FogyóHold: takaríts – kívül-belül! Szegénységtudat: felesleges lomok és kacatok gyűjtése?

Fogyó Hold ideje a rendrakás ideje – kívül-belül. A természet adta és sugallta fogyatkozás idején célszerű ezzel az energiával együtt rezegni és mozdulni is. Szabadulj meg hát kacatoktól, lomoktól – takaríts, szépítsd a környezetedet is. Jómagam nem egyszer kezdek el rendet rakni kívül, miközben a rend a helyére kerül belül is, kialakul az átemeneti zavarodottság után belül is a harmónia (ismét ;-)).

Szegénységtudat valóban?

„A hátha-jó-lesz-még szemlélet a szegénységtudat lelkiállapotából ered, ami szintén szülőről gyermekre öröklődik.”

Mellbe vágott ez az idézet, amikor Karen Kingston „Rend a lelke mindennek” című könyvében először belebotlottam – nyilván nem véletlenül talált meg ez a mondat. Az idézet voltaképpen nem mond újat, hiszen régóta tudom ezt, mégis ÍGY leírva egy könyvben, valahogy erős szembesítés volt. Pénz = Biztonság – ez a pénz mítosz a legerősebb – az esetemben, tehát nekem itt van (volt ?) dolgom. Olívia Mellan többet is számba vesz, de rám ez hat(ott) leginkább. Hogy miért? Nagyon egyszerű a válasz: nyugdíjas éveimet bizonytalannak éreztem anyagilag. És azt tanultam meg, hogy nekem kell előteremtenem mindent, amire szükségem van.

Rájöttem, ha bőségtudatom lenne, azaz ha azt érezném, hogy gondoskodva van rólam, nem kell mindenért nekem tennem, akkor ez a mítosz, miszerint a pénz egyenlő a biztonsággal = akkor vagyok biztonságban, ha van pénzem, nos, ez kevésbé hatna rám. És máris a bizalom kérdéskörénél tartunk. Mennyire bízom az Univerzumban, a Jó Istenben, az Istennőben, Földanyában – kinek-kinek a hite szerint, s kedvetekre tovább bővíthető -, tehát egy magasabb rendű erőben, ez a további kérdés. Aminek létében amúgy biztos vagyok, tudom, mert számtalanszor, megtapasztaltam, hogy van. És ezért hiszem is – hiszek benne. És ezzel eljutottunk a hit kérdéséhez is.

Minek tartogatni, tárolni tárgyakat, lomokat, ha mindez így van?

„hátha-jó-lesz-még-valamire” szemléleten a saját fejlődésemben már túl vagyok bizonyos mértékig – sokat selejteztem már, rendszereztem többféle módon a tárgyaimat. Nem megy még mindig könnyen minden esetben a kidobás, az odaajándékozás, az elengedés. Pedig az utóbbi azért is nagyon fontos, mert amikor már tartalék pénzed van, péntudatosságod révén befektetnél, nos ekkor is el kell tudnod engedni a pénzedet! Ez a harácsoló pénzügyi személyiségtípusnak kihívásokkal teli lehet.

Felhalmozunk dolgokat, és tároljuk az idők végezetéig – én valóban ezt örököltem. Szüleimnél, velük egy udvarban lakó húgomnál tele a padlás, a pince. Sőt, van egy udvari fa épület – afféle férfi műhely – roskadozik a fontos (?) kincsektől, és a garázs – ami amúgy kiadható lenne -, ez is tele van mindenfélével. A bőség tudat útján ehhez képest jómagam valóban sokat léptem előre. A saját tapasztalataim alapján ezért is osztom meg örömmel, amire mások is nyitottak.

Mi számít kacatnak?

Ami nem hoz pénzt – ez a kacat. Robert Kiyosaki szerint legalább is. Egyet értek vele. A feleslegesen megvásárolt dolgok valóban viszik a pénzünket folyamatosan. Hogy ezt le tudjuk állítani ehhez a szokásaink elengedését is gyakorolhatjuk – erre is alkalmas a Fogyó Hold ideje. Mert kacat lehet akár egy rossz szokás is, fejlődést gátló hiedelem, örökölt minta szintén.

A FogyóHold idején vágjunk hát bele az életünkben jelenlévő felesleges dolgok, kacatok kiselejtezéséhez – legyenek valósak vagy jelképesek. Ez az elengedés ideje – tegyük hát meg, amennyire csak tudjuk. Lehet, hogy kényelmetlen lesz kicsit, mert megszokott komfort zónánkat sérti, de mennyivel jobb lesz, ha az átmenti – időnként káoszos – állapotokon túljutva ott lesz a ragyogó eredmény, az igazi öröm! Hogy ez is sikerült, megtettük! :-)

Vágyainkat, álmainkat erősítjük meg, tevezzük az új esztendőt. 2010. december 5-én este 6-től a Bölcs Hold Bőség Kör keretében újabb Hold Istennőhöz kapcsolódunk pont ÚjHold idején – gyere tarts velünk: a részleteket itt találod, klikkelj! —>>>

Bölcs Hold Bőség Kör címmel indított a GazdagNők új programot, amikor is együtt mozdulunk a folyton változó Hold ciklusaival Hold-Istennőkkel kísérve, rítuális gyakorlatok segítségével. 2010. december 5-én, vasárnap este 6-tól leszünk ismét együtt várhatón fél 9-ig, és együttlétünket most az ÚjHold energiája támogatja. Már tudsz jelentkezni – itt találsz részletesebb információkat, jelentkezési lapot: klikkelj!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

40 Responses to “FogyóHold: takaríts – kívül-belül! Szegénységtudat: felesleges lomok és kacatok gyűjtése?”


  • Nagy Torma Dobó Rózsa

    Jaj!!!Sajnos ez nagyon reám is vonatkozik.Remélem nem vagyok egyedül ezzel.Gyógyír volt számomra a használt holmik gyűjtögetése.De most már érzem,hogy teher.Sajnálok minden drb.tól megválni.Lassan kiszorítom magamat a ruhákkal.Nem is könnyű megszabadulni tőlük,nem kell senkinek. Ennek ellenére,még mindig nagy előszeretettel látogatom a turkálókat,mindig találok egyedi darabokat és nem tudom ott hagyni.Tudom,hogy szenvedély betegek közé sorolható vagyok és mégsem állok le.Pénzem is szükségesebb dolgokra kellene.Egy szál pargét ruhában kijártam a 4 alsó osztályt,nagyon nagy volt a szegénység,nincstelenség és mégis úgy gondolok most vissza,hogy ez nem akadályozta a boldogságomat.Nagyobb probléma most ez a sok ruha,a bőség.Mit tegyek?Csak gondot okoztam vele magamnak,nem kicsit.No meg a sok munka.Amit szeretnék fölvenni,nem is található.

  • @Rózsa: nekem az jutott eszembe, ahogy olvastalak, hogy talán a kislánykori szegénységedet kompenzálod, ezzel ellensúlyozod magadat a mostani felesleges ruhavásárlásokkal. Ha EZT tudod tudatosítani, és hogy nem kell szükséget szenvedned, van/lesz mindig elég ruhád, akkor remélhetőleg abba tudod hagyni.

    Mert ha feleslegesen vásárolsz, ahogy leírtad magad is, akkor voltaképpen azt “üzened”, hogy nem tudsz bánni a pénzzel, és így akadozhat továbbra is a pénzáramlásod.

    Szóval a ruhavásárlási szokást meg kellene állítani… Ez lehet, hogy örömöt jelent neked, akkor amikor éppen turkálsz a ruhák között, vásárolsz… de aztán már nem, mert lelkiismeretfurdalásod lehet, tárolási gondjaid vannak. Nézd meg, hogy mi jelent neked örömet, ami ingyenes!
    És próbáld behelyettesíteni azt csinálni a felesleges ruhavásárlás helyett, hm? :-)

    Drukkolok – sok szeretettel: Ida ***

  • Sziasztok, hasonló problémám van, volt. Azt hittem, én csak turiban vásárolhatok- ezt engedhetem meg magamnak.Mióta 2 szekrénnyi ruhát ki kellett selejteznem, mert lefogytam 3 méretet, mgváltozott a gondolkodásom.
    Megérdemlem a legjobbat :)- ez azt jelenti hogy ritkábban vásárolok, de csak olyat ami tényleg nagyon tetszik, és kell.
    1. Járok butikokba, drágákba,olyan helyekre, ahol tényleg nem tudok meggondolatlanul vásárolni.
    2. Különösen szeretek akkor menni, amikor nincs pénzem. Az van a fejemben, ezt mind megvehetném: mert megérdemlem a legjobbat :). És az is, hogy valójában nincs rájuk szükségem.
    De úgy megyek be gyönyörködni, mint egy múzeumba.
    3. Ha valami célomat elérek, megajándékozom magam azzal, ami igazán tetszik :) ez azt sugalja, fontos vagyok a magam számára.

    Persze attól még lehet ez egy gyönyörű ruha a turiban is …:)

    Azóta örülök, ha a szekrényembe nézek és állítólag sokkal csinosabb is vagyok.
    Remélem segíthettem egy picit… nagyon fontos szerintem, hogy csak olyan ruhákat tartsunk meg, amik tényleg tetszenek.

    Üdv:

    Lora

  • Hát, azt hiszem, ez az összefüggés sem “szentírás”… Családunkban anyukám a szenvedélyes lomgyűjtögető (aztán, amit megunt másokra tukmáló) és szenvedélyes “akciós-vásárló” (aminek jó része használhatatlan), szóval – látszólag – igazi szegénység-tudatú, amit meg is szokott indokolni a gyerekkori háborús emlékeivel. Ám, egyúttal ő az egyetlen “gazdag” tagja a családnak, egyedül neki van kamatozó bankbetétje. Én és a nővérem viszont, igencsak mínuszban vagyunk, főleg az utóbbi időkben. Az viszont tény, hogy anyánk hivatásos pénz-szakértő, közgazdász volt aktív korában.
    Kedves Ida, mi a véleményed erről?

  • Szeretnék részt venni a programokon,de hát pont ezért jelent keztem A gazdag nőkhőz,szoló oldalhoz,mert nincs pénzem és remélem itt megtanulok valamit,de hát itt is fizetni kell mindenért.45ezer ft-ot kapok rokkant nyugdíjat,dolgozni nem tudok a szivem és a tüdöm véget,százalékoltak le.Apénz amit kapok nem elég semmire sem még a gyogyszer költségem is ebből kell finansziroznom.Nekem nincs feleslegesen tárolt lim-lommom,nincs mit ki dobjak.Elkeseritő a helyzetem.sajnos nem vagyok egyedül vele.Sok embernek nem kerül étel a szájába,ebből nagyon sok gyermek is van ki éhezik.Nekik sem segít senki ha volna pénzem volna kiken segítsek.Tisztelettel. Judit

  • Judit, tisztában vagyok vele, hogy sok ember, köztük sok nő van nehéz helyzetben.

    Nálunk is több ingyenes lehetőségünk is van – ha még nemrégen kapcsolódtál hozzánk, ezekkel folyamatosan fogsz találkozni.
    És amikor ajánlunk fizetős lehetőségeket, akkor is igyekszünk mindenkinek hasznos tartalmat, gondolatok továbbítani, közvetíteni például ingyenes blogbejegyzésekkel, amik bárki számára hozzáférhetőek…

    Én magam is adományozok, havonta rendszeresen – mégpedig egy női éjjeli menedékhelyt fenntartó alapítvány számára (= http://resalapitvany.shp.hu/hpc/web.php?a=resalapitvany&o=11574530779.

    Kívánok jobbakat – szeretettel: Ida ***

  • @Katalin: édesanyád valószínűleg ezzel a hozzáállásával együtt mégiscsak tudja áramoltatni a pénzt, és az akciós vásárlása inkább a pazarlásmentességet jelentheti, és/hiszen tud tartalékolni…

    Szóval önmagában egy tényt nem lehet kiragadni, ez való igaz – nekem ezt is üzeni a te fontos észrevételed.
    Egyébként lehet, hogy édesanyád még többre is vihette volna esetleg a bankbetéteknél – hirtelen ez a gondolatom támadt még. Csak úgy intuítive :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Kedves Ida!

    Köszönöm válaszod. Mindezt el tudom fogadni, kivéve az akciós vásárlások nagy részét, ami ételben, ruhában egyaránt gyakran fogyaszthatatlannak bizonyul. Érdekes módon, máskor éppen ő mondja, hogy “nem biztos, hogy az olcsó áru a valóban olcsó”.
    A gond az, hogy a szegénységtudatot – úgy látszik – átvettem tőle, de a pénzteremtési és áramoltatási képességet nem. De, hát tanulni sosem késő. Viszont, én is csak az ingyenes leckékhez tudok hozzáférni – egyelőre, teszem hozzá pozitívan gondolkodva.
    Köszönettel, Katalin

  • &Katalin: nyilván ti ismeritek jobban a konkrétumokat… És igen, legtöbbször mi magunk pontosan tudjuk a válaszokat (pl. “nem biztos, hogy az olcsó áru a valóban olcsó”). Viszont a szokásokat átállítani az elég kihívásokkal teli feladat lehet… valóban.

    Az ingyenes kurzusaimból is nagyon sokan már nagyon sokat tanultak – ezt az ő visszajelzéseik alapján is tudom állítani. És érdemes visszamenőleg is olvasni a közel 300 blogbejegyzést, ami a lassan 2 év alatt született :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Kedves Ida! Az én történetem az 13 éves koromban kezdődött, amikor szenvedélyesen elkezdtem varrni. Nem jutottam méterárúhoz, csak régi megunt sokszor kopott ruhákat alakítottam át. Persze ez sokszor nem igazán jól sikerült. Nagyon sokáig gyüjtöttem a kacatokat, hogy ” ebből még lehet valami”, egész addig amig rá nem jöttem, már csak alakításokban tudok gondolkodni… Olvastam egy könyvet amiben az írónő azt tanácsolja: amit nem használsz fél éve arra nincs is szükséged, szabadulj meg tőle! Így tettem, és azóta mosolyog rám az ég, komolyan mondom, dől hozzám a szép , jó minőségű alapanyag sokszor nagyon olcsón, és nagyon jól haladok a munkával! Nem vagyok már szegény ,a szó más értelmében! Köszönöm, hogy elolvassátok! Anikó

  • Kedves Ida! Köszönöm szépen, de sajnos nem tudok vidékről felmenni Pestre.
    Nálunk sajnos nem működik a selejtezés, mert a párom mindent gyűjt, pont azért, hogy “jó lesz még valamire” Amikor tényleg kell, mondja, “ugye milyen jó, hogy semmit nem dobok ki?” Ez van. Semmit, de szó szerint semmit. 20-30 éves ruhákat, dobozokban kacatot (ami ha kell, meg sem találja, mert nem tudja miben mi van). Ez engem idegesít, de nem enged rendet csinálni, mert akkor semmit nem talál. Mindig veszekedés a vége, ha hozzá akarok fogni. Már nagyon unom, mert ez örökös téma, a vége meg az: “törődj a saját dolgoddal”.Sajnos nem csak a nőkön múlik, hogy mit lehet kidobni. Hiába mondom, hogy én nem érzem így jól magamat, szeretnék rendet csinálni, mert már nem tudok mit hova tenni. Nem lehet, mert neki minden kell. Tisztelettel Ewa

  • Kedves Ida!
    Nagyon igaznak tartom a fenti gondolatod, köszönöm, hogy megoszotottad. Nagyon szegény volt a családom, szüleim 2 kezi munkásemberek, Erdélyből teepültek át a háború után. Ételben, ruházatban csak a legszükségesebbet kaptuk testvéremmel…1 narancsot 4-en ettünk, új ruhákra nem is emlékszem. Kamasz koromban varrtam, kötöttem magam a ruháimat, a 70-es években még nem volt a fiatalok között e miatt nagy különbség. A férjhez menetelt követően születtek a gyerekeink, és anyagi helyzetünk is egyre jobb lett. Ezért inkább a gyerekeinket öltöztettük, finom falatokkal tápláltuk, hogy számukra jobb, más legyen, mint nekünk volt. Napjainkban magamra maradtam, Férjem elhunyt, /4 éve/ gyerekeim önálló otthonban, önálló életet élnek. Most kezdem azt érezni, amit a soraidban megfogalmaztál, hogy mit jelent szelektálni, és a jobb terméket, ruhadarabot megengedni magunknak is, ezáltal “felszabadulni.” Teret engedni a kevesebb, de jobb dolgoknak, ami egy minőségi életforma, teret engedni a bőségnek…ami nem egyenlő a tékozlással. Köszönöm, hogy leírhattam: Éva

  • Egy kicsit más oldalról közelíteném meg ezt a “majdcsak jó lesz valamire” hozzállást: a pedagógusok szemszögéből.:) Nálunk is rengeteg ilyen holmi van,amik tényleg kincset érhetnek,mikor barkácsoláshoz kellenek.(wc papír guriga,sajtosdoboz,fonalak,pohárkák,textilmaradékok stb.)
    Persze ha körülnézek a szekrényben ,biztos találok sok olyan ruhát,amit úgy vadásztam,de nem már nem jó – s erről írtok ti is.

    Üdv.Edit

  • Kedves Ida! Olvasom nő társaim leveleit, és az ezekre adott válaszaidat. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy én mit is csináltam jól. vagy rosszul? Gyermekkoromban nagymamám, szüleim belém “égették”, hogy bizony mi nagyon szegények vagyunk, s ezért a világon szinte mindenről le kell mondani: csinos ruha, könyvek,stb. Mikor családot alapítottunk a férjemmel, lett szép három gyermekünk. A Gyes, mint tudjuk nagyon jó dolog volt, én élveztem, hogy a gyermekeimmel lehetek, de anyagilag borzasztóan nehéz volt, meg kellett minden nap küzdeni minden forint beosztásával. Sajnos korán elvesztettem a férjemet, így özvegyen neveltem föl a fiaimat. Anyagi helyzetünk nem volt olyan rossz, tekintettel az állami támogaátsra (özv.ny., árvaelltás, munkám is volt. Idővel már nem szorítottak a filléres gondok, egy kicsit elengedtem magam. Évek múlva, mikor fiaim családot alapítottak tudtam nekik anyagi segítséget nyújtani.Mint sok szülő, én is úgy gondoltam, hogy mindent meg kell adni gyermekeimnek, amiben én annak idején szűkölködtem, vagy felnőtt életemben szükségem lett volna rá, de nem adatott meg. Nem panaszkodom emiatt, mert nagyon szép és jó és szerető nagy családom van. Csak azon vettem magam észre, hogy nyugdíjas lettem, s csak a nyugdíjból származó jövedelmem maradt. Nulláról kell indulnom, megtakarításom nincs (elfelejtettem magamra is gondolni)Bizony nem könnyű, hogy újra elő kell venni a háztartási füzetet, s szigorúnak kell lenni magammal szemben, hogy mire költhetek és mire nem.Maximálisan egyetértek a lomtalanítással, s ezalatt nemcsak tárgyakra gondolok. Fejben is kell lomtalanítani, s így több energia (szabad agyi kapacitás) marad leküzdeni a mindennapi nehézségeket, úgy, hogy még örülni is tudjunk annak, amit csinálunk. Köszönöm, hogy leírhattam gondolataimat.

  • Kedves Ida!
    Csak részben tartom igaznak az általad idézett mondatot. Való igaz, nekem is igen erős szegénységtudatom van (örökölt), új ruhát nagyon ritkán veszek én is. De gyakran gondolok arra, hogy a fogyasztói társadalom által ránk tukmált “Dobd el és vegyél újat!” szlogen mennyire káros a környezetünkre. Ma már szinte csak olyan holmikat lehet kapni, amik max. 1 évig jók, és javítani sem lehet őket. Meg kell különböztetni az esztelen pazarlást a felesleges kuporgatástól! A mi családunkban kb. félévenként szekrényellenőrzés van, és a nem használt holmikat leselejtezzük. Ezek a nagy család más tagjaihoz kerülnek, a kinőtt gyerekholmikkal együtt, és több generációt kiszolgálnak, mire kidobják őket.

  • @Judit: egyet értek veled, abszolút – és neked és mindenki másnak is köszönöm, aki szélesíti ezt a témát a hozzászólásaival, az észrevételeivel.

    Ugyanakkor felhívnám a figyelmeteket arra, hogy a felesleges lim-lomok skálája sokkal szélesebb körű, szerintem, mint amik itt felvetődtek konkrétan. Például elég erőteljesen a ruhák.

    Arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy a konkrét felesleges, kézzel fogható tárgyaktól megszabadulni célszerű lehet, hogy helyet adjunk az újnak… egy másfajta szemléletnek, amire többen utaltak közületek.

    Nekem biztosan, hogy nemcsak felesleges ruháim voltak/vannak még mindig esetleg, de akár könyvek, újságok, kinyomtatott cikkek/írások, tányérok, csecsebecsék, számítástechnikai kütyük, zsínórok stb. Hogy csak néhány példát mondjak a magam háza tájáról.

    És szerintem érdemes ezt így végig gondolni, MINDEN tárgyatokra rávetítve, amit írtam. Ha valakinek nincs egyetlen egy felesleges tárgya, kidobnivalója, jelezze – én fogok ennek legjobban örülni! :-)
    Amúgy tényleg, és komolyan.

    Én sokszor megváltam már sokmindentől, de hogy még meg kell válnom, az is biztos – és minden szinten újra meg újra előjön ez a folyamat a racionalitások, a konkrét selejtezések szintjén, és lelki/spirituális szinten is.
    Nekem ez a tapasztalatom – mert hogy a fejlődés, a továbblépés nem állhat le, pontosabban: ideális esetben nem áll le. Legfeljebb káosz van időnként, aztán kitisztul a kép, és lépünk tovább. Nálam legalább is így van, hm? :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • @Mária: a soraid azt juttatták eszembe, hogy a nők gyakran hajlamosak saját magukat háttérbe szorítani, és nem gondolni a saját jövőjükre, anyagi téren sem. Vagy ha gondolnak erre, akkor önzésnek érzik, vagy anyagiasnak gondolják magukat.

    EZ tévedés!
    És nekünk nőknek, akiket arra szocializálnak évszázadok, évezredek óta, hogy másokkal törődjünk elsősorban, meg kell tanulnunk, hogy magunkról gondoskodni az önmagunkkal szembeni felelősség és kötelesség is egyben, mert ÍGY nem fogunk másokra rászorulni, netán mások számára terhesek lenni, terhet jelenteni… Ráadásul szeirntem ez aztán az igazán rossz érzés, illetvel lehet – mindkét félnek: aki rászoruló, és akire rászorulnak…

    Én azért kezdtem el a GazdagNők projektet, hogy a kiszolgáltatottságot el tudja kerülni mindenki, aki hajlandó erre figyelni, aki képes ezt az egész folyamatos tudatosítani.

    Mindezt bővebben kifejtem itt nagyon ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa meg ezt a rádió felvételt, amit Mészáros Anikó készített velem:
    http://www.gazdagnok.hu/2010/04/10/sajat-penzugyi-sorsodrol-te-donts-muzsikus-radioban-meszaros-anikoval/

    Sok szeretettel: Ida ***

  • Sziasztok!
    Végre elmondhatom, hogy három hosszabbított hétvége (3×3 nap) tömény selejtezés és takarítás végére értem.Az első ilyen nap után tényleg azt hittem, ennek sose lesz vége. Minden fiók, minden szekrény, doboz, pincétől a padlásig. Tényleg elképesztő mennyiségű kacat tud összegyűlni egy lakásban. Pláne, hogy az elmúlt 5 évben csak nagyon elnagyoltan tudtam ilyesmit csinálni (vagy babát vártam, vagy túl kicsi volt valamelyik gyerek), most is kellett némi szervezőmunka 3 kicsi gyerekhez, de kész van!!! El is határoztam, hogy még egyszer nem hagyom ennyire összegyűlni a cuccokat.
    Viszont folyamatában elég lélekölő munka… Már csak a pénteket várom, akkor van a szemétszállítás, szerintem akkor fogok teljesen megkönnyebbülni, ha tényleg teljesen kinn lesz a házból a lom.
    Igaz, így se merek megesküdni arra, hogy nincs több felesleges kacat a házban :) Ezek valahogy folyamatosan újratermelődnek.

    De úgy érzem, a bőségtudatom nagyon sokat fejlődött, nem könnyen ugyan, de sikerült megválnom egy sor olyan dologtól, amit egy éve még simán eltároltam volna valahol, pedig tuti, hogy nem kellett volna semmire.
    Lassan két éve folyamatosan “takarítok” a fejemben is, az sokkal nehezebb és időigényesebb munka, de a szegénységtudat nagyobb részéből már kinn vagyok. Ezt köszönöm Neked, Ida, az oldalad, programjaid nagyon sokat segítettek ebben!
    Remélem, lassan az a blokk is feloldódik, ami februárban belekerült a pénzvonzó folyamatba :)
    Anita

  • Anita, nagyon örülök a sikereidnek – igazán megérdemled, és igazán elismerésre méltónak tartom, ahogy haladsz a 3 kisgyerek mellett, példaértékű az önfejlesztésed mindenki számára.

    Örülök, hogy kísérhetlek az utadon, és nagyon szívet melengető minden haladásod… És másoké is persze, akik elkötelezettek a saját folyamataik, belső útjuk mellett.

    Az Istennő ;-) áldása legyen a pénzvonzó folyamatodon – drukkolok :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Kedves Ida!
    Valoban en csak amulok, bamulok egyenlore nem merek hozzaszolni.Ram is ram jon idonkent a vagy, hogy selejtezzek, s mikor megteszem utanna olyan konnyunek erzem magam. Iszonyu sok dolgot kidobtam eletem soran, de nem mindig azt amit igazan ki kellett volna.Ennek az lett a kovetkezmenye, hogy kesobb kerestem es sajnaltam, hogy kidobtam.Nem tudom ez mit jelent, hogy kisse meggondolatlan vagyok, kapkodok, kidobni is es vasarolni is sokszor foloslegesenteszem, es nem a megfeleloen. Ez valoszinuleg utal valamira amit meg kellene tanulnom. Most. hogy nincs penzem, sokkal meggondoltabb vagyok. Ildiko

  • Jaj!A szüleimtől hallottam folyton,:-Majd jó lesz valamire.+Meg kell becsülni mindent!Nem is gondoltam, hogy mekkora súlya van a kacatoknak, holmiknak.Bár jönnek az intő jelek, mint pl. Az egy boltkóros naplója c.film.És lehet, hogy ő nagyban csinálta, de a tünetek vészesen hasonlítanak rám.Akkor most jön a nagy leszámolás!Ki minden fölösleges cuccal!Köszönöm!Érzem a könnyebbülést!

  • Sziasztok!
    Azt hiszem, hogy ma “megvilágosodtam” :D
    Rájöttem ugyanis, hogy az a megfogalmazás, miszerint “spórolni kell”, roppant negatív töltetű kifejezés. Számomra legalábbis. Úgy érzem, ez is szegénységtudatban tart. Sajnos sűrűn használtam…
    Azon gondolkodtam, mi lenne, ha a jövőben inkább a “takarékoskodni” szót használnánk? Főleg ezen az oldalon ..Pl. ne “spóroljunk” a vízzel, a mosószerrel, az energiával, a pénztárcánk tartalmával, hanem takarékoskodnánk … takarékoskodni sokkal kellemesebb, mert ettől több lesz az a bizonyos dolog … de a spórolástól inkább csak a hiányérzetünk nő, mert megvontunk magunktól valamit ..
    Azt ugye mindenki tudja, hogy a kimondott szónak ereje van. A leírtnak meg sokkal inkább…
    Hát használjuk okosan a szavakat (is) ..
    Ti mit gondoltok?

  • @Erika: nekem is szimpatikusabb a takarékoskodni szó. De szerintem az a lényeg, hogy kinek-kinek az általa használt szóhoz inkább jó és kellemes érzései kötődjenek, és azt használja.

    Én még azt is szeretem, hogy “pazarlásmentes”, hm? :-)
    Ugyanis pénzt v. bármi mást pazarolni, elfecserélni ez sem túl szerencsés (több szinten sem).

    Attól még, hogy megengedhetném magamnak az akármilyen nagy összegű villany- v. gázfogyasztást, nem fogom pazarolni a villanyt, a gázt, s ezzel károsítani a Föld természetes erőforrásait – hogy csak egy példát mondjak a több szintű megközelítésre, de ezt még lehetne tovább ragozni. Példának tán elég, hogy kb. mire is gondolok :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Sziasztok, derűs napot mindenkinek!
    Nagyon jó a cikk, a hozzászólások is. Csak megnyugtatásul szeretném írni, akiket érint : a spórolni szó a német sparen szóból maradt ránk és azt jelenti, takarékoskodni. Úgyhogy akinek a spórolás ivódott be a tudatába, ne stresszeljen a rossz rezgésszint miatt, hanem gondoljon arra, hogy ez magyarul mit is jelent.

  • Kedves Ida!
    Köszönöm a hozzászólást, igen, érthető a példa :)

    Kedves marianna!
    Köszönöm a kiegészítést, ezt nem tudtam … és így már egészen más :)

    további szép napot kívánok mindenkinek

  • Kedves Ida!
    Elgondolkoztam ezen az íráson és rájöttem, hogy nekem is van szegénységtudatom, de másból falad mint amiről a cikkben szó van.
    Én szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy lomgyűjtögetős szegénységtudatot nem hoztam magammal otthonról. De pár év alatt tettem róla, hogy kialakuljon bennem. Ehhez csak a “semmire se elég a pénzünk” állandó ismételgetése kellett. Pedig csak egy kicsit át kellett csoportosítani a dolgokat. Gyakran eszembe jutott, hogy kéne virágot venni abba a vázába ami az étkezőasztalon van, virágot soha nem vettem, de valami fölösleges nasi mindig került a bevásárló kosárba. Múlt hónapban kétszer nem vettem “fölösleges kalóriát”, de van virág a vázában. Annyira jól esett a lelkemnek, hogy keresgéltem a dobozaimban valami kis plusz dekoráció után, most egy üveg edényben két úszógyertya és egy selyemlótusz került még az asztalra. Azóta minden este gyertyafényes romantikus vacsora van. :)
    A régi ruháimat én is gyűjtögettem, de ezektől végre az elmúlt hónapokban megszabadultam.
    A másik szegénységtudatomra jellemző kijelentésem, hogy nincs pénzem arra, hogy takarékoskodjak. Azt hittem úgy kell takarékoskodni, hogy ami hónap végén marad, azt félre teszem, de Kiyosaki egyik könyvéből megtanultam, hogy takarékoskodni akkor kell amikor megérkezik a fizetés. Vagyis először magunknak fizetünk. Kiszámoltam mennyi pénzt tudok erre fordítani, és ezt minden hónapban félreteszem. Most összegyűlt annyi, hogy az összes ablakunk szigetelését meg tudjuk csináltatni. Így idén télen már nem kell aggódnom, hogy a fiaim megfáznak ha az erkélyajtó közelében a földön másznak, játszanak. Ezt már évekkel ezelőtt meg tudtuk volna tenni, ha nem építjük fel magunknak a szegénységtudatot.
    Most hogy van megtakarításunk, végre megkötöttünk egy hiányzó biztosítást és a szigeteléssel komfortosabb lesz a lakásunk, lett egy kis bőségtudatom. Lám a kevésből is sikerült kihozni fontos dolgokat, és nem vállaltuk túl magunkat. Van még min dolgoznom, de nekem ez nagy előrelépés a korábbi felfogásomhoz képest.

  • Sziasztok!

    Nekem azóta könnyebb megszabadulni a feleslegessé vált holmiktól, amióta tudom, hogy a nagycsaládosok nagy hasznát veszik. Ezért örömmel lomtalanítok rendszeresen.

  • Kedves Edit!
    “Majd csak jó lesz valamire” ?
    Szülőként és pedagógusként is kiráz a hideg a WC papíros gurigáktól és társaiktól. Amit konkrétan vizelet- és székletürítés után használunk, az arra érett meg, hogy kidobjuk, méghozzá haladéktalanul.
    Sok pedagógusnak van tele mindenféle limlommal, poros, használhatatlan ezzel- azzal a szekrénye, ami meggyőződésem, hogy része annak a viselkedé mintának, amit magamban úgy nevezek, hogy pedagógus-szegénységtudat. Kell ez nekünk, kell ez a gyerekeknek?
    Meggyőződésem, hogy nem. A gyerekeknek és nekünk is fontos kell legyen az esztétikum, a jó minőség.
    Judit

  • Érdekes és elgondolkodtató amit írtál. Szerintem egészen másképp kell tekinteni a lom kérdésre egy emeletes, vagy egy társas házban. Mint egy olyan családi házban ahol pont az egészséges étkezés miatt kert és állatok vannak.

  • Sziasztok,végig olvastam a hozzászólásokat, és ami megszívlelendő megfogadom de,, én egy nagyon takarékos,gyüjtögetös nő vagyok,,2x is meggondolom mit dobjak ki mert amit kidobok 1-2 nap múlva pont az kell majd,,igen a szüleimtől tanultam a takarékoskodást,,nincs pazarlás és nincs kidobás,,meg nézem mi mire lesz még jó.Nálam a szekrény ürités abból áll,hogy amit nem használok elajándékozom annak akinek a mérete meg a fazona megfelel, a többi megy a kutyák alá télen 1x használatosra,,,Ezt hivják ujrahasznosításnak,,Én igy hasznositom a régi dolgokat,,,

  • Sajnos,én is gyűjtögetek,.majd jó lesz valamire. Rossz szokás.Általában 1-2 dolgot,sikerül elajándékozni.

  • Ida, nagyon köszönöm ezt az írást!
    Nyitott vagyok a folytatásra.

    1-2 éve olvastam egyik kedves közös ismerősünk akkor használt szlogenjét, pontosan nem tudom idézni, de kb. ez az üzenete:

    Egykor tartottam a változástól, ma az életem egyik nélkülözhetetlen, csodálatos velejárójának érzem.
    Azóta én is így vagyok ezzel.

    A hold ciklikus változása is csodás rend, egész biztosan valós segítség lehet női megújulásunkhoz, változásunkhoz.
    Várom ehhez kapcsolódó további soraid.

    További szép napokat!
    Marianna

  • Szeretnék végre megszabadulni az egyre inkább nyomasztó káosztól és zsúfoltságtól. Megtalálni sem lehet már semmit a sok “még jól jöhet, vétek ilyet elengedni, mi van, ha meghízok, mi van, ha lefogyok, ezt még ettől-attól kaptam, mit szólna ha…” holmitól, a polcok is kezdik felmondani a szolgálatot. De nem megy. Pedig már fojtogatnak a tárgyak.
    Kérlek írjatok néhány önhipnotizáló mondatot, amit mormolhatok magamban, miközben próbálom nem csak ide-oda tologatni a tárgyakat, hanem végleg kitessékelni őket az életteremből.
    Valamit, ami nektek segített.
    Köszönöm.

  • BOGUMIL: próbálj meg kis lépésekben dolgozni. Ne egy nap akarj megszabadulni az évek alatt felgyűlt lomoktól. Válassz ki először egy kisebb területet amit rendbe teszel. Nézd át a holmikat, ami szemét, azt dobd ki, ami jó de évek óta hozzá se nyúltál döntsd el hogy elajándékozod/eladod, ami jó és ha ritkán is de használod, azt tartsd meg. A megtartott holmiknak keress megfelelő tárolót. A legjobb, ha az azonos típusú dolgokat egy helyen tárolod. Én például a konyhai cuccaim egy részét dobozoltam be, mert használom őket, de csak ritkán, viszont a minikonyhában foglalják a kevés helyet. Ha 3 havonta egyszer szükségem van az egyik tálra, akkor kiveszem a gardróbban tartott dobozból és kész. Használat után természetesen visszakerül a dobozba. Remélem tudtam segíteni. A blogomban (a nevemre kattintva elérhető) is foglalkozom a rendetlenség felszámolásával, ha szükséged van további ötletekre keress meg. Csányi Andi

  • Kedves Ida!
    Nagy igazság van benne,hogy ami nem kell az kacat. én eddig is csináltam folyamatos szanálást a szekrényemben,és van a Máltai szeretet szolgálat oda elviszem a holmikat,mert vannak még olyan emberek akiknek az fontos ami nekem kicsi,vagy már megunt,és ömrömöt szerezni és adni midig jó dolog másoknak,illetve jó érzés helyesbitve.

  • CSÁNYI ANDI: Köszönöm a segítséget. Igazán nagyon jók a blogjaid, azóta többször is bekukkantottam. Ami a legmegnyugtatóbb volt, hogy ez egy hatalmas meló, és nem csak nekem. Mivel nagyon keveset vagyunk otthon és akkor is csak hullafáradtan ledobjuk magunkat, a káosz gyorsabban nő, mint kezelni lehetne. Esetleg hétvégén van rá remény, hogy a következő hétre előkészítsem a terepet és valami apró előrelépést produkáljak. A területeket, amikkel már sikerült megküzdenem, “szent helyek”-nek minősítettem, ott már tilos felhalmozni.
    Módszeres, logikus listát készítettem, mit milyen sorrendben kell felszámolni. Ez annyira ijesztő, hogy antidepresszánsok nélkül végig sem tudnám olvasni. Most jobban működik a mindenbe belekapok módszer. Amire ránézek és idegesít, azonnal lerendezem, mindegy, hogy vannak fontosabb dolgok is a listámon. Így sokkal több dologgal végzek, bár sokszor csak vacsorára kerül főtt étel az asztalra, ebédre csak bekapunk valamit. Rájöttem, a halogatás és a pánik egyik legfőbb oka, ha túlbonyolítjuk a tennivalókat.
    Már vasalás közben figyelek arra, hogy ne kerüljenek vissza a szekrényekbe amik legutóbbi viseléskor szűknek vagy rövidnek bizonyultak. Ott vannak a “nagyobbik gyerek kinőtte”, “már a kisebik is kinőtte”, az “illene lefogyni” a “hú de ciki” és a “megjavítani” dobozok.

  • BOGUMIL: örülök, hogy haladsz a káosz felszámolásával, ha a listád helyett a csináld most módszer jön be jobban, akkor tégy így. Egyébként a halogatás ellen pont ez a legjobb.
    Eszembe jutott neked egy megerősítő mondat: “Az otthonom rendberakása és tisztítása során bennem is megindul a hasonló folyamat, én is megtisztulok és befogadóbb leszek az új lehetőségekkel szemben.”
    Csak így tovább.

  • Egy élmény volt nekem ez a hajnali tanulás! :)
    Bár sokaknak ajánlottam magam is ezt a jó kis Helyet, -IDA KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, HOGY VAGY NEKÜNK!!! :) – bizony rendszeresen elhalogatom még csak az elolvasást is. Nemhogy a valós változtatásaimat… :(
    Szóval egy hatalmas élményre ébredtem ma Veletek!
    Köszönet Mindenkinek, aki leírta érzéseit, küzdelmeit, tanácsait.
    Igen, nagyon sok minden, szinte minden rajtunk múlik. Az ember sajnos hajlamos a más szemében keresni a szálkát, ahelyett, hogy a saját padlásáról vagy gardróbjából dolgozna.
    Elolvasva Benneteket bizony szégyenkezem én is rendesen… S milyen könnyen osztottam eddig az eszet a gyermekeimnek.
    Pedig a példa, a rossz példa, sajnos én magam voltam. Voltam!
    És ez az első lépés úgy gondolom… Hogy be kell látni a saját gyengeségeinket. S ha belátjuk, akkor máris arra kell gondolni, hogy IGEN, MEGCSINÁLOM! és nemcsak ma, de holnap is, és eztán mindig. Változtatok azon amin kell, mert csak akkor lesznek JÓ változások az életemben.
    Ugye Ida?
    Valahogy így kell. És kitűzni egy célt. És mindig egy újabb célt!
    Közel 50 évesen most hatalmas változások előtt állok.
    30 év munka után lettem álláskereső. Bár számítottam rá, most már tudom, be is vonzottam magamnak, de egy világ omlott bennem össze.
    Nem kellettem tovább. Áltattam persze rendesen magamat, hogy igen, ez most kezdete lehet és lesz is annak amire vágyok…, de közel 8 hónapig csak a sebeimet nyalogattam. Persze tettem a családi dolgaimat, a beteg idős szüleim mellett is.
    De valahogy semmi se volt rendben bennem. Velük sem.
    Éppen tegnap sikerült életemben talán először őszintén beszélni a saját Szüleimmel is.
    Hogy igenis múlik rajtunk minden! És nem vádolni kell, nem elvárni, hanem kérni ha nincs elég mer/eszünk Hozzájuk…, mert sajnos nincs, mert valahogy mi emberek, ha szeretünk is nagyon, elbeszélünk egymás mellett, -TISZETELET AZOKNAK AKIK MINDIG MINDENT JÓL CSINÁLNAK!- de azt gondolom, ha merünk kérni, kérdezni, és mindig mindent megköszönünk, még a rosszat is, jó szívvel, mert az is a jóért van … – s milyen gyöngyörűséges a nyelvünk…:) A JÓ Ért…
    Szóval én most nagyon feldobott vagyok!
    Minden miatt!
    Az itt olvasottak okán is!
    Hogy mennyire fontosak, még csak az ilyen kapcsolatok is!
    S igen, nagyon tervem kedves Ida, hogy fogunk mi még találkozni!
    És nem fogom sajnálni a pénzecskémet Rád!!! :)

    Köszi, hogy mindezt leírhattam, s kívánom Mindenkinek, hogy legyetek boldogok, merjetek és akarjatok változtatni!
    És Tanuljatok! Tanuljunk!!! Egymástól. Keresve mindig a jobbat!
    S igen bevonzzuk, tutira bevonzódik mindig minden ami kell nekünk.
    S el kell engednünk mindazt, ami gátol, amire nincs szükségünk.
    Én ma megsimogatom a világot magam körül … :)
    Kívánom Mindenkinek, hogy érezzetek hasonlót!
    Kata Debrecenből

    (az elköszönéseim/selejtezés után meg kell tanulnom azt is, hogy nem elég takarékosan gyűjtögetni a fillérecskéimet, amit közel 30 éve teszek szószerint észnélkül, soha nem mertem se befektetni, se kockáztatni, ezért nem is “fialt” semmi, mert ugye vetni kell ahhoz, hogy arathassunk…. Szóval kedves IDA várlak Debrecenbe!!!)

  • Kedves Ida és a többiek!

    Ahogy olvastam a hozzászólásokat, arra gondoltam, hogy mivel szinte mindenkinek vannak kacatjai, féltve őrzött kincsei, ruhái, amiket nem hord, nem használ, de sajnál kidobni, vagy nem tudja mit kezdjen vele, kinek adja, stb., lehetne egy kis vatera, vagy csere piac, mint régen a kolléganők között.

    üdv. Judit

  • Judit,
    2010. december 11-én lesz egy ilyen rendezvényünk! :-))
    A csere-beréből befolyt összeget a vörös iszap károsultjai fogják megkapni – Veres Krisztával közösen tartjuk majd, és a budapesti Istennő Templom lesz a helyszín du. 5 és este 9 között. Egybe kötjük karácsonyi vásárral is, ahol lehet majd könyveket, CD-ket, kristályokat, ékszereket, egyéb karácsonyi ajándékokat vásárolni.

    A hírlevélben mennek majd a részletek, ill. itt a blogban is hírt adunk, adok róla még részletesebben majd.

    Szeretettel: Ida ***

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.