Ne aggódj, gazdagodj!

Ne aggódj, gazdagodj! Ez annak a könyvnek a címe, amit a minap leemeltem a könyvespolcomról. Mindez történt azért, mert foglalkoztatni kezdett a GazdagNők.hu egyik blogbejegyzésében nemrégen közzétett kérdőív eredménye. Itt ugyanis az jött ki, hogy a kitöltők majdnem 50%-a aggódik a pénze miatt. Nem voltak előzetesen különösebb feltételezéseim, de nem gondoltam volna, hogy a toplistát az aggodalmaskodás ennyire vezeti majd. Bár logikusnak tűnhet bizonyos, mégpedig racionális szempontból, hogy ki-ki aggódik a pénze miatt.

A racionalitás azonban nem minden, sőt! Az aggódás, az aggodalmaskodás az alacsonyabb rezgés szintű érzelmek közé tartozik. És nagyon könnyen önbeteljesítővé válhat. A korábbi egyik online kurzusunk hallgatónője ezt írta egyik visszajelzésében, ami pont ezt az önigazoló folyamatot emeli ki:

Anyukám ilyen aggódós.  …iszonyat amit… csinál magával. Tönkreteszi magát. És hiába mondjuk neki, hogy ne aggódjon, úgyis megoldódik, ő csak azt mondja mindig: Én már csak ilyen vagyok. Mindig csak azt hallja meg, ami az ő felfogását igazolja. Akármit olvas, vagy akármilyen előadást hall. Mást nem. És nem is érdekli.

Milyen okok miatt aggódhat valaki a pénz esetében?

Ha valaki szorong, aggódik a pénze miatt ennek általában két oka van:

  • * félti a meglévő pénzét,
  • ** szorong attól, hogy valami rossz dolog történik vele, és az milyen sokba kerül majd neki!

Ha az aggodalmaskodók közé tartozol a pénz esetében, akkor rád melyik jellemző? Csak nem mind a kettő? Bárhogy is legyen, ez további kérdést vet fel:

Tudod-e, hogy az aggódásnak hány százaléka indokolt?

Úgy emlékszem Brian Tracy-nél olvastam azt, hogy az átlagember “aggódási idejének” 40%-át olyasmire pazarolja, ami soha nem történik meg. 30% olyan dolgokra megy, amiken az aggódás sem változtat. 12%-nak az oka mások érzéseinek vagy szavainak félreértése. 10% megy az egészségért való aggódásra. Vagyis az aggodalmunknak csak 8%-a indokolt!!!

Amikor aggodalmaskodunk, félünk, szorongunk, akkor voltaképpen színezzük a „nincs”-et… Mert AZ, amiről szó van, az egyáltalán nem létezik! Egyszerűen nincs! Csak a mi képzeletünkben, félelmünkben, és a végén addig-addig, amíg sikeresen meg is teremtjük a gondolatunk hatalmával.

Sokkal célszerűbb megfogadni az következő bibiliai bölcsességet:

Ne aggodalmaskodjatok… a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. (Máté ev. 6:33)

A PénzTükör 1. online szolgáltatás csomagunk valamennyi pénzügyi személyiségtípussal foglalkozik majd, de sok-sok olyan általános személyiség tulajdonságot is végig veszünk, ami hat lélektani szempontból a pénzkezelésünkre. Így téma lesz az aggodalmaskodás is, és az abból való kilábalás célszerű módszere.

Itt már bele is nézhetsz PénzTükörbe – garantáltan érdemes lesz beletekintened, mert ez a szembenézés gazdagodásodat (biztosan) segíti: klikkelj! —>>>

Akik ezt már megtették, fantasztikus eredményeket értek el: nyugodtabbak lettek, kordában tudják tartani nemcsak a pénzügyeiket, hanem a pénzzel kapcsolatos érzelmeiket – pénzük és önbizalmuk is nőtt. Az egyik 4.5 éve otthon tartozókodó kismama fél év alatt úgy tudott félretenni 650 ezer forintot, hogy közben a férje fizetése lényegében nem emelkedett, miközben megszületett a 3. gyermekük. Szóval figyelj, hogy mielőbb bele tudj te is nézni a GazdagNők PénzTükrébe! Addig is azt javaslom, hogy ahozzászólásokban írd le, hogy te hogy állsz az aggodalmaskodással a pénz esetében?

GAZDAGODÁST SEGÍTŐ pénzügyi önismeret nőknek

PénzTükör mondd meg nékem? Igen! Online szolgáltatás – otthonról tanulhatsz! Klikkelj! —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

20 Responses to “Ne aggódj, gazdagodj!”


  • Én mindig aggodalmas vagyok, nem csak a pénz tekintetében.Most váltam el, de már sínen vagyok érzelmileg.Sokat nézem A titok nevű filmet, szinte sulykolom magamba, hogy tégy bármit, bármi lehetsz, bármit vehetsz.Sok jót bevonzottam már, mottóm” Munka pénz szerelem, ez kell nekem” Mint egy mantrát csak ezt mondogatom.Szeretném, ha oldani tudnám, ezt az aggodalmaskodást, de még nem sikerült.

  • A Titok című film nagyon jó, de kedves Zsuzsa, ha megerősítéseket alkalmazol, akkor először fizikailag, lelkileg, érzelmileg ki kell tisztítani magadat (vagyis a szegénységtudattól, a félelemtől, az aggodalomtól itt szabadulsz meg) és utána kell mondani a megerősítéseket. Írásban kifejezve még erősebb A megerősítésekben pedig 100 százalékosan hinned kell és utána semmilyen módon nem mondhatod/írhatod a megerősítések ellenkezőjét, mert amit addig pozitívan mondtál/írtál megsemmisül. Önfegyelem, önuralom. Az agy olyan, mint egy részeg szamár. Azt teszi, amit mondasz. Ha azt mondod, hogy “de mi lesz akkor, ha” ezzel megsemmisíted az egész pozitív megerősítő munkádat. Tarts ki a jólét, a bőség, az egészség, a fiatalság és az energiaáramlás törvénye mellet. Mindig arra gondolj, amire vágysz! Soha ne gondolj az adósságra, amit el akarsz kerülni, mert energiát adsz neki. Az Univerzum hatalmas és mindenkinek jut a forrásból. A fény felé fordulj és egyben fordíts hátat a sötétségnek!

  • Kedves Ida.
    Hogy én miért aggodom? A lakásunk miatt. Ahoz, hogy lakhatóvá tegyük fel kellett vennem egy nagy kölcsönt euróba. Emellett van egy másik kölcsönünk is svájci frankba, az autónk után. A lakásunra jelzállog van téve, és ha nem birjuk fizetni a részleteket, az otthonunkat veszítjük el öregségünkre.

  • Az aggodalom ott volt az én mindennapjaimban is egy időben.Azután egy idő múlva nagyon fárasztónak és feleslegesnek éreztem.MENTÁLIS SZINTEN ELDÖNTÖTTEM,ELKÉPZELTEM A FEJEMBEN EGY KAPCSOLÓT,AMIVEL AZ AGGODALMAT EGYSZERŰEN, MINT A VILLANYT,LEKAPCSOLTAM.Ez persze először egy nagyon kisarkított,iszonyú nehéz élethelyzetben történt meg.Azóta bizton állíthatom,ha kell,bármikor megteszem.A felszabaduló energiáimmal pedig valami örömteli tevékenységbe kezdek.Ez aztán sikerélményt ad,ami segít a probléma más színben, más szögben látásában.Valamint bevonzza azokat a gondolatokat, ötleteket,amik segítenek a továbblépésben.Tehát a belső rend,boldogság az alapja az aggodalom eltüntetésének.

  • @Irma: nagyon óvnálak attól a helyzettől, ami kialakulhat. Ha nincs jó érzésed a kölcsönnel kapcsolatban, akkor vedd EZT figyelmeztető jelnek!
    A Belső Hangunk mindig tudja, hogy mi merre és meddig, DE hallgatnunk kell rá.

    Ezenkívül sokféle megoldás is létezik, létezhet, mint az az egy (vagy kettő), amit esetleg látunk. Ráadásul, ha eleve negatív rezgés szint kapcsolódik valamihez, azaz például egy hitel- v. kölcsön felvétellel kapcsolatban aggódás, nagyon könnyen önbeteljesítő jóslat lehet.

    Nem ismerem a pontos helyzeteteket, de arany szabály: csak addig nyújtózkodni, amíg a takaró ér. És az is, hogy alaposan mérlegelendő, hogy a későbbiekben mennyire bírjuk vinni a nyakunkba vett terheket, és mit kockáztatunk.

    Például nem teljesen értem, mi az, hogy KELL felvenni és pont euróban?

    Mindig van döntési lehetőség, és mindig vannak választások. De egy rossz spirálba belekerülni, onnan nagyon kihívásos lehet kikerülni – én ma nagyon alapos és megfontolt mérlegelést, és inkább igények visszafogását javasolnám bárkinek is, mint a túlzott kockáztatást, borotva élen táncolást. A felelősséget ugyanis nem lehet áthárítani, és az eladósodás nagyon kiszolgáltatottá tesz mindenkit.

    Még a környékét is messze kerüljétek el, kerülje el mindenki ennek, mert senkit nem fog érdekelni, ha valaki eladósodik, hogy elvigyék-e a feje felől a tetőt. Sőt, mindent megfizettetnek vele, amit csak lehet, minden ráterhelnek, míg azok a vásárlók, befektetők messze jól járnak, akik az eladósodottak ingatlanjaikhoz hozzájutnak. És nem őket lehet és kell okolni, hogy milyen szívtelenek, ezek ugyanis nem érzelmi ügyek! Hanem előzetesen kell mindenkinek jó és racionálisan keményen megalapozott, FELELŐS döntéseket hozni.

    És a döntésekért a felelősség mindig minket terhel, nem lehet másokra mutogatni! Felnőtt fejjel döntöttünk, döntünk ugyanis…

    Soha ne az érdekeljen benneteket, hogy másoknak mije van, és hogy erőn felül megadjatok családnak, gyereknek mindent!
    Szóval legyetek nagyon megfontoltak, és itt bizony jól jöhet a női óvatosság… És tényleg figyeljetek a belső hangotokra, a bennetek élő Bölcs Asszonyra, annak szavára!

    Szeretettel: Ida ***

  • Lányok szeretettel küldöm a mantrámat ilyen esetekre. Minden a legnagyobb rendben. Nekem bevált.

  • Kedves IDA!
    Fofyamatosan olvasom a Hírleveleidet, amiket mindig nagy szeretettel Várok és Fogadok!:)
    A TITOK könyvet már vagy 2 éve megvettem, mert egy kedves Baráttól kaptam meg a cd-t, és úgy döntöttem, NEKEM KELL A KÖNYV IS!!!
    Nagyon szeretem és Igyekszem alkalmazni minden nap: előszőr kis dolgokkal Kezdtem….
    Néhány hete az Életem romokban hevert, öngyilkos akartam többször lenni, de Tudtam, még rengeteg a Tennivalóm…és mindenáron Boldog Akartam lenni:)
    Aztán Tudatosan megváltoztattam a Gondolataimat a fejembe!
    Elhatároztam, hogy egészséges, nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott Ember Vagyok és Bármim meglehet!!!!:) és megvan!!!
    Sikerült egy munka egy gyárban, összebútoroztunk a párommal, otthagytam Apámat és az élettársát akit már nem bírtam elviselni….
    A Párommal soha nem Veszekszünk, mindent Megbeszélünk és Együtt Tervezünk, mindig együtt Vagyunk, Mellette Szabadnak Érzem Magam..
    Tisztelettel:Marcsi

  • “Én már csak ilyen vagyok.”
    Ezt pszichés ellenállásnak hívják. Változástól való félelem.
    Fél attól az állapottól, ha másnap reggel úgy kelne fel, hogy nem kell aggódnia. :-)
    Elég fura, nem?

  • Kedves Ida!

    Vannak olyan pillanatok amikor az ember előre nem látható események áldozatává válik, és ez által kerül nehéz helyzetbe. Saját példámat említhetném, de ez olyan hosszadalmas történet, hogy senkit nem untatnák vele. Utólag hibást keresni már fölösleges, menet közben kell rugalmasan változtatni, ha lehetséges. És ami fontos, hogy meg kell találni a választ arra, hogy miért is kerültem ebbe az élet helyzetbe, ezzel a nehézséggel szembe, mire is tanít? Ugyanis akik itt ezeket az írásokat olvassuk mindannyian tudjuk, hogy véletlenek nincsenek. Tehát feladata mindenkinek saját életében megtalálni a választ, hogy miért van ott és mi is a SORS feladata.
    Kedves Ida én úgy látom Te lelki segítségnyújtási feladatot vállaltál, mindenkit önismeretre sarkallni mert ez az út ami megsegít legyen bármilyen nehéz a helyzetünk.

    Fénnyel teli áldott szép napot kívánok.:Kati

  • Verbovszki Mónika

    Kedves Ida!
    Én sajnos, 40 évesen, szintén az Irma sorstársa vagyok (és szerintem manapság az emberek jó része ilyen). Annak ellenére, hogy tele vagyunk kölcsönnel – több a havi kiadásunk, mint a bevételünk – én mégis megtanultam pozitívan hozzáállni a pénzügyekhez, és immár 10 éve egyre erősebb kézzel irányítom a lehetetlennek tűnő pénzügyeinket, közben felneveltem két gyereket, és nem mondhatom azt, hogy borzasztóan nélkülöznénk. Talán szerencsénk is volt a pozitív hozzáállás mellett, de eddig sikerült. Viszont annak ellenére, hogy közben a jövedelmünk is gyarapodott, mégsem tudunk egyről a kettőre jutni, sőt, úgy érzem, egyre rosszabb a helyzet. Most például édesanyám halálával még egy jelzálogkölcsönt is megörököltem, és ez rendszeresen így van, hogy mikor az ember már látná a kiutat, valami mindig történik, ami visszahúzza a mélybe, és ezen a pozitív hozzáállás sem segít.
    Minden hónapban, amikor megkapom a fizetésem, egy külön erre a célra fenntartott takarékszámlára befizetek 10000 Ft-ot, de sajnos hónap végén mindig hozzá kell nyúlnom, mert valamivel el vagyunk maradva, és be kell fizetnem. Ezért tehát a megtakarítás nekem nem működik. Még az is gondot okoz, hogy miből éljünk meg egy hónapig (50.000 Ft jut négy felnőtt havi ellátására). Pedig én mindig keresem a lehetőségeket a plusz pénzszerzésre, és az esetek többségében sikerül is némi extra bevételre szert tennem, de a biztos állásom mellett sajnos nem sok idő jut erre a tevékenységre. És az állásomból több bevételre teszek szert, tehát azt semmiképpen nem akarom feladni. Bármennyire úgy érzem is, hogy jól gazdálkodom, mégsem sikerül látható változást elérnem, és ez egy idő után megnehezíti a pozitív gondolkodást és a kitartást.

    Úgy látom, a probléma az, hogy manapság egy fiatal pár elég rossz eséllyel tudja önerőből megoldani a lakáskérdést, ami ugye nem számít luxusnak, mert lakni kell valahol mindenkinek. Még ha sikerül is rögtön munkát találnia, jövedelmet teremtenie, és jól sáfárkodnia bevételeivel, akkor sem látom lehetségesnek, hogy egy normális – fiatalok igényeihez igazodó – életvitel mellett 10-15 (vagy még több) éven belül meg lehetne spórolni egy lakás árát. És saját tapasztalatom alapján állítom, hogy az életkori sajátságokból adódóan, valamint az otthonról hozott minta alapján a fiataloknak nagyon kis töredéke az, aki már 30 éves kora előtt tudatos, szakszerű és következetes pénzkezelési technikákkal rendelkezik. Márpedig ha addig nem alakult ez ki, akkor megvan az esélye, hogy olyan hibát követ el, ami egész további életére kihatással lesz. Szerintem egy átlagos (nem szülők által támogatott), önállóan gazdálkodó fiatal pár egyetlen lehetősége lesz, hogy kölcsönből próbáljon lakáshoz jutni. És ez sajnos még a legjobban kiválasztott konstrukció esetén is évtizedekre megnehezíti a pár életét. Ebben a helyzetben, mikor már a jövedelem egy nagyobb része felett nem a “tulajdonosa” rendelkezik, a maradékból nehéz úgy sáfárkodni, hogy az rövid időn belül újabb jövedelmet termeljen. Mert hát ez lenne a dolog lényege, ha jól értem. Nehéz úgy fejlődni, hogy közben azt kell eldöntenem, hogy a villanyszámlát, a gázt, vagy egy-két törlesztő részletet fizetek-e be, vagy esetleg félretegyek valamennyit, és majd várom a jószerencsét.
    Tehát az emberek (családok) nagy része ilyen kényszerhelyzetben van, és saját tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor is nagyon sokat segít a higgadt, megfontolt pénzkezelés és a “nem aggódás”, viszont vannak olyan helyzetek, amikor ez már kevés.
    Nekünk, kényszerpályán lévőknek jól jönne, ha ilyen helyzetek kezelésére is kaphatnánk ötleteket, de azt hiszem, erre még senki sem találta meg a megoldást.
    Nagyon becsülendőnek, és szükségesnek tartom, hogy erősíteni próbáljátok a pénzkezelési technikák minél tudatosabb elsajátítását, de úgy érzem, ez csak a jéghegy csúcsa, és akinek igazán szüksége lenne egy kis szaktanácsra, vagy segítségre, annak arra sincs lehetősége, hogy az internetet előfizesse, és tájékozódjon az általatok kínált lehetőségekről.
    Én ebben látom a nagy problémát, és amíg ez így van, addig hathatós segítséget nem lehet nyújtani.
    Könnyű annak tanácsot adni, akinek megvannak a lehetőségei a “jobbításra”. Én is tudnám, hogy mit kell tennem, ha legalább az a havi tíz ezer forintom megmaradna, de sajnos egyenlőre nem tudok beruházni egyéb jövedelemteremtő tevékenységbe.
    Elnézést, ha egy kicsit kemény hangvételűre sikeredett a levelem, de úgy gondolom, ha tényleg érdemben akartok foglalkozni ezzel a dologgal, akkor minél szélesebb körben kell ezt a témát vizsgálni.

    További munkátokhoz sok sikert és jó egészséget kívánva üdvözlettel Verbovszki Mónika

  • Szervusztok.
    Igen most mar en is hozzaszolok.
    Mar kb 15 evvel ezelott mikor elvaltam, es teljesen penz nelkul maradtam egy gyerekkel /akkor meg nem volt ennyi irodalom, egyedul az “Eld az eleted” cimu konyv volt a bibliam./elhataroztam, ha sirok, ha nevetek egy a fizetes es megtapasztaltam, hogy az utolso pillanatban auniversum -tol mindig kaptam segitseget.Nem aggodom azt mondom art a szepsegemnek. Azota meggazdagodtam es ket eve megint elszegenyedtem.Most 62 evesen megint keresem az utam most fedeztem fel az internetet es nem aggodom sorsom nem kerulhetem el,probalok talpon maradni.

    Ildiko

  • @Verbovszki Mónika: először is köszönöm, hogy leírtad, és ilyen részletesen a helyzeteteteket – nem volt ez kemény, egyáltalán nem.

    Az valóban fontos kérdés, hogy akarunk, tudunk-e, de főleg kompetensek vagyunk/vagyok ilyen esetekben segíteni. Én nem vagyok például hiteltanácsadó, és nem is akarok az lenni. Én ezeket a témákat önismereti oldalról közelítem meg, bár ugyanakkor jelen van a lélektani vonal mellett a racionalitás és a spiritualitás is.

    Én nagyon sokszor azt érzem és gondolom, erre igyekeztem már utalni, hogy azt gondoljuk, csak egy út vezet Rómába.
    Leírnám a saját példámat/példánkat.
    Lakás ügyben.

    A lányomék 1 szobás, de galériázott kicsi lakásban laktak – ahogy az unikám egyre nőtt, s bővültek, elég nehéz volt már hármuknak együtt élni/lakni egy ilyen formációban. Nekem egy másfél szobás galériás saját tulajdonú lakásom van.
    Mindenfélén gondolkodtunk, mi lehetne a megoldás… nem sokra jutottunk, mert ugye mindenhez jelentősebb pénz kellett volna, ezt sejtettük, de azt sem, hogy mennyi… Végül leültünk egy pénzügyi és egy hiteltanácsadóval. Jó alaposan átbeszéltünk mindent, milyen hitel lehetőségek lennének és mennyi (a lányom lakásán forint
    alapú hitel van). És mivel a pénzügyi és hitel tanácsadó abszolút korrekt volt, és nem rá akartak bennünkt beszélni valamilyen pénzes megoldásra, amiből nekik jutalékuk lett volna, a végén arra jutottunk, hogy az épp akkor induló pénzügyi válság idején, semmilyen további hitelfelvételre nem kerülhet sor, hanem…. Mi ketten lakást cserélünk!!! Ez ott és akkor ennek a beszélgetésnek a kapcsán vált világossá… előtte hosszú hónapokon át vinkódtunk/kínlódtunk… nem találva AZT a megoldást, ami itt volt az orrunk előtt. Ugyanakkor én például tudom, hogy nem ez a végleges megoldás, de nekem nagy nyugalmat ad, hogy nem kényszerülünk arra, hogy erőnkön felül vállaljunk be anyagiakat, és a pénz madzagján legyünk rángathatóak.

    Értem, amit írsz Mónika, és én is voltam nehéz helyzetekben életemben. De azt is látom, hogy ragaszkodunk meglévő dolgokhoz, megszokott módon gondolkodunk, és annak szorításában vergődünk tovább.

    A világban rengeteg valóság létezik – akár több párhuzamos valóság is. Lehet azzal is játszani, ha most ezt döntöttem volna, akkor milyen valóságot élnék, de azt is, ha most sokféle döntést képzelek el, sokféle dologra vagyok nyitott, akkor milyen lesz az a másik valóság. Pontosabban milyen lehetne a sok-sokféle valóság! És valamelyik felé elköteleződni, amit belülről leginkább érzünk (még ha lehetetlennek is tűnik elsőre)…

    Én is jól meg tudom magyarázni, hogy miért nem költözök el onnan, ahol élek, miért jó nekem úgy, ahogy van… stb., stb. Én sem mozdulok mindig könnyen, és aztán egyszercsak azt veszem észre, hogy annyi jel jön, annyi “pofonvágás”, hogy szinte rákényszerülök a váltásra. Ami persze feszültséget okoz, mert egyre tarthatatlanabbá válik a helyzet, és kénytelen vagyok kibillenni a megszokott komfortzónámból. Magyarul: AZT magamra venni, annak érdekében cselekednem, amit már lehet, hogy korában meg kellett volna tennem.

    Szeretettel: Ida***

  • Nekem is voltak idők,hogy aggodalmaskodtam a pénz miatt,mivel én is elváltam három fiammal maradtam,kettő egyetemen volt egy liceumban, de egy új társ mellett megprobáltam új életet kezdeni.
    Nagyon nehéz volt másodállást válaltam az élettársam munkanélkül maradt de ő is minden munkát elválalt,hogy megélhessünk valahogy.
    Neki is van egy fia,természetes,hogy neki is kell segíteni.De a legfontosabb a pozitiv gondolkodás.Mindig kapunk segítséget ha az kérjük is a JÓ ISTENTŐL ,vagy attól ki amibe hisz.Romániában nagyon nehéz az élet most is és régen is az volt.Erdélyből kőltöztünk
    Bánátba,(1985), akkor népvándorlás volt,(aki ott született az tudja,mekkora sorokat álltunk 20dkg.szalámiért).Egy alkalomkor többen jöttek hozzánk vendégségbe,főleg azért,hogy megtekintsék (nincse Végváron kolbászból a kert),tehát a megélhetőséget keresték,
    amikor elmentek egy vasunk sem maradt, nem tudtam miből veszek kenyeret a gyermekeimnek,de éreztem majd kialakul,ilyen gondolatokkal fejembe mentem kaput nyítani reggel korán,hát ahogy falun szokás ki is kukantottam egy kicsikét ha hiszitek ha nem a kapuban találtam 100 lejt, amelyre 4 drb.kenyeret vehettem.Tehát a tanusság az,hogy félre kell tenni az aggodalmakat és kivárni,hogy a dolgok magától kialakuljanak!Szép napokat!

  • Borbélyné Ildikó

    Kedves Ida! Hit ,szeretet, békesség ,bőségben élni ez mind meg van és lehetséges itt a földön. Minden nap úgy kelek fel ,hogy hálát adok és meg köszönöm ,hogy felébredtem és reggel lett .Meg köszönöm ,hogy fogat moshatok ,hogy reggeli van asztalon ,mindent meg köszönök .Ugy indulok dolgozni Isten áldásával teljen a ma nap!Este pepig aszt köszönöm meg ,szerencsésen telt el a nap.Mindent mi alkotunk meg az életünkben . Amit gondolunk amire rezgést bocsájtunk ki az fog velünk történni. Idö kell mig gondolkodásunkat teljessen át tudjuk a pozítiv gondolgodás modra hangolni. Azért vagyunk itt a földön ,hogy tanuljunk és változzunk.Múltat töröljük ki az életünkböl ,ami meg történt azon javitani már nem tudunk . Mindig a jelen számit a MOST !! Szereteben ,bőségben teljes hetet kívánok mindenkinek ! Ildikó!

  • Kedves Ida!

    A pénzzel kapcsolatos hozzáállásom változó volt, mikor mit éltem meg vele kapcsolatosan. Már fiatal éveimben is szerettem volna a pénzhez, tőzsdézéshez érteni. Vonzott a dolog, mert a családban a pénz hiányát éltem meg, és nagyon jó lett volna, ha több jut belőle. Nem lett. Nem értettem sokáig az okát. Így vettem hosszú évekkel ezelőtt egy könyvet /Robert Collier: A pénz, ami az utcán hever/, hogy megértsem azt, mit nem csinálok jól, miért nincs több pénzem, mikor másoknak meg van. Valahogy ez sem adta vissza azt, amire belülről vágytam.
    Most a nagy változások időszakát élve, kezdek tudatosabban odafigyelni a gondolataimra, érzéseimre, korrigálni a berögzült régi mintáimat, a pénzhez való hozzáállásomat. Mindig csak a hiányára gondoltam, alig bírtam kifizetni a főiskolai tandíjaimat, számláimat, és az óriási erőfeszítések egy bizonyos stresszet is kialakítottak az életvitelembe. Most kezdek szép lassan kilábalni belőle, érzésekben is feldolgozni ezeket a hatásokat.
    Óriási segítség Esther és Jerry Hicks: A Bőség törvénye…c. könyv, amelyet ahogy közreadtál azon nyomban megrendeltem és tanulmányozok, gyakorlatban is igyekszem megvalósítani.
    Jelenlegi pénzhez való hozzáállásomat, így már másképp élem meg. Megértettem azt, hogyan bánjak vele, önmagammal, gondolataimmal, hiány-e a hiány.
    Ezenkívül nagyon örülök Bagdi Bella hanganyagainak is, ami már a berögzült negatív érzéseket is segít átalakítani, amit tavasz óta hallgatok.
    Köszönöm neked is a sok jó információt.

    Évi

  • Kedves Ida!

    Én is olvastam tőbb kőnyvet a “Bőséget,Titkot”.Probáltam betartani amiket irt,de nekem nem hozta meg a bőséget.Most kis szünet után ujra elkezdem,és a bőségre koncentrálok.A pénz nekem jó érzéseket hoz elő ebben nem lehet hiba.Valahol máshol kell keresnem és meg fogom találni hol van a hiba.Már arra is gondoltam,hogy a férjem az aki hátráltaja a bőséget.Ő ugyanis nagyon anyagias ujabban.
    Ha valakinek jó tippje van rá irja meg és köszönöm megfogadom a jó tanácsot.Szeretet teljes szép napot kivánok Erzsi

  • Borbélyné Ildikó

    Kedves Erzsi! Adás Kapás! Elősször mindig adni kell ahhoz,hogy kapjunk! A pénz energia, ha nehezzen adjuk ki a kezünkből meggátoljuk a pénz áramlását. Evvel nem azt akarom mondani ,hogy pazaroljunk ,hagyjuk be és ki áramolni a pénz.Szeretetben,bőségben teljes napokat kívánok.Ildikó!

  • Sziasztok Mindenki :)

    Én nem sűrűn fórumozok sehol, de olvasva őszinte hozzászólásaitokat, kicsit felbátorodtam, h. talán nem “ciki” megosztanom a tapasztalatom. Miért mondom ezt? Mert igazából kint a világban még mindig ciki a pénzről beszélni. Legalábbis A SZEMÉLYES PÉNZÜGYEKRŐL. Az addig oké, persze, h. ma már “közhely”, h. “én se nagyon bírom törleszteni a hitelem, én is el vagyok adósodva” , mert sokan vagyunk ebben a helyzetben.De ezen túl, már nem igazán lehet belemenni, mert nem érdekel senkit, és különben is mindenkinek megvan a maga baja.

    Annak idején ú.n. spirituális NLP-t tanultam, ahol volt szerencsém icipicit belekóstolni a pénz témába.Ott nagyon érdekes összefüggést, nem is egyet fedeztem fel, ami akkor nem volt aktuális, h. úgy mondjam, de mostanában felbukkan bennem. Mégpedig az, h. milyen viszonyulásom van a pénzhez, és hogy valójában itt belül mennyire szégyellem magam, h. csak ennyit vagyok képes teremteni magamnak.Tehát annyit tennék hozzá a viszonyaink megvizsgálásához, h. bátran keressük ezt az értékrendi minőséget is amikor a pénzhez való viszonyt vizsgáljuk.Továbbá, nagyon fontos az is, h. valóban üljünk le magunkkal kettesben és próbáljunk meg emlékezni, honnan jöhetnek ezek a viszonyulásaink.Én 31 éves elmúltam, és néha el-elkapok olyan sanda kis gondolatokat, reakciókat magamban, amit, amikor édesanyámnál tapasztaltam, mindig ellenkeztem. Hogy jajj anya hagyd ezt abba, minek aggódsz? Tehát önvizsgálatra fel és irány megkeresni honnan, kitől, mikor, hogyan ragadt hozzánk ez a reakció. Érdemes leírni és egy jobb, erővel telibb nyugodt állapotban ránézni kívülről. Ezután meg kell próbálni kipakolgatni ezeket szép sorban. Tudom, tudom, mondani könnyű…

    Például az aggódás.De nevezhetném szorongásnak is.Én nagyon utálok aggódni – de bármennyire is szeretném ezt mondani, nem tudom- ezért sosem aggódok és ha mégis, azonnal abbahagyom.Sajnos, hajlamos vagyok aggódni. Nem alapvetően, de van egy pont, ahonnan már komoly megpróbáltatás kikászálódnom az aggodalomból, és van, hogy órákig is eltart.

    Az aggódás, szorongás ráadásul, nem elég, h. teljesen felesleges idő és energiapazarló “tevékenység”, még mindennek a tetejébe komoly fizikai rosszul létet is eredményez. Borzasztó! Ebből kiindulva, van alapja annak, hogy betegségeinknek mi a valódi oka…

    Még annyit, hogy igen, ez a válság rengeteg embert helyrepofoz,engem is,nagyon nagyon tud fájni ami történik, és nekem is megvannak a saját magam súlyos tapasztalatai.És van, amit nem lehet, csak talán évek alatt helyrehozni.De a helyzet tanulsága, szerintem egy életre szóló.Nekem legalábbis.Annyi tanácsot tudok magamnak is adni, hogy valóban mindent meg kell tenni amit csak tudunk és bírunk, h. normalizáljuk az állapotokat, egyszer ki fogunk jutni az alagútból,de addig is tanulni,fejlődni kell!

    És végezetül, kedves Ida, csodálatosan önzetlen tett volt, hogy a lányodékkal cseréltetek!Mint Anya, mint Ember, nem is tudom szavakkal kifejezni…

  • Kedves Ildikó !
    Köszönöm a jó tanácsot,tehát előbb adni és csak utána kapok. Szép napot Erzsi

  • Annyit szeretnék hozzászólni a dolgokhoz, hogy állandó aggodalmaskodásban élek. Egy a fizetésünk. A páromnak jóformán 2009 óta nincs állása. A számlák csak gyülnek és gyülnek, van egy jelzálog tipusu törlesztésem. Állandóan fejfájást okoz, hogy mit hogyan oldjak meg. Állandóan a negativ gondolatok járnak az eszembe. E+ddig nem sikerült bevonzanom semmit, pedig olvastam a TITOK cimü könyvet, megnéztem a filmet. Az összes adósságom kb. 10 millió forint. Ettől szerintetek hogyan lehet mielőbb jó irányba fordulni? Sokszor még a kaja megvétele is gondot okoz. Várok mielőbbi segitséget.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.