Elengedés – a Vákum Törvénye a jóléthez, bőséghez vezető úton

A jóléthez, a bőséghez vezető úton megkerülhetetlen az elengedés művészetének gyakorlása – tapasztalatom szerint. És az elengedést kíválóan lehet gyakorolni Fogyó Hold idején. Érdemes együtt mozdulnunk ezzel az ősrégi természeti erővel, a Hold ciklusával. (Nem véletlenül indítjuk Bölcs Hold Bőség Kör néven új programunkat – 2010. szeptember 8-án este lesz Budapesten az első találkozónk, s itt vannak a részletek, a jelentkezési lehetőség: klikkelj! —>>>)
“A világmindenség semmit sem adhat a markodba, amíg olyan dolgokat szorongatsz, amiktől meg kellene szabadulnod.” Randy Gage
Ez a mondat is az elengedésről szól (szerintem) – elengedni tárgyakat, akadályozó hiedelmeket, régi mintákat. Hogy helyet teremtsünk ezzel az újnak.  Igencsak izgalmas az az alábbi videó felvétel, amiben Randy Gagea Vákum Törvényéről, a jólét tudatossághoz vezető egyik legfontosabb spirituális törvényről beszél.
Tedd fel magadnak te is ezt a kérdést:
“Mihez ragaszkodsz, amiről tudod, hogy el kéne engedned?” (Randy Gage)
Javaslom, hogy ülj papírral és ceruzával a kezedben a felvétel megtekintéséhez, és aztán akár írd le a hozzászólásokban a saját véleményedet is.
(A magyar felirat méretét a +/- billentyűvel tudod növelni/csökkenteni.
Ha a felirat nem jelenne meg rögtön -> vidd az egeret a videoablak jobb alsó sarkában lévő felfelé mutató háromszögre és klikkelj a “cc”-re!)

Fogyó Hold idején célszerű összeszedned mi az, amit elengedsz – drukkolok neked a sikerességért! Legyen szó eszközökről, fizikailag megjelenő tárgyakról, vagy lelki blokkokról pénzhez, egészséghez, kapcsolatokhozó kötődően.

A Bölcs Hold folyton változó arcát mutatja meg számodra – segítségével megtanulhatod, hogyan használd erejét, igazán női energiáját változásodhoz, ha velünk tartasz. 2010 szeptember 8-án, Újholdkor indulunk – közösen, együtt mélyülhetünk el ebben az igazán női energiában. Részletek, jelentkezési lehetőség itt: klikkelj!

Az első 20 jelentkező megkapja a Bőség Körön használt kártyát ajándékba – kérdés: te is köztük leszel-e? —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

40 Responses to “Elengedés – a Vákum Törvénye a jóléthez, bőséghez vezető úton”


  • Teljesen egyetértek az elengedés törvényével. Mégse tudom elengedni azt akihez ragaszkodom, ez sem lehet véletlen.
    lakásomban még mindig sok az a cucc, amit nem használok, de ragaszkodom hozzá.
    Bélyeggyűjtemény, fotók, tányérok, poharak, evőeszközkészletek, stb.
    + éve kidobáltam, elajándékoztam a nekem kedves tárgyakat, még ne nyugodtam bele. van, hogy szükségem lenne egy-egy könyvre, blúzra, ágyneműre.
    De 5o asztalterítő csücsül a szekrényben, mert szépek és szeretem, de nem győzöm felrakni.
    Köszönöm a jó tanácsokat,
    de nem tudom betartani.
    Üdv,Klára

  • Valóban már sokszor eldöntöttem,na most selejtezek!.Persze csak kismértékben sikerült,rég elhunyt férjem egy-egy inge,nyakkandője megvan,úgyszintén a szüleim egy-egy ruha-darabja,vagy dákkorom csecs-becséi,ősrégi bizsuk,stb..Sajnos fáj érte a szívem,volt idő mikor felajánlottam a szeretet-szolgálatnak,de nem kellett,így sajnáltam kidobni.Talán apránként megpróbálom,de nagy elhatározás kell hozzá.
    Kösz a videót.

  • Igen Én is értem, sokat hallok róla milyen fontos lenne elengedni kidobni sok felesleges csak emlék dolgot, de sajnos nekem is csak lassan megy. Bár igyekszem! De arra gondolok mégis fontos hisz általam szerett embereké volt. Megérintették használták esetleg rám hagyták! Akkor a szivem azt súgja kell még, ha rá nézek őket is látom. Tehát nem könnyű, de mindenképpen köszönöm mert csak segít a sok hasznos tanácsot. A ruhás szekrény lesz a legelső, mert új ruhatárat akarok! Köszönöm kedves Ida!
    Üdvözlettel Erzsike

  • Kedves Ida!
    Köszönöm a videót!Sok igazság elhangzik benne!
    19 éve vagyunk házasok, de az első 6-7 év után tudtam elengedni a férjem (ekkor olvastam a Ji-King -et; Üzenete: szabadulj meg ragaszkodásaidtól! mélyen elgondolkoztatott) és érdekes módon megváltozott a kapcsolatunk, sokkal mélyebb, tartalmasabb lett. Azt, hogy ezt hogyan kell csinálni elmagyarázni nem lehet, sikerült megtennem, azóta tudom csak az az enyém, amit elengedek és magától vissza jön hozzám. Ez így van a gyerekeinkkel is… és másokkal is.
    Amikor kezd káosz lenni körülöttem a térben -lakás, szoba, asztal stb. Már nem kívülről kezdek elpakolni, rendet rakni, elvonulok meditálni, megkeresem azt ami okozza a káosz megteremtését, általában az újtól változástól, ismeretlentől tartok ennek tudatalatti megakadályozására hozom létre a gátakat. Tisztázom mit akarok, magamban teremtek rendet, utána már könnyen kitakarítom a környezetemből is a felesleget.
    Figyelek arra, hogy csak a saját feleslegesnek ítélt holmiktól váljak meg, tiszteletben tartom a család tagjainak felségterületét. Megjegyzem a gyerekeim birodalma hiába zavar nem avatkozom bele! az az ő káoszuk nekik kell úrrá lenniük magukon, a beavatkozás szerintem csak fokozná a feszültséget.
    Hosszú idő kellett, hogy erre a szisztémára rájöjjek. Rendet raktam és pár nap alatt a káosz újra létrejött. A kiindulópontom egy mondás volt: Ahogy bent úgy kint vagy ahogy kint úgy bent! -Erre reagálva tettem fel a kérdést: Mi van bent? -rend? harmónia? -ha nem akkor mi okozza?
    Ez nem más mint önfejlesztés és önismeret azaz egész életen át tartó fejlődés és úton járás.
    Az életszakaszok lezáródnak és már megtanultam ezt észrevenni? az addig hasznos tárgyakat elengedni, szinte maguktól hagyják el a “birodalmam”. Érdekes megtapasztalások ezek.
    De senki se gondolja, hogy körülöttem mindig minden tökéletes! Én is csak ember vagyok!
    Szép napot mindenkinek!
    Moni

  • @Klára: ha új mondatokat mondanál, azaz újra írnád az eddigi saját történetedet, akkor jobban el tudnál indítani egy változást.

    Például ezeket le kéne cserélni:
    Mégse tudom elengedni azt akihez ragaszkodom…
    …sok az a cucc, amit nem használok, de ragaszkodom hozzá.
    Köszönöm a jó tanácsokat, de nem tudom betartani.

    Mondjuk ilyesmiket kezdhetnél mondogatni inkább magadnak:

    Egyre jobban képes vagyok elengedni számomra valójában felesleges dolgokat… Képes vagyok kilépni olyan kapcsolatokból, amik akadályoznak…
    Nyitott vagyok a jó tanácsokra, és képes vagyok tanulni belőlük – a saját fejlődésem, jobb közérzetem, a boldogságom érdekében.

    Hm?

    Ezek a mondatok persze csak (? :-)) ötletek, de gondold végig azért, és találd ki a saját mondataidat, amiket persze legalább minimálisan is el kell hinned. Mert különben tényleg nem működik.

    Ida*** szeretettel

  • @Moni: nagyon köszönöm, hogy megosztottad a saját történetedet, és főleg, hogy leírtad a neked bevált jó gyakorlatot.

    Nekem is nagyon jó volt ezt így összegezve a saját élő példádon keresztül olvasni :-) – jó “kis” tudatosságot jeletenek bölcs soraid, köszi tényleg :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Aktualizáltam a heti idézetet ehhez a témához :-)
    Már kint van, de beírom ide is nektek:

    „Gazdasági potenciálodat az fogja meghatározni, mennyire tudsz kilépni a régi rutinból és mennyire vagy nyitott eddig nem használt technikák alkalmazására.” Paul Zane PILZER

  • Érett gondolkodás,szuper előadás.Ehhez kicsit el kell távolodni földi dolgoktól,szabadnak lenni,élni természetesen,igényesen.Tetszett.

  • Kedves Ida!
    A hozzászólásokat olvasva, elgondolkoztam.
    Az életnek sok törvénye van, az elengedés nem könnyű számunkra.
    A többieknek talán ez is egy kis segítség.
    Volt egy időszak amikor nagy figyelmet és hangsúlyt fordítottam a Feng Sui-ra. Többek között én is elolvastam a Rend a lelke… és alaposan aszerint felforgattam a lakást; Csináljunk helyet az újnak! -és kicuccoltam, nekem is sikerült olyant kipaterolni amit azóta is bánok, tudom milyen érzés. Később egy másik könyvben olvastam, hogy a Feng Sui legfontosabb szabálya, mely az összes többit felülírja: az érzelem!!!! Vagyis a törött fülű bögre, negatív energiát hordoz, de!!!! ha számodra abból szeretet árad akkor tartsd meg!!!!
    Érdemes a feleslegesnek gondolt tárgyakat megvizsgálni a következők szerint:
    -Milyen érzés ránézni?
    -Akitől kaptam, ahhoz milyen érzelem fűz?
    -Milyen üzenetet hordoz az adott tárgy?

    Ha csupa pozitívot tudunk róla mondani, és jó érzéssel tölt el, ha ránézünk, nem kell, szabad megválni tőle.

    Ha halott szeretteinkről van szó, azok elengedése, tőlük örökölt tárgyak… ez már általában nagyobb probléma.

    Itt kell tudni igazán elengedni, az élet törvényeit elfogadni, elsősorban ez is értünk történt.
    Szeretettel emlékezni az együtt töltött időre, az élményekre, és hálásnak lenni, hogy egymást szerethettük, gazdagíthattuk.
    Meditációban, imában kinek mi fér bele a hitvilágába, megköszönni, elköszönni, hálát adni és így tovább szeretni, elengedni.
    (Még mielőtt bárki azt gondolja könnyen mondom… 25 éves voltam amikor édesanyám meghalt, a mai napig hálával tudok visszagondolni az együtt töltött időre, és tudom, hogy neki távoznia kellett ahhoz, hogy azzá váljak aki most vagyok.)

    Ha hálával gondolunk a meglévő kapcsolatainkra, tárgyainkra szintén bőséget hoz az életünkbe.
    Szeretettel:
    Moni

  • Moni,
    ez most elgondolkodtatott. Lehet, hogy én is raktam ki olyat, amit esetleg nem kellett volna… Nem tudom.
    Amikor selejteztem, főképp az mozgatott, hogy el kell engednem a múltat. Ebben benne volt egy halom levél is. Néhányat újra olvastam, és döbbenet volt, hogy mennyire nem az már senki sem, aki kb. 8-10 évvel ezelőtt volt!
    Nagy feladatom van most a baráti kapcsolataimmal: ebből is el kell engedni néhányat. Mert visszafelé húz. Ez valahogy a személyiségfejlesztéssel jár: ha változom, változik a környezetem, a társaságom is. Most egy ilyen köztes állapotban vagyok: a régi kapcsolataim (1-2 kivétellel) már nem nagyon működnek, az újak meg alakulgatnak. Na, a nem működő régieket kellene elengedni. És ez nagyon nehéz: én továbbra is őszintén szeretem az illetőt, de maga a kapcsolat valahol üres lett…

  • Jaj,bárcsak ott tarthatnék ahol Móni,gratulálok,nem lehetett könnyű.Mindenhol azt olvasom,hogy önismeret szükséges,d azt sehol,hogy lássak neki,mert minden vágyam,hogy istenigazából megismerjem magam,és nagyon szeretnék egyszer eljutni egy szemináriumra is,de először is a rávalót kell megteremtenem.Köszönöm,hogy írhattam.

  • Valóban be kéne ezeket tartanom, egy jó nagy kidobálással …………………………….köszi, és szép kellemes napot!!!!!!!!!!!

  • Nos,azért selejteztem már én is,pont tegnap kérte a lányom,hogy mutassam meg az esküvői képeinket,én kerestem aztán rájöttem,hogy már kihelyeztem a kamránkba.Tavaly elváltunk,de úgy gondolom attól még,ki nem dobnám,csak kihelyeztem a kamrába,remélem ez is jó.Most vizsgára készülök,de ha vége,iszonyat nagy kipucolást fogok véghez vinni,elvégre,ha megérkezik az igaz társam legyen számára is hely.További szép napot mindenkinek!Selejtezzetek lányok ezerrel!

  • Kedves Ida! Köszönöm a videót, soha jobbkor nem jöhettek volna a jó tanácsok, ugyanis most éppen egy kisebb házba költözünk, és elég sok mindentől meg kell hogy váljak ahoz, hogy ott be tudjak rendezkedni ugy, hogy ne legyen bútorraktár a lakásból. A feleslegessé vált ruhákat a Máltai szeretetszolgálatnak adom, a bútorokkal még nem tudom mit kezdek. Nekem is vannak elhunyt szüleimtől őrzött emlékek, amitől nagyon nehezen válok meg. Sajnos nagyon tudok mindenhez ragaszkodni, nagyon nehezen engedek el tárgyakat, kapcsolatokat, munkahelyet is pedig már elég fáradt vagyok /nyugdij mellett dolgozom/. Köszönöm a sok jó tanácsot, a hozzászólásokat is mindig elolvasom, nagyon tanulságosak. Kérlek, szoritsatok nekem, hogy minden rendben menjen a költözésssel, és meg tudjam szokni az új környezetet, ami ebben a korban már nehezebben megy. Mondanom sem kell talán, hogy a háztól is nehezen válok meg, de muszáj! További szép napot mindenkinek!

  • Kedved Ida! Szerintem is el kell engedni , odaadni azokat a tárgyakat,amiket évek óta nem használunk. Talán mások is úgy örülnek neki, mint hajdan én! Igen ám, de a nagymamám arra tanított, hogy ne dobd ki, jó lesz még a gyermekeidnek! Nehéz a megszokott, féltve őrzött értékeket egyszer csak odaadni! Ugyanis egy szépen megvarrt ruha is lehet érték, ha éppen az anyukámé vagy a nagyié volt!
    Én megtettem, nagyon sokat adok ma is,de van olyan emlék, amit soha sem adok ki a kezemből.Örülök, ha segíthetek, rajtam is sokan segítettek.
    Köszönöm a jó tanácsokat! Szép napokat!

  • Én tegnap levettem a falról egy képet, amire kínai jelekkel az volt írva: Boldogság. Jó érzés volt ránézni, mégis elengedem, és azt is akitől kaptam. Menjen békével:)

  • Egy ideje rászoktam arra, hogy ha valaki a lakásomban járva egyszer csak így szól:
    – Ez milyen szép! Honnan van? – akkor pillanatnyi megfontolás után gyakran így válaszolok:
    – Neked adom.
    Így felgyorsul az elengedés folyamata, és még örömet is szerzek vele.

  • @Kriszta: ez jó 5-let! Én is szoktam erős felindulásból a tiédhez hasonló módon ajándékozni :-)

    Én ma előre megfontolt szándékkal némi esztétikai kívánnivalót maga után hagyó, amúgy működőképes lámpát, étkezéshez terítéknek használt kis bambuszos “terítőt” raktam oda az egyik szomszéd ajtaja elé :-), illetve egy álló mikrofont ajándékoztam el egyik ismerősömnek (rá gondoltam valahogy, és kiderült, hogy pont most romlott el a fejhallgatós mikrofonjuk – ennyit a “vélesekről”.)

    Ida***

  • Nagy Piroskának!
    Én is ugyanilyen cipőben járok. Meghalltak a szüleim és egyedül maradtam egy nagy házban, ami számomra testi, lelki teher. Szeretnék egy kissebbe költözni. De mire erre a döntésre jutottam, sajnos nagyon nehezen ehhez el kellett telni egy kis időnek. Tudom, hogy nem tudok mindent magammal vinni, sok minden ruhát, egyebet már elajándékoztam, de a hónap végén nálunk nagy lomtalanítás lesz, és úgy tervezem, hogy sok mindent ki fogok tenni. Erre már lelkileg is készülök, hogy elmondjam nagyon nehéz. De bízok benne, hogy sikerülni fog. Mert ha ez sikerül, talán akkor majd tudok új életet is kezdeni.

  • Elengedés, ez az amit soha nem fogok tudni megtenni. Egyszerűen nem tudom elengedni, az én gyönyörű, okos kisfiamat, aki 24 évesen örökre itt hagyott minket, de én míg élek hazavárom. Ezzel a fájdalommal élünk az édesapjával együtt, mert nekünk csak Ő volt. Valószínű, hogy ezért nem tudunk már előre jutni a vállalkozásunkkal sem, mert ha picit meglódulunk, akkor megint akkora akadályok vesznek körül, mint előtte, csak még óriásibbak lesznek, mintha valamiért meglennénk átkozva, vagy amit csinálok és ami mindig is a 2. gyermekem volt, ezt elengedni lehetetlenség, mivel akkor semmi más bevételi forrásunk nem lenne és mehetnénk az utcára.

  • Sziasztok,

    én érzem ennek a törvénynek a működését az életemben.Igaz,egyenlőre a ruhák szintjén mozog a dolog.Elkezdtem elajándékozni,kölcsönadmi a gyerekeim ruháit,és azt tapasztalom,hogy én is kapok,igaz nem attól akinek adtam.A fő mozgatóerőm a mások szegénységének a látványa volt-és mindig az jutott eszembe,hogy nekünk itt vannak a szüleink segíteni,de nem mindenkinek van segítsége.Így úgy gondoltam,hogy ezzel tudok másnak segíteni.

    Az a gondolatom támadt,hogy itt nem csak ruhákról,tárgyakról…van szó,hanem a pénzre is igaz.
    Mire gondolok?
    (folyt.köv.

  • Befektetésre.
    Az összegyűjtött,megspórolt pénzt most nekem nehéz elengedni a befektetés útjára,mert félelmeim vannak.
    PEDIG,akkor űr keletkezne,keletkezik és az univerzum betölti,hiszen a ruhák esetében is betöltötte.
    Ez a téma nagyon jókor jött felénk,nincs véletlen.
    KÖSZÖNÖM!!!!!
    Ja,és a saját ruháimat is osztogatom,én meg kapom.
    ÍGY LEGYEN A PÉNZZEL IS,ÁMEN!
    SZÉP NAPOT.
    Edit

  • Lévai Piroskának

    Kedves Piroska!

    Szeretettel ajánlom figyelmedbe kedves ismerősöm, Singer Magdolna honlapját: http://www.vigasztalodas.hu. Segíteni fog.

    Kívánom, hogy találd meg te is a fájdalomból kivezető utat.

    Szeretettel,

    Sarkadi Kriszta

  • Kedves Ida, nagyon jókor jött ez az e-mail- egy kedves barátomtól már hallottam az elengedésről- az én esetemben konkrétan pénzről van szó- kölcsön adtam valakinek 3 napra(nem kis összeget) és még nem adta meg- hónapokon át dolgozni sem voltam képes- csak ez foglalkoztatott, már teljesen ki készültem idegileg- pár hónapig nagyon tudatosan nem foglalkoztam napi szinten a dologgal, “elengedtem” de most megint visszaestem – mit tehetek ilyen esetben?

  • Zita, kedves…

    Arra fókuszálj, amit szeretnél. Történetesen, hogy kapd vissza a pénzedet. És engedd el ezt a vágyadat, mármint hogy megkapd a pénzedet… Éld az életedet, mert míg te tönkreteszed magadat lelkileg, a másik meg jól elvan, és csak neked árt, azaz kikészülsz ideileg, ahogy írtad. Ezt tapasztalatból írom, én is csináltam, bár más témában magammal ilyent. Akkor megfogadtam, amikor tudatosult bennem, hogy mit teszek magammal, míg a másik vígan van, hogy soha többet – EZT nem engedhetem meg magamnak.

    Ezenkívül én még arra fókuszálnék, hogy mit tanulhatok az esetből. Lehet, hogy azt, hogy NEM adok kölcsön többet se nagy, se kicsi összeget – ugyanis tilos úgy kölcsön adni, hogy magamat (vagy a családomat) veszélyeztetem vele.
    És meg kell bírkózni azzal, hogy attól még jó ember vagyok/maradok, ha nemet mondok = nem adok pl. kölcsön – még akkor is, ha zsarolnak esetleg érzelmileg. Valóban anulni kell a nemet mondást is… nőknek nehezebb, mert az adásra vagyunk elsősorban nevelve, szocializálva évszázadok, évezredek óta.

    Törekedj arra, hogy jól érezd magadat a bőrödben, vonjál le tanulságokat, ne ostorozd magad miatta, de tényleg vond le a tanulságokat. A nyugalom, a jó közérzet sokkal jobban hozhat olyan megoldásokat is akár, amire racionálisan nem gondolunk ;-)

    Drukkolok neked, szeretettel: Ida ***

  • Hoppá! Ez a videó megmagyarázza azt ami az elmúlt hónapokban történik velem! Tavaly novemberben volt egy nagy mélypontom, ott változtattam sok dolgon az életemben, és valahogy elkezdtek beáramolni a jó dolgok. A legnehezebben a pénzügyi problémánkat tudtam elengedni, de egy remek pénzügyi tanácsadóval sikerült, segített kilábalni a legnagyobb terhet jelentő adósságainkból, elkezdtünk megtakarítani. Még mindig vannak adósságaink, de jó úton vagyunk a megszüntetésünk felé. Elkezdtem átnézni a holmijainkat és hónapok óta dobálom ki a felesleges kacatokat, elengedtem néhány fényképet, mert rossz érzés volt rájuk nézni. Kidobtam a gyerekkori naplómat is, mert ez is rossz érzést keltett bennem. Minden utazásunkról egy halom emléket őrzök, ezeket is átnéztem, és ami haszontalan kidobtam, a többiből szép faliképeket készítettem. Ösztönös cselekvések voltak ezek a mélypont után, és nem értettem hirtelen miért alakul olyan jól minden. Ezek szerint azért, mert a régi dolgok elengedésével helyet adunk az új dolgoknak. Ez remek!

  • Kedves Ida!
    Köszönöm neked hogy megnézhettem ezt a videót.Nagyon sok jó tanácsot adott.Az is igaz hogy nehéz elengedni a régi dolgokat, de muszály mert így soha nem tudhatom meg mi jó vár még az éetben.A tárgyakhoz kötött emlékek (talán ha elajándékozom őket) akkor is a szivemben élnek.Szép napot
    Üdvözlettel: Márti

  • Kedves Ida!

    Nagyon köszönöm Neked a videó felvételt. Nagyon sok hasznos dolgot tudtam meg. Igen elég nehezen engedi el az ember 62 éves korában a dolgokat, de meg kell tenni. Hát neki láttam a ruhák, cipők, egyéb tárgyaktól való megválást,elvittem Szegeden a Máltai Szeretet szolgálathoz. Mások biztosan örülni fognak ruháknak, cipőknek.
    Vannak azonban olyan dolgok amitől nehezen válik meg az ember. Pl. szülő elhalálozása után ami maradt. De ezen is túl tettem magam, és olyan ismerősnek adtam, aki nagyon örült neki, hisz tanyán élnek, jól jött a meleg paplan és tollpárna./mivel a panel lakásban ezek melegek/.
    Régi helyett valóban az új dolgoknak kell helyet adni.

    Üdvözlettel Zsuzsa

  • Érzésem szerint én már mindent elengedtem és kidobtam az életemből amit kellet. Maximum az íróasztalom rendetlen. Most már a lelkemből is kidobtam az oda nem illőket. De még mindig dolgozom magamon.
    Minden jót kívánok. Marcsi.

  • Én is úgy gondolom, hogy fontos lehet a rend fenntartása meg egyebek szempontjából is a selejtezés, de csak addig, amíg van értelme. Nem gondolom, hogy helyes és feltétlenül szükséges dolog elhunyt szülők, nagyszülők stb. hátrahagyott emlékeit kiszórni. Fontos az elengedés, de nem minden esetben!
    Szép napot kívánok mindenkinek! Melitta

  • Randy Gage egy okos ember, mindig rendet tesz a fejemben. A hozzászóló nők bölcsessége viszont lenyűgöz, még ha kétségek formájában is jelenik meg.
    Kedves Lévai Piroska! Nem is kell elengedned a kisfiadat. Nagyszerű úszóbajnokunk, Gyarmati Andrea azt mondta egyszer, hogy sokan azt hiszik, azért jó a gyerek, mert valaki szeret minket az életünk végéig, pedig fordítva van, mi szerethetünk valakit az életünk végéig, és ezen nem változtat semmi.
    Nagyon nagy feladat a nőknek az elengedés, de ha megtesszük, hihetetlen nagy jutalom vár ránk. Egy olyan házban laktam, amit ketten, a férjemmel építettünk, és szinte szó szerint úgy kapartunk ki a hegy oldalából. Bármelyik spirituális könyvbe beférne a történetünk illusztrációnak az álmok teremtő erejéről. Amikor válásra került sor, csak úgy tudtam továbblépni, hogy eladom a házat. Nagyon nehezemre esett még a gondolat is. Aztán körbe néztem, és azt láttam, hogy amitől ez a ház otthon lett, annak én vagyok az okozója, bárhova megyek, ezt meg tudom teremteni. Sőt. Jóval könnyebben, mert az házba belerakott értékek az eladásnál pénzben megjelennek, és könnyedén tudom finanszírozni az új álmaimat. Így is lett. Ma egy gyönyörű lakásban élek, ahová nagyon jó hazajönni, a környék pedig egy számomra sokkal élhetőbb hétköznapokat biztosít, mint amit a házunk valaha is adhatott.

  • Kedves Ida!
    Még egyszer meg kellett tekintenem a videót és ez után eltöprengtem azon, hogy valójában milyen nagy igazság van benne. Az egyszerű kézzelfogható dolgok nem jutnak az ember eszébe. Itt vagyunk a földön és különböző problémákkal viaskodunk ahelyett, hogy csak egyszerűen elengednénk azt, amire már nincs szükségünk. Szerintem ezt a videót nagyon sok férfi társamnak ajánlanám figyelmébe. Köszönöm a lehetőséget, hogy elküldted nekem is ezt a videót, mert rádöbbentett arra, hogy az élet egy nagy tanulás kortól függetlenül. Bízom benne, hogy hamarosan személyesen is tudunk már találkozni.
    Addig is szép napot kívánok mindenkinek.

  • (papa): természetesen ebből a videóból férfiak is tanulhatnak – főleg, hogy egy férfi társuk mondja, amit mond éppen :-)
    Tehát nyugodtan továbbítani lehet férfiaknak is… természetesen :-)
    Köszönöm – szeretettel: Ida ***

  • Kubi: nagyon tetszett ez a felismerésed, mert nagyon nagy igazsága vagyon :-)): Aztán körbe néztem, és azt láttam, hogy amitől ez a ház otthon lett, annak én vagyok az okozója, bárhova megyek, ezt meg tudom teremteni.

    Melitta: annyit kell kidobni, elengedni, amit bírunk/tudunk éppen – nekem is vannak olyan bútoraim, amiket az apai nagyszüleim használtak, mindig is szerettem őket, még kis unokájukként… és vannak az anyai nagyanyámtól vászon aboroszok, konyharuhák is, sőt: anyai nagyapámtól egy réz ágyutalptól készített hamutartó, amit én a gáztűzhelynél használok a gyufáknak stb.

    Viszont pontosan tudom, hogy még mi minden kell fizikailag is elengednem, kidobnom – végül is mindannyian tudunk (ott belül) mindent. És ez a lényeg, s nem az, hogy kívülről mire ösztökélnek bennünket – a miénk a döntés (és a felelősség) szabadsága (is).

    És ezt még az én írásaimra, tanácsaimra is igaznak tartom a ti oldalatokról :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Csodálatos tapasztalások: múlt év novemberében hozzám közelálló problémázott azon, hogy új munkahelyre készült, és az általa elvégzett munka ellenértékét hagyták lógni a levegőben,- végül icipicit erélyesen mondtam, hogy eressze szélnek, mert megmérgezi vele a kellemes utazást, – egy héttel később, visszafelé jövet ugyanoda értünk, amikor csöngött a telefon és bejelentették az ügy rendezését.
    Egyedül lakónak mondtam, hogy teremtsen helyet a várt jövevénynek, ne aludjon az egész ágyon, csak az egyik oldalán, gondolja át, kire vágyik, készítsen részletes albumot – pár hónappal később varázslatos körülmények között megérkezett az új lakó..
    Nehéz megbarátkozni a helyzettel, hogy az ember lelki fejlődésével átrendeződik a kapcsolatai köre, néha viharos módon :(…
    Bátorságot kívánok mindnyájunknak! (Audenti Fortuna yuvat – valahogy így szól a latin:Fortuna a méltókat segíti)

  • Sajnalom de most a hozzaszolasaimat ekezet nelkul tudom megirni. Ezzel kapcsolatban egy szolas jut az eszembe, “Rend a lelke mindennek”, mert surun szortirozok igy hamarabb eljutok arra a szintre, hogy kontrolalni es ujitani tudok a terveimen. Azert irom ezt ,mert a nehezen kidobhato dolgokat ki se kell dobni. En amitol nehzen valok meg, addig nem dobom ki mig nem erett ra. De a kovetkezokert akkor lessz a lelkemben is rend ha felcserelem kevesebbre ami ertekes szamomra. LEGYEN INKABB 3-4 JO RUHAM AMIBE JOL ERZEM MAGAM ES A TOBBIT AZERT LIKVIDALOM MERT EGYSZERUEN NEM ERZEM JOL MAGAM BENNE, AKKOR AZON ERDEMES MIELOBB TULTENNI.En egyszeruen ezt gondoltam es e szerint inteztem el a dolgaimat. Voltak cuccaim amik ott lapultak a szekrenyben azokra igy reagaltam. Kikell dobnom vagy odaajandekozni, mert nincs ertelme, hogy ott alljon. 1/ ok nem erzem magam jol benne 2./ok nem surun hasznalom. 3./ok nincs ertelme, hogy helyet foglaljon 4./ok nem lessz jo majd semmire . EZZEL MINDENNEL IGY VAGYOK. Ahogy elkezdtem selejtezni mindent, minden leegyszerusodott es utana mar lelkiismeret fuldalasom se volt. Rajottem menet kozben arra, hogy sokkal attekinthetobbe valt minden es mas is tobb ertelmet kapott ugy az erzelmeim is egy uj vilag fele mozdult el. Szeretem frissiteni a dolgaimat mert igy felszinre kerulnek azok, amiket szeretnek megteremteni es mindig taplalekot ad egy megvalositashoz.

  • Zsuzsi, nagyon-nagyon fontosnak tartom, és érzem is a hozzászólásodat. Elképesztően remek stratégiát találtál ki – nekem is példaértékű, amit írtál. Fókuszálni fogok rá :-)

    Nagyon köszönöm – szeretettel:
    Ida ***

  • Kedves Ida! A következő miatt fordulok Hozzád, kérlek segits. Küldd el nekem a bevételi-kiadási táblázatot, hogy le tudjam tölteni, ugyanis, egy csomo anyag megint eltünt a gépemről, és köztük ez is. Segitségedet előre köszönöm. Zsuzsa

  • @Zsuzsa: ebben a bejegyzésben benne van a letölthető táblázat:
    http://www.gazdagnok.hu/2010/09/02/fogy-a-penzed-sebaj-fogyo-hold-is-no/

    Szeretettel: Ida ***

  • Nekem érdekes tapasztalataim vannak ezen a téren. :D
    Nemrég selejteztem ruhákat, sokat elajándékoztam, amikre nem volt szükségem. Aztán kétszer annyit kaptam vissza. :D És az újonnan kapottakat meglepő módon szívesebben hordom.
    Pedig nem is akartam ruhát kapni! :D

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.