Pénz tükröm, mondd meg nékem!

Pénz tükör – vajon mi is ez? Szerintem pénzügyi önismeret, azaz bele tudunk nézni egy tükörbe, ami megmutatja – többek között – a pénzügyi személyiségtípusunkat. Vagy az olyan általános személyiségjegyeinket, amelyek hatnak a pénzkezelésünkre, a magán pénzügyeink menedzselésére.

PénzTükör – ez a neve a GazdagNők online szolgáltatás csomagjának (Szanita tippelte egyedül jól a nevét, amikor néhány héttel ezelőtt erről kérdeztem itt a blogban – gratula, jutalmadat majd jelezzük! :-)).

Ha az alábbi pénz tükröt, azaz pénzügyi önismereti kérdőívet kitöltöd, akkor azt is láthatod, hogy milyen tulajdonságok, milyen hozzáállás jöhet szóba egyáltalán, ami a pénzügyi önismeret témakörébe tartozik.  És ez is közelebb visz téged ahhoz, hogy miért érdemes pénzügyi önismerettel foglalkozni, netán tanulni is erről/ezt! ;-)

Az első kérdés hosszú felsorolásából többet is jelölhetsz – kérlek, hogy jelöld valamennyit, amiről úgy érzed, hogy jellemző rád – ne gondolkodj sokat, haladj tempósan :-)

Kérlek, hogy a 2. kérdésre is válaszolj, azaz töltsd ki a nemedet (nő vagy, vagy férfi :-)).

Ha kihagytam volna valamilyen, szerinted fontos ismérvet, kérlek, hogy a hozzászólásokban jelezd.

Mi jellemző rád a pénzkezelésednél, azaz milyen vagy a magán pénzgazdálkodásodnál?

Eredmények megtekintése

Loading ... Loading ...
 

Válaszadó neme

Loading ... Loading ...

Itt pedig alaposabban is belenézhetsz a GazdagNők PénzTükrébe,
DE FIGYELEM!
EZ csak limitált létszámban lehetséges, gyorsan klikkelj hát ide! –>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

30 Responses to “Pénz tükröm, mondd meg nékem!”


  • Kedves Ida,
    köszönöm a kérdőivet, igati tükre a valós világomnak. Valahol elrontottam és már elfajultnak találom a helyzetem, nem merek hozzányúlni, kerülöm. Jöjjön aminek jönnie kell. Nem vagyok elkeseredve, de nem látom a kiutat, és igy halogatok…minden kérdésedre itt a válasz.Nem bizom önmagamban, és hogy nehogy ismét rontsak, tévedjek…elég volt egyszer vesztenni,a második partit már nem veszthetem ha nem kezdek hozzá. Bizok benne hogy megérted gondolat menetem. A tanitást köszönöm és értem, belőlem hiányzik, a ” bátorság,önbizalom…” maradok baráti tisztelettel és hálával,rólam való gondviselésedért ami igen jól jön belső ellenálásom ellenére is. Marietta

  • Jok a feltette kerdesek,ebresztoek, elgondolkodtatoak,hasznosak.

  • Nagyon elgondolkodtató kérdések. Azonosultam azzal, amit mostanában tanultam a pénzzel kapcsolatosan, ugyanakkor a régi bevett szokásaimmal, és az eredményeikkel is találkoztam a kérdések láttán. Közben ráéreztem arra, hogy a múlt még mindig a mélyem, érzésben ott lappang.

  • Csatlakozni tudok az előttem “íróhoz”, nagyon jók a feltett kérdések. Üdv.: Munkácsi Erika

  • Kedves Ida

    igen, ez kell nekünk így madárfüttyös vasárnap reggelén.
    Nézzünk szembe és ismerjük el, másképpen fölösleges az egész, hogy hűha, én most online is tudok bekapcsolódni, no hadd látom ki mit ír, és majd utána én is válaszolgatok.
    Szuper, ez az oldal, nem csalódtam, pár hete vagyok itt.
    Bizony kell Varázserő, nagy szükség van rá.
    A tükör-re szintén. Aki elfogadja, jól jár. Jobban, mert elkezdhet egy másik út felé indulni. Mindenki viszont csak saját magából induljon ki és nem is nagyon tehet mást.
    Így a nyári napforduló idején, úgy gondolom, megtört a varázs és elkezdődik valami.
    Kívánom Mindnyájunknak, ezt a csodálatos, felemelő érzést.
    Aki átélte az most, tudja miről írok.
    Nem lehet nélküle élni.
    Eddig csak adtam és ha ezentúl is az jönne, Elfogadom, de már szeretném elengedni és befogadni az újat.
    Vigyázzatok magatokra

    Judit

  • Kedves Ida!Szerintem már az általános iskolában tanítani kellene a pénzügyi intelligenciát.Sokkal jobban működne az országunk és az egész világ.Miért nem tanítanak meg minket az életre az iskolában?Szeretettel:Mónika

  • Jók, és elgondolkodtatóak a kérdések .

    Ezentu megpróbálok tudatosabban tervezni , és költekezni.

  • Macsiné Kovács Mária

    Kedves Ida! Köszönöm a kérdőívet, nagyon hasznos dolog volt! A megoldás első lépése, mindig az ha tükröt tartunk magunk elé. Megpróbálom lépésről lépésre követni a megoldáshoz vezető utat!!! Már elkezdtem a pénzügyi tervezést és a tartalékok felhalmozását, amit sajnos egyszer már elköltöttem a fiam Selmecbányai kirándulására.
    Köszönöm a hasznos tanácsokat én úgy gondolom nagyon hasznosak és profitálok belőle így is hogy nem veszek rész fizetős rendezvényeiteken, de nem igazán szeretnék a saját hülyeségeim miatt még arra is költeni. Tudom nagyon hasznosak lennének!!! Üdvözlettel! Mary

  • Sziasztok Mindnyájan, akik itt vagytok, és ugyanúgy tanulni, új utat keresni szeretnétek, akárcsak én…
    A mostani hozzászólásokból leginkább Mariett B levele fogott meg, mivel teljesen hasonlóak az érzéseim, és valószínűleg az anyagiak is. Igen, én is elrontottam valahol, többet vállaltam, mint kellett volna… És azzal nem foglalkoztam, mi lesz, ha történik velem valami, nem tudom fizetni a vállalt tartozást. Munkanélküli vagyok, jó szakmám (TB-s, munkaügyes vagyok) ellenére nem találok állást, a 40 ezer forintos járadékból kellene kifizetnem közel 200 ezer forintot havonta. Na, ezt hogyan lehet tervezni?! Az járt a fejemben az elmúlt napokban, hogy tényleg nagyon jó ez az oldal, a tanácsok, a blogbejegyzések, csak ez most a konkrét, fizikai valóságomban nem segít… mert attól, hogy elkezdem tervezni a pénzügyeimet, még a gáz-, villany-, vízszámlát és a hitelt nem fogom tudni kifizetni…
    Kedves Ida, ezzel kapcsolatban szerettelek volna megkeresni (ne érts félre, nem anyagi segítséget szeretnék kérni!), mert felmerült bennem egy gondolat, egy terv, amit leírtam részletesen, el is küldtem két e-mail címre, amit a leveleidben találtam, de mindkét helyről visszajött. Ha valahogy el tudnálak érni, megosztanám Veled az ötletemet, hátha lehetne vele valamit kezdeni. Nagyon-nagyon szeretnék segíteni a hozzám hasonlóan nehéz helyzetbe került embertársaimnak, de azt hiszem, egyedül nem fog menni, ezért kérném a segítségedet!
    További szép napot mindenkinek!

  • Nem igazán lettem okosabb attól, hogy most már tudom, hogy 216 válaszadó közül hányan mondták ugyanezt…
    Abban a reményben töltöttem ki a kérdőívet, hogy kapok valamilyen tanácsot arra vonatkozóan, hogy mit kellene változtatnom, mi hasznos és mi árt nekem, esetleg mit változtassak, hogy jobb legyen:)

  • Kedves Ida és Mindnyájan!

    Az Ida által felvetett, elgondolkodtató kérdőív segítség ahhoz, hogy tudatosabban éljük a mindennapjainkat. Odafigyeljünk, milyenek is vagyunk valójában. De ha már ráébredtünk, megvan az AHA élményünk, lépjünk tovább.

    A továbblépés pedig szemléletváltással jár.
    Ha arra koncentrálunk, mi nem működik az életünkben, lezárjuk magunkat a bennünket körülvevő lehetőségektől, melyek segítségével kimozdulhatnánk jelenlegi helyzetünkból.

    Nagyon nehéz szembesülnünk azzal, hogy a mostani helyzetünket jellemző dolgokat MI Teremtettük meg, múltbeli gondolatainkkal, érzéseinkkel és tetteinkkel.
    Jelenlegi helyzetünk, meglévő gondolkodásmódunkkal nehezen, vagy talán egyáltalán nem orvosolható.
    Ahhoz, hogy MÁS körülményt, életet teremthessünk magunknak, másképpen kell gondolkodnunk. A felismerés (hogy lám én ilyen vagyok) komoly kiindulópont a változáshoz.

    Van, amikor egy-egy ilyen felismerés elég ahhoz, hogy mi magunk másként gondolkozzunk, ne a jelenlegi, talán nem nagy bőségről tanúskodó helyzetünkre fókuszáljunk, hanem a lehetséges anyagi jólétünkre. Ehhez nagyszerű dolog az Ida által közzétett kérdőív. Köszönet érte.

    Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a felismerés magában nem elég a változáshoz. Ilyenkor célszerű egy szakembert felkeresni, aki képes segíteni a gondolataink, szokásaink átalakításában.
    Mindkét esetben azonban MI MAGUNK vagyunk a kulcsszereplők.
    Sok sikert kívánok Mindnyájunknak ezen az úton.

    Lesták ZSuzsa
    egészségtudatos szemléletformáló

  • Kalapos Jánosné Ica

    Ica vagyok. Kedves Ida szeretettel köszöntlek,hálásvagyok asok jotanácsért nagyonsokat tanulok belöle.Szeretettel Ica.

  • Jó lenne több nyugdíj az már segítene.

  • Kedves Ida!

    Nagyon hasznosak ezek pénzügyi tervezési dolgok!
    Sok mindenre rájön az ember És tényleg, tanítani kellene már kis korban, hogy miként bánjunk a pénzzel. Sajnos nekem sincs tapasztalatom és néha azon kapom magam hogy túlköltekeztem már megint.
    De a jó hír számomra hogy tanulható. Nagyon szeretnék bekapcsolodni egy ilyen folyamatba, ahol megtanulhatom, hogy tudatosan bánjak a pénzemmel. puszi, Andi

  • Tudjátok, tapasztalataim szerint egy kis konkrét, kézzel fogható segítség nagyon nagy lökést adhat ahhoz, hogy az ember megpróbálja még a lehetetlent is, és kimásszon a kátyúból. Nekem például a barátaim segítenek, csodálatos emberek! Ha ők nincsenek mellettem, talán már feladtam volna… így azonban inkább azon töröm a fejem, mit lehetne ténylegesen TENNI azért, hogy egyre többen talpra álljanak, és kezükbe vegyék a sorsuk irányítását. Mint tudjuk, “állam bácsira”, vezetőinkre nem számíthatunk saját kis ügyeinkben. A szolgáltató cégek pedig könyörtelenül behajtják a tartozásokat. Tehát a végkövetkeztetés a fentiekből: csak mi magunk segíthetünk magunkon! De ha ezt összefogva, szervezetten tennénk, sokkal nagyobb eredményeket érhetnénk el! Nagyon sok ötletem, elgondolásom van, amit meg lehetne valósítani, ezért is kértem előző hozzászólásomban Ida segítségét. Minden gondolatomat nem tudom ide leírni, mert még éjfélkor is itt ülnék a gép előtt:-)! Jó lenne valakivel személyesen megbeszélni, valaki hozzáértő emberrel… tud valaki ebben segíteni?

  • Jágerné Simon Marianna

    Marica

    Kedves Ida!
    Szeretem ötleteidet, tanácsaidat, tanításodat. Nagyon nagy munka, ezt csak úgy lehet, ahogyan Te teszed: Szívvel-lélekkel. Sok leveled még olvasatlan, de bepótolom hamarosan.

    Őszinték a hozzászólások is, azokból is rengeteget lehet tanulni.

    Sokan írnak ill. írtok arról, hogyan lehetne konkrét segítséget kapni a jövedelemkiegészítéssel kapcsolatban. Kb. 5 éve hazahoztam a családomnak a megoldást, amiért nagyon hálás vagyok a tanítónő kollégámnak.Részt veszünk egy programban,mellyel jelentősen megnöveltük a család havi bevételeit. Az tetszett meg benne, hogy tisztességes és az általa kínált lehetőséget stabil, megalapozott háttér biztosítja. 1982 óta müködő nemzetközi vállalkozás, melynek programját családok milliói ismerték meg a világon és nap mint nap tesznek azért (magyar családok ezrei is már), hogy értékes dolgot közvetítsenek embertársaik számára. Mindezért mit kell tenni? Nagyon egyszerü. Szívesen megmutatom azoknak, akiket érdekelne! Én nagyon szeretem, nekem bevált.

    További szép napokat Mindnyájatoknak, Neked Ida hálás köszönet mindenért: Marica Zalaegerszegről

  • Tanulható, főleg ha keveset kell beosztani csak szokás kérdése és türelem. A megbeszélés kevés tartani kell az előre tervezetteket. csak kitartás, lesz ez még jobb is!!!!!!!!!!!

  • Jágerné Simon Marianna

    Szívesen veszem, ha új hozzászólást olvashatok és kapok róla értesítést is. Köszönettel.

  • Kedves Ida köszönöm a kérdőivet,és G.marika is utalt rá hogy bizonyos dolgokban tudna segiteni,minden uj ötletből ki lehet hozni valami jót szivesen venném ha az ötleteit megkaphatnám emailen.
    További szép napot kivánok mindenkinek!!!!!

  • Kedves Ida!

    Nagyon jó kérdéseket tettél fel, sokan vannak akik nagyon sokat szeretnének költeni jól élni, utazni stb.Sajnos a mostani helyzet nem engedi meg, nagyon megkell néznie mindenkinek hova mire költi a kevés pénzét,hogy jön ki belőle.Nehezen tudják elfogadni ezt a helyzetet, hiszen mindenki szabadnak született, rendszerváltás után sok embernek húzták ki a talajt a lába alól, és azóta sem tud lábraállni, nem azért mert nem akar, hanem hivatások szüntek meg, már szakmák sincsenek.Nem mindeki tud vállalkozni sem, sok ember hajszolja a pénzt de nincs látszata, elfáradtak az emberek a hajszolásba.

  • @G. Marika: nem tudom, hogy miért pattantak vissza az e-mailek… Ezzel együtt azt tudom mondani, hogy nem lehet megúszni, hogy valaki írásba öntse a mondanivalóját, az ötleteit.

    Ezzel egyrészt saját maga is jobban tudatosítja, rendszerezi azokat,
    másrészt mások figyelmét is elérheti azzal, ha írásos anyaggal keresi meg őket. Gyorsan el tudja bárki is dönteni, hogy mennyire és milyen formában történjen aztán, ha valóban ez a lehetséges folytatás, a folytatás.

    Tehát azt javaslom, hogy írd le nyugodtan itt, hogy mire gondoltál…
    Kíváncsian várom: Ida ***

  • Kedves Ida és Mindenki!

    Lehet, hogy kicsit (vagy nagyon?!) idealistának fogtok tartani, de mint előző bejegyzésemben céloztam rá, csakis összefogással, egymás segítésével tudunk valamit tenni egy mindenki számára jobb, szebb, gazdagabb életért.
    Megfogalmazódott bennem egy alapötlet: létre kellene hozni egy alapítványt, vagy egyesületet, ahová bárki, aki tud, bármennyi összeggel csatlakozhatna.
    Az összegyűlt adományokból tudnánk segíteni azoknak, akik felett Damoklész kardjaként lebeg a kifizetetlen számlák réme, ami miatt mondjuk már kikapcsolhatják egy család villanyát, gázát, telefonját stb. Lehet, hogy egy édesanyának a telefon is létszükséglet, hogy a gyerekeit napközben is el tudja érni, vagy ők az édesanyjukat…
    És itt el is érkeztünk a második ponthoz:
    Úgy gondolom, rengeteg gyerek kallódik nyaranta főleg a nagyvárosokban, rossz társaságba keverednek, vagy teljesen a számítógép hatása alá kerülnek, stb. Találkozhatunk néhol olyan lehetőségekkel, hogy egyedülálló – főleg nők – szívesen befogadnának gyerekeket hosszabb-rövidebb időre a nyári szünet alatt. Ezt talán sokkal hatékonyabban lehetne intézni szervezett keretek között. Sok idős ember napjait aranyozhatnák be a gyerekek, kölcsönösen segíthetnének egymásnak. A gyerekek fizikailag, a felnőttek pedig a tapasztalataik, bölcsességük átadásával… Olvastam egyszer egy könyvet, Legfeljebb három pofon a címe. A háború utáni Magyarországon játszódik, egy fővárosi iskolában. Nem mesélem el az egészet, csak az idevágó részt. A fővárosi gyerekeket vidéki családok fogadják be a téli szünet idejére. A gyerekek a családoknál laknak, de elkíséri őket két tanárnő is. A község iskolájában van a gyülekezőhelyük, itt találkozhatnak egymással a pesti gyerekek. De közös programokat szerveznek a vidéki gyerekekkel is, ami persze nem megy zökkenőmentesen az első időkben. Nekem ez az ötlet már akkor is megtetszett, mikor olvastam, most pedig újra eszembe jutott. Vegyük végre észre, hogy a fiatalokkal igazából senki nem törődik! Nem csak azért persze, mert nem akar. Sajnos olyan világot élünk, hogy a nőknek is el kell menniük dolgozni, sőt nagyon sok esetben az egyedülálló édesanya kénytelen eltartani a gyerekeket. Honnan is lenne még elég energiája a gyerekek mélyreható nevelésével is foglalkozni?! Mónika hozzászólása is elindított bennem valamit, ami kapcsolódik a gyerekekkel való foglalkozáshoz. Tehát ha az iskolában nem tanítják meg a gyerekeket az életre, a szülőnek sincs kellő ideje és energiája, akkor így van jól, ahogy van, maradjon minden a régiben?! Esetleg ezt is felvállalhatná ez a megalakítandó szervezet.
    A harmadik dolog, amit nagyon fontosnak tartok: az anyagi segítségen túlmenően olyan segítségre is gondoltam, ami egyfajta tanácsadás lenne konkrét ügyekben. Hogy érthetővé tegyem a gondolatomat: a fenti szervezeten belül “ügyfélszolgálat” kialakítása, amikor a hozzánk segítségért fordulók anyagi helyzetének könnyítésére személyesen megvizsgáljuk, hogy mivel lehetne csökkenteni a kiadásaikat. Nagyon sok esetben szerintem elég egy bátorító, biztató szó, hogy valaki erőre kapjon, és bemerészkedjen mondjuk a telefonszolgáltatójához, és merjen másik díjcsomagot kérni, vagy megvizsgáltatni, milyen kedvezményeket lehet igénybe venni. Higyjétek el, nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, ehhez is bátorság és önbizalom szükséges! Vagy ha például sikerül valamilyen módon csökkenteni az áramfogyasztást, akkor lehet szólni a szolgáltatónak év közben is, hogy csökkentsék az átalánydíjat. De van még sok lehetőség, amit személyre szabottan meg lehet vizsgálni, és ehhez kellene kézzel fogható segítség!
    A megvalósítás pedig? Ezért írtam az előző bejegyzésemben, hogy én ehhez egyedül kevés vagyok. Sok-sok segítőre lenne szükség, akinek valamiért fontos, hogy hasznára legyen embertársainak.
    Teljesen biztos vagyok abban, hogy a rászorulók, akik anyagi és erkölcsi-mentális segítséget kapnának tőlünk, valamilyen módon ezt visszaadnák a “közösbe”, hogy más is részesülhessen belőle. Akár úgy, hogy anyagi helyzetének rendeződése után visszajuttatja az összeget a szervezethez, akár úgy, hogy tényleges segítséggel úgymond “ledolgozza” a neki juttatott adományt. (Lehet, hogy naiv vagyok?)
    A szervezet elnevezése is eszembe ötlött, illetve kettő, szerintetek melyik a találóbb? Ami először beugrott: Mentsük meg Magyarországot! ami alatt természetesen nem a földrajzi megnevezést értem, hanem a benne élőket. A másik elnevezés: Segítsük egymást! Bár én őszintén megmondom, az előbbi közelebb áll a szívemhez…
    Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ezek egyelőre ideák, amik konkrét megvalósulása sok-sok szervezést igényel. De nagyvonalakban megvan a fejemben az elgondolás, csak szeretném tudni a vélemények alapján, hogy foglalkozzam-e az aprólékos kidolgozással, megvalósítható-e az ötlet, vagy hagyjam az egészet a csudába.
    Ehhez kérném a véleményeteket, elsősorban a tiédet, Ida, hiszen Te már létrehoztál egy “szervezetet”, ami – láthatjuk – működik.
    Előre is köszönöm mindenkinek a véleményét, tanácsát!
    Marika

  • Kedves Marika. A Mentsük meg M.o-ot kifejezés bevonzza az országunkba azt a helyzetet, hogy meg kelljen menteni.A segítsünk egymáson pedig még több szükséget hoz létre, még azoknak az életében is akik pusztán jó szándékkal segíteni szeretnének. Ugyanis minden rezgés. Van már kezdeményezés a Szegények bankja vagy hasonló külföldön, amit talán némely gazdag honfitársunk is próbál keretek közé rakni.Viszont ezeken az oldalakon és másokon is csak elmélet van sok-sok Amerikai hurrá optimista könyvekkel, amihez a Magyar léleknek és morálnak semmi köze. Nem átültethető, mivel nálunk “eltartottak” voltunk a szüleink azaz az állam bácsi által és kimaradt kb. 200 év amit a külföldi tőke elég jól kihasznált.Nekünk a tanulási időnk kb 2-5 év volt. Még az állami vezetők is besétáltak a csapdába, mondván eladjuk a terhes vállalatokat, a külföldi pedig hozza a jó kis valutát, majd fejleszti a technológiát.stb. Ehhez képest a Selyemkikészítőt megvette az olasz fillérekért, majd a legfejlettebb gépeket elvitte a saját gyárába s itt csődöt jelentett. Mindezt azért tette, hogy egy konkurenciát kiiktasson. Ehhez képest az egyszerű embernek még a banki szövegek is biztositóul voltak leírva s még eszébe se jutott, hogy uram bocsá de ezt se meg azt se érti, mert akkor a közjegyzőnek 3 napjába telne, hogy elmagyarázza azt, hogy mit is iratnak vele alá. Mindezeken túlmenően senki sem foglalkozik azzal, hogy azok a bizonyos brókerek miért vették rá az embereket arra, hogy vedd ki a tiszta házadból a pénzt és fektesd be, mi majd kezeljük a pénzedet ING, vagy bármilyen cég. Így mi történt? Egy kis fuvallat USA-ban elfújta a lufit. Vagy azok az emberek akik fejetlenül még több pénzt akartak és eldőzsölték a pénzt azok nem jól mérték fel a saját erejüket pl. egy vállalkozás megnyitásához vagy bármihez ami miatt behitelezték ingatlanjaikat. Az azonnali villany ás gáz-ra minimális befektetéssel 10 ezer forint alatti összeggel én konkrétan tudok olyan lehetőséget amihez nem kell eladni, se venni, csak dönteni kell, hogy ki akarsz mászni a szoaréból és azt mondod magadnak, hogy most ezt eldöntöttem, végigcsinálom. Vagyis elkötelezed magad ahhoz, hogy mit akarsz. … nagyon régóta tudom hogy csak az működik amibe én magamat beleteszem. Tapasztalatom az, hogy az emberek nem ismerik fel a szükség szó fogalmát, csak azt, hogy Ő velük hogy kibabrált az Élet és az emberek esetleg még a körülmények is.Üdv. mindenkinek Agatha

  • Kedves Agatha!
    Talán igazad van, nem a legszerencsésebb a névválasztás, ha a vonzás törvényét veszem alapul. De attól még nagyon sok ember bajban van ebben az országban! És nem hiszem, hogy ha elkülönülünk egymástól, a boldoguljon ki hogy tud jelszavával, akkor aztán nemsokára minden rendben lesz.
    Természetesen mindenkinek megvan a saját véleménye, és természetesen a Tiédben is sok igazság van, ezt tiszteletben is tartom. Viszont nekem továbbra is az a véleményem, hogy szeretnék segíteni. Ez egy erős, őszinte, mélyről jövő érzés, nem magam találtam ki, és nem is az érdekel, ki miért került bajba. Pálcát törni senki felett nem akarok!
    Kellemes estét mindenkinek!
    Marika

  • Kedves Marika A másokon való segítéssel talán majd az én(ÖN) problémám is megoldódik szlogennel nem lehet semmire se menni. Ugyanis az én tapasztalatom szerint csak és csak is az tud segíteni másokon aki már tudja, hogy hol, mikor, mit, és hogyan kell tenni.Nem a segítés ellen vagyok hisz jómagam most fogok misszióba menni, hanem azt gondolom, hogy a valódi segítség mindig az egyéntől és nem a csoporttól indul. És ez hamarabb lesz a Józsi bácsitól a szomszédból. Ami már könyvelőt igényel, az már senkinek sem segítség. Tudta Ön hogy M.o-on büntetés jár azoknak az embereknek akik ugymond kalákában építik a házukat? Vagyis büntettet követnek el. Ezzel együtt kívánom, hogy sikerüljön az álma. Üdv. Agatha

  • Segítséget szeretnék kérni!
    Először is köszönettel tartozom azoknak akik létrehozták ill működtetik ezt az oldalt.
    Elkezdtem vezetni a bevétel kiadás naplót! De keresnék valami olyan táblázatot ami az egyszerű adatrögzítésen túl a tervezést és elemzést is segíti!
    Üdvözlettel Erzsébet!

  • sziasztok Kedves lányok!

    Maricatól szeretném megkérdezni, ill. értekezni veled valahogy,
    kíváncsi vagyok miről szól ez a program ami Neked bevált?

    Üdvözlettel:
    Csilla

  • @Csilla és Marica: fontos, hogy ez az oldal nem reklámozó hely.
    A legjobb megoldás, ha valakinek van egy honlapja v. legalább egy honlap-oldala, és oda tovább tud bárki is menni, innen is.

    Akinek a neve színes, az élő link, azaz tovább mutat egy működő honlapra, vagy honlaprészre.

    Üzleti élet ma már szinte elképzelhetetlen internetes megjelenés nélkül, komolyabb üzlet – tehát azt javaslom, hogy törekedjetek arra, hogy legyen honlap v. honlaprész. Legtöbbször a cégek is adnak ilyen szolgáltatást a tagjaiknak – remélem, hogy ezúttal is így van.

    És ha MLM-rendszerekről van szó, akkor pedig e témában nemrégen megjelent vendég blogíróm, Molnár Andi írását tudom a figyelmetekbe ajánlani, hogy jól tudjatok dönteni: http://www.gazdagnok.hu/2010/06/02/a-passziv-jovedelem-egyik-nagy-lehetosege-de-mi-alapjan-valasszak-mlm-ceget/

    Szeretettel: Ida ***

  • Jágerné Simon Marianna

    Kedves Ida!
    Köszönöm leveledet. Nem állt szándékomban reklámozni azt, amivel foglalkozom. Nem tudom a módját annak, hogyan tudnánk egymásnak segíteni, hasznos információkat átadni!?

    Kedves Csilla! Ha megadnád a teljes nevedet, talán iwiw-en is megtalálhatnánk egymást.?

    Kedves Mindnyájatoknak jó szerencsét kívánok! Marica

  • Az aggodalom ott volt az én mindennapjaimban is egy időben.Azután egy idő múlva nagyon fárasztónak és feleslegesnek éreztem.MENTÁLIS SZINTEN ELDÖNTÖTTEM,ELKÉPZELTEM A FEJEMBEN EGY KAPCSOLÓT,AMIVEL AZ AGGODALMAT EGYSZERŰEN, MINT A VILLANYT,LEKAPCSOLTAM.Ez persze először egy nagyon kisarkított,iszonyú nehéz élethelyzetben történt meg.Azóta bizton állíthatom,ha kell,bármikor megteszem.A felszabaduló energiáimmal pedig valami örömteli tevékenységbe kezdek.Ez aztán sikerélményt ad,ami segít a probléma más színben, más szögben látásában.Valamint bevonzza azokat a gondolatokat, ötleteket,amik segítenek a továbblépésben.Tehát a belső rend,boldogság az alapja az aggodalom eltüntetésének.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.