? A saját lényed fontos önkifejezése, és boldog vagy benne, vele, s nagy örömmel végzed? Ez esetben nem pénzkereseti forrás elsőként a számodra, igaz? Bár megjön vele a pénz is…

A szenvedélyesen szeretett munka – meggyőződésem, hogy ez hozza meg a pénzt, a bőséget, az anyagi, lelki és szellemi gazdagságot is. Nem véletlenül lesz ez az egyik legfontosabb témája a 6. Mitől dől a lé? című női pénzügyi önismereti konferenciánknak 2011. március 5-én, szombaton. És az sem véletlen, hogy ebben a témában – néhány órája sincs -, egy izgalmas, idepasszoló írásra bukkantam. Kalóz Edit tette közzé a Face Bookon Rumitól, a 13. században élt legnagyobb perzsa szúfi misztikus filozófustól és költőtől – olvasd hát te is!

Dzsalál-ad-Dín Rúmi: A valódi munka

Egyetlen dolog van ezen a világon, amit sohasem szabad elmulasztanod. Ha minden egyebet elfelejtesz, de ezt nem, akkor nincs miért aggódnod. Ám ha minden másra emlékszel, de erről elfeledkezel, akkor semmit sem vittél végbe az életedben.

Olyan ez, mintha a király egy feladattal elküldött volna téged egy távoli országba, s te száz más munkát elvégzel ott, csak éppen azt nem, amiért küldettél. Az emberek tehát azért jöttek erre a világra, hogy egy bizonyos munkát elvégezzenek. Ez a munka a cél, és mindegyik munka az adott emberre szabott. Ha nem végeznéd el, az olyan lenne, mintha egy felbecsülhetetlen értékű indiai karddal rothadó húst szeletelnél. Mintha egy aranyedényt arra használnál, hogy fehérrépát főzz benne, noha az edény egyetlen darabkájából száz főzésre alkalmas lábost vehetnél. Mintha a legnemesebben edzett késed a falba szúrnád, hogy mindenfélét ráaggass.

Te azt mondod erre: “De hát vedd észre, hogy legalább használom a tőrt! Nem hever haszontalanul.” Ugye milyen nevetségesen hangzik ez? Egy garasért vehetnél egy vasszeget, hogy ezt a feladatot elvégezze. Te azt válaszolod: “De én az erőmet nemes vállalkozásokra fordítom! Jogtudományt és filozófiát, logikát és csillagászatot, gyógyászatot és egyéb fontos dolgokat tanulok!” Ám fontold meg, miért teszed mindezt! Hiszen ezek belőled nőttek ki!

Emlékezz lényed gyökerére, urad jelenlétére. Add az életedet annak, aki már birtokolja a lélegzeteidet és a pillanataidat. Ha nem teszel így, akkor hasonló leszel ahhoz az emberhez, aki fog egy értékes tőrt, majd a konyhájának a falába veri, hogy arra akassza a lopótököt. Elfecsérled az értékes lelkesedést, és balga módon tudomást sem veszel méltóságodról és életed céljáról.

(Malik Tóth István fordítása)

A 6. “Mitől dől a lé?” című konferenciánkat 2011. március 5-én, szombaton tartjuk Budapesten – itt találod a részleteket, klikkelj máris! —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

6 Responses to “Szenvedélyesen szeretett, valódi munka (Mitől dől a lé? ;-))”


  • Bányay Judit, a Kékangyal ;)

    Derűs napot Mindenkinek!

    Maximálisan egyetértek ezzel a gondolatmenettel, sőt, magam is így látom! :)
    Az már egy másik kérdés: hogyan találom meg a küldetésemet, amiért égő vággyal tudok dolgozni, azaz könnyedén, lazán, vidáman, mert csak az hozza be a bőséget az életembe.

    Tengermély tisztelettel, baráti üdvözlettel:

    Bányay Judit, a Kékangyal ;)
    Jogvédelmi specialista
    20/316-9882

  • Nos, a “hogyan”-ban is igyekszem majd segíteni a most vasárnapi konferenciánkon, azaz ki-ki hogyan találja meg a Valódi Munkáját, életfeladatát
    http://www.gazdagnok.hu/2010/03/12/mitol-dol-a-le-harmadszor-2010-majus-9-en/

    – köszönöm Judit, a hozzászólásodat (és úgy rémlik, hogy Te is ott leszel vasárnap?)

    Szeretettel: Ida ***

  • Bányay Judit, a Kékangyal ;)

    Nanáááááá, hogy ott leszek! ;)))
    Úgyhogy találkozunk, személyesen.
    Alig várom!

    Szerető üdvözlettel:

    Jutka :)

  • Én úgy gondolom, hogy szépen hangzik ez “a szeretem a munkám”, “az a munkám, ami a hobbim”, csakhogy ez nagyon kevés embernek adatik meg. Arra ugyanis nics lehetősége az emberek többségének, hogy család mellett azt próbálgassa, hogy melyik munka is tetszene neki a legjobban, és még jól is keresne vele. Mert ha ez csak évek alatt derül ki, az alatt is enni kell a családnak, iskoláztatni kell a gyereket. Elsőre eltalálni pedig nagyon kevés embernek sikerül. Én 11 éve végzem nagyjából ugyanazt a munkát, bár ez egymás után két munkahelyet jelent. Szeretem a szakmám, de ahhoz a részéhez, amit csinálok a lelkesedésem már régen nincs meg, viszont azt is látom, hogy a hasonló végzettségűek is csak vergődnek azon a területen, ahol ők vannak, egyre nehezebben lehet jól keresni vele. Talán én nem rendelkezem elég önbizalommal és kellő optimizmussal, de nem merem felcserélni a biztos rosszat a bizonytalan jóért.

  • Cecília, a fokozatos átmenetet is meg lehet teremteni… Tehát gondolatban kellene próbálkozni, és át kéne írnod, amit most mondogatsz: “…csak vergődnek azon a területen, ahol ők vannak, egyre nehezebben lehet jól keresni vele”. Hidd el, mindig vannak, akik tudják másképp, az előbbiek nélkül csinálni.
    Biztosan ott van a kulcs, amit írtál: “Talán én nem rendelkezem elég önbizalommal és kellő optimizmussal…” – ezt a mondatodat is kicserélhetnéd, hm? :-)
    Egyre több önbizalommal rendelkezem, egyre jobban bízom magamban, egyre optimistább vagyok – pl. Ez sokkal jobban is hangzik, nemde?

    És ahogy erősödsz, úgy leszel képes cserélni…
    Én azt látom, hogy néhányan már csak akkor képesek lépni, amikor torkig vannak az addigival, időnként már belebetegszenek… Pont ma mesélte valaki, hogy már el akart jönni a munkahelyéről, és akkor mondtak fel neki… Ez még így szerencsésebb helyzet… de van, amikor tényleg rákényszerülünk a végén a váltásra, amit régóta érzünk, de nem vagyunk képesek, ill. hajlandóak megtenni.

    Mert sokszor a kifogásaink is végtelenek…

    Szóval én bíztatnálak az önbizalmad és a hited megerősítésére – és szívből drukkolok neked :-)

    Ida *** szeretettel

  • Szia Ida !Köszönöm a sok jó tanácsot és a közeljövőben is ugy néz ki én nem fogok tudni elmenni egy találkozora sem :Ez a messzeség miatt is van és mostanában sajnos sok oka van hogy nem jutok el.De örömmel olvasom a tanácsokat és hozzászolásokat.A léimlomokkal kapcsolatban igazad van, de vannak olyan dolgok amit nem kell és nem is szabad kidobni.Annó igy jártam én sok mindennel utánna kerestem. Mivel én midig is beosztóan éltem, és sajnos a sulyom is változtatom ruhát csak akkor adok oda valakinek vagy ha már nem jó kidobom ha már nem fogom soha felvenni. Mint már irtam én már nem vagyok fiatal,de nem vagyok gyüjtögető sem és szivesen oda adom a tárgyaimat ruháimat amit más esetleg hasznositani tud.Én csak akkor égetem el a kazánba ha már hordhatatlan, használhatatlan. A pénzhez az a hozzáállásom hogy rajtam kivül álló okok miatt ujabban nem igazán tudok tervezni, pedig rám nagyon jellemző a beosztás és sporolás, azt tudnod kell nem vagyok irigy természetü !!! Ez a baj !!!A sok betegség bizonytalan esetek halmaza ami mostanában velünk történbik viszi a pénzt. Ez van, már nem dolgozom és nem is tudok,nem vagyok jároképtelen ,ne értsd félre, más okok miatt. Ez van Köszönöm a sok jó tanácsoz Minden Jót Nektek, és további szép Napot !!!! Finci

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.