Pénzügyi személyiségtípusod ismered? Még a válságkezelést is segíti! (Népszabadság nyilatkozat)

Válságban ér igazán sokat a pénzügyi intelligencia – ezzel a címmel jelent meg az az írás a Népszabadságban, amely a következő alcímet viseli: Az átlagember mindent felél. Az egyik kérdezett jó magam voltam – itt olvashatjátok alább Várhegyi Júlia írását, amely ma is ugyanúgy aktuális.

Nem csak most – amikor tömegek veszítik el az állásukat – lényeges, hogy hatékonyan gazdálkodjunk pénzünkkel. A pénzügyi intelligencia (PIQ) fontosságát nem a válság hívta élete: szakértők szerint anyagi helyzetünk csaknem jobban függ ettől, mint a recessziótól.

Pár évvel ezelőtt Magyarországon átlagosan hét hónap alatt lehetett munkát találni, 2008-ban ez az időszak már egy év volt, és egyes szakértők szerint 2009 negyedik negyedévétől átlagban két év az álláshoz jutás időtartama. Elképzelhető, mit jelent, ha valakinek semmilyen tartaléka nincs: a nehéz helyzetek ugyanis pénztudatossággal legalább enyhíthetőek.

– A hagyományos intelligenciához hasonlóan a pénzügyi intelligenciának (PIQ) is van mérőszáma, amit olyan tényezők határoznak meg, hogy képesek vagyunk-e jól befektetni, meg tudjuk-e védeni a pénzünket, áldozunk-e energiát a pénzügyi tájékozottságunk növelésére – mondta Csapó Ida, önismereti tréner, pénzspecialista. Ideális pénzügyi szemlélet esetén mérlegeljük a hosszabb távú következményeket, felelősségteljesebben állunk a pénzügyi tranzakcióinkhoz, hatékonyan menedzseljük a pénzünket, s amennyire módunkban áll, tartalékolunk is. Ha mindez fennáll, akkor egy váratlan helyzet sem borítja fel az életünket.

Ismered a pénzügyi személyiségtípusodat?

Csapó Ida szerint a válságkezelést könnyíti az is, ha tisztában vagyunk pénzügyi személyiségtípusunkkal és az általános pénzügyi életciklusokkal. A kudarcos életstílus eladósodást jelent, és ez többnyire a költekező emberek pénzkezelésének következménye. Az átlagos életstílus esetében az ember mindent felél – ez jellemző a nagy többségre. A sikeres pénzügyi életstílusúak nemcsak biztonsági tartalékot képeznek, hanem hosszú távú befektetéseik is vannak, képesek passzív jövedelmet generálni.

A pénzügyi életciklusok egy ideig hasonlóak a nőknél és a férfiaknál. Gyerekként eltartottak vagyunk, majd fiatal felnőttként a munkába állással megkezdődik a kereső időszak.Mindenütt a nők jövedelme az alacsonyabb, s a gyerekszülések miatt a nők karrier életciklusa töredezett, ilyenkor még inkább visszaesik a jövedelmük. Sok a válás, és a szegénység tekintetében a legveszélyeztettebb a gyermeküket egyedül nevelő nők csoportja. A kereső évek alatt, ha valaki pénztudatos, jó esetben elkezdődhetne a felhalmozás időszaka. A különbség ott van, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak – Magyarországon átlagosan 8,5 évvel –, és így a nőknek kell gondoskodniuk az extra éveikről. Ha valaki ezt anyagilag nem alapozza meg, pont élete vége felé, amikor az egészségügyi kiadások is megnőhetnek, igencsak nehéz időszak elé nézhet – a nőknek ezért még tudatosabban kell pénzügyileg tervezniük.

Vess véget a pazarlásnak!

Rusznák Tamás, az Állami Bankfelügyelet volt elnöke, egyetemi oktató a pénzügyi minták hatását hangsúlyozza. Elmondása szerint nemcsak családi, szocializációs mintáinkkal kell számolnunk a pénzügyi önismeret kialakításánál, hanem a több évszázados szemlélet változásával is. – Gyökeresen eltér a régebbi korok és a ma pénzügyi szemlélete – magyarázza. Régen tudták, hogy félre kell tenni, már a Biblia is hét szűk esztendőről beszélt, ez a közösségi tapasztalat részét képezte, most egyéni és társadalmi méretekben is pazarolunk. Látva a jelentéseket a fogyasztási szokások változásáról, szembetűnő, hogy a válság eszméltető hatással bírt: kevesebb terméket vásárolunk, s nőtt az olcsóbb termékek iránti kereslet. Változik a mentalitás is, ez a legfájdalmasabb, mivel egy nehezen megélt kényszer váltotta ki. Valószínű, hogy az elmúlt évtizedek pénzügyi mentalitása és a korábbi fogyasztásbeli lehetőségek nem térhetnek vissza.

Arra kell törekednünk, amire a recesszió nélkül is kellett volna: a szükségleteink között állítsunk fel egy prioritási sorrendet, s ezt hozzuk összhangba a forrásainkkal. Vannak korlátaink is, amelyek tudatosítása a normál életvezetés egyik legfontosabb kritériuma – állítja Rusznák Tamás.

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

19 Responses to “Pénzügyi személyiségtípusod ismered? Még a válságkezelést is segíti! (Népszabadság nyilatkozat)”


  • Kedves Ida.
    ha az ember külsö körülmények hatására:Évek óta csak annyit (Vagy annyit sem tud)megkeresni amiből épp ,hogy csak megél.
    Nehéz inteligenciáról beszélni.
    Az un.rendszerváltás óta folyamatosan csuszok lefele.
    Van aki fel-van aki le!.Gondolom nem egyedi a probléma.
    A kurzusod nagyon jó,köszönet érte.
    Végre jöhetne egy szebb világ-ahol a kis ember is meg tud élni.
    Uram bocsá,félre is tud tenni.
    Köszönet mindenért ,kedves Ida.

  • Kedves Ida!
    Jó kis játékokat játszom, mióta megismertelek – amiért “pénzes” ismerőseim megszólnak, fintorognak, legyintenek … – a kis pénzűek meg azt mondják, “könnyű neked”.
    – minden jövedelmemből 10%-ot elteszek … (amiről régebben én is azt gondoltam, hogy lehetetlen, mert minden pénzemre szükségem van!)
    – minden 200 Ft-s érmét szintén elteszek … (ezekből már néhány 5 ezres összegyűlt, ilyenkor gyermeki boldogsággal “beváltom” és a 10%-hoz teszem, vagy könyvet veszek, vagy … ahogy “úri kedvem” tartja)
    Ezeket a 200 Ft-kat nagyon spórolós családok is hajlamosak “elkótyavetyélni” – észrevétlenül!!! Tudatosság hiányában. Például a sok kidobott ételmaradékkal, kenyér darabbal, gyógyszerrel, stb.
    DE!
    Azt látom kedves Ida, hogy elbeszéltek egymás mellett több vékony pénztárcával rendelkező hozzászólóval.
    Néhány nappal ezelőtt egy fiatal anyuka írt Neked, akit nyomaszt a lakáshitel, és aki mellesleg nincs egyedül problémájával. Elképesztően irreális egy átlagos, netán átlag alatti jövedelmű fiatal (vagy nem is annyira fiatal!) pár lakáshoz jutása. Irreális a betétkamat és a hitelkamat közti különbség és a “nyugati árak mellett a keleti jövedelem”.
    No már most nem az a kérdés, hogy a már meglévővel, hogyan kell hatékonyan sáfárkodni (mint a Te saját lakáscseréd a lányoddal!), hanem a nincset kell vanra cserélni – ami nem könnyű!
    Igen. Az egy dolog, hogy milyen a pénzügyi intelligencia (mint ahogy a fenti hozzászóló is írja!), ha a befolyó jövedelem alig fedezi az égbe kúszó rezsi, iskoláztatási és egyéb megélhetési költségeket – üdülésről már nem is beszélve.
    Nem lehet mindenki pénzügyi szakember! Nem lehet mindenki befektő vénával áldott “guru”. Kellenek az egyszerű, dolgos emberek, akik megtermelik a sok-sok mások által intelligens befektetésre váró pénzt – viszont ők is szeretnének emberhez méltó életet élni dolgos hétköznapjaikban épp úgy, mint ünnepeiken.
    Kedves Ida! Nekik segíts légy szíves! Azoknak adj segítséget, tanácsot (nem plusz munkára!), akik vagy esznek vagy rezsit és lakáshitelt fizetnek! Ők szeretnének “felemelkedni”.
    Az élet játék. Ha állandóan belerondítanak az ember játékába, ha folyamatosan kizökkentik a játékból – utána meg “figyelemzavarra” hivatkoznak – akkor …akkor … akkor…
    Szóval a “betegnek kell az orvos, nem az egészségesnek” – mondta Jézus.

  • Én csak azt tudom mondani, hogy nekem semmi nem sikerült az életem során. Röviden sem a házasságom ,sem a pénz. Most egyedül vagyok nagyon kevés keresettel és alig tudok megélni. Soha nem hittem a mesékben, sokat szenvedtem. Kitartó voltam ,mert a három gyerekemet felneveltem, ki iskoláztattam. Csak a saját életem nem sikerült ,zátonyra futott. Itt vagyok 56 évesen magányosan és elkeseredve.Rengeteg embernek segítettem még erőmön felül is és azokban is csalódnom kellett.Még a mai napig is azt teszem annak ellenére, hogy nincs viszonzás.Én már elfáradtam.Nem küzdök tovább,mert nem érdemes. Nincs értelme

  • Kedves ida, ismered a zeitgeist http://nativefusion.hu/zeitgeist/
    cimű filmet. Ezen belül a Vénusz projectet? http://izoom.blog.hu/2008/12/10/venus_project

    Biztosan ismered.

    Ha egy kicsit fölé megyünk rátekintünk Magyarországra, az erők, hatalmak, és a pénz ,,királyságára” megérthetjük az alapproblémákat. Tudom, hogy egyedi és mégsem az. Tudom, hogy mindenkinek a saját világán belül kell megoldania, feltornáznia magát arra az anyagi szintre , amiben elégedett. De mivel összefüggünk, közösek a gyökereink, ezért a közös gondolkodás, cselekvés a megoldás. Sok szálról elindult. Csak belső fejlődéssel oldható meg. Nagyon örülök a Népszabadságban megjelent cikkednek! Következő legyen a CNN-ben.:) Várom! Szeretettel:Zsuzsa

  • Kedves Ida!

    Köszönöm, hogy a fiatalabb korosztályt is a szárnyaid alá vetted, sajnos kicsit úgy érzem, hogy nekik nehezebb. Hiába áll a rendelkezésükre a modern technológia ismerete, nem tanítottuk meg nekik a “kétszer-kettőt”. Dédszüleimtől kezdve, anyáról-lányára szállt nálunk a családi pénztárkönyv vezetés feladata. A háború alatt is, sőt még amikor nem volt pénzbevétel a családban, akkor is használták édesanyámék. (Tojás és cukor volt a csereeszköz.)
    Azt érzem (könyvelő vagyok) hogy nehezebb a gyerekeinknek. Mert nekünk alapvető, hogy nem költünk többet, mint amit megkeresünk.

    Ez a mai írásod annyira fontos, hogy legjobb lenne kiírni az égre. Igen, néha meg kell húzni a nadrágszíjat – néha meg befektetni kell. De a józan paraszti ész kell vezéreljen minket, a józan paraszti ész – az a pénzügyi intelligenciának is az alapja.

    Szeretettel,

    Kati mama

  • Kedves Ágnes és mindenki más!

    Itt egy milliókat érő, segítő gondolat a szűkölködőknek:
    A változás belülről indul! Amíg nem történik meg a kilépés a félelmekből,abból a szemléletből, hogy nincs elég és nincsen bőven addig nincsen változás! Amíg nem változtatjuk meg a gondolkodásunkat, belülről, külső körülményektől függetlenül addig szűkölködés lesz. A jólét a jóléti gondolatokat és érzéseket követi.
    Aki folyamatosan arról beszél,hogy nincs, annak sajna nem lesz! Aki arról beszél, hogy az élet küzdés, az mindig küzdeni fog! Aki szerencsétlennek hiszi magát az, az lesz!
    Felszisszenhet bárki és lehet azt, mondani, hogy könnyű annak, aki nem azt tapasztalja. Lehet. Csak felesleges, mert ezzel csak a negatív rezgését és az áldozat-szerepét növeli a sziszegő!
    Ha elhiszed, hogyvan akkor is, amikor nem látod akkor lesz!
    Tapasztalatból beszélek, és minden nap gyakorlom!
    Áldás legyen a teremtő, vágyakat és jólétet támogató gondolatokon! Kívánom mindenkinek őket!
    Szeretettel,
    Veres Kriszta

  • Veres Kriszta szavaival csak egyetérteni lehet.

    Zsuzsinak üzenem, hogy mi már régóta benne vagyunk egy csere-bere körben, amit az Ezvan kiadó patronált (suskakör a neve). Folyamatosan csereberélünk – pénz NÉLKÜl – dolgokat. Van egy család, aki házi készítésű élelmiszerrel lát el cserébe: lekvárral, mangalica kolbásszal stb. ÉN segítek nekik olyan hivatalos dolgokban, amikre nekik van szükségük stb. Ehhez nem kell pénz, csak bizalom és pozitív gondolkodás. Hogy is mondta Kriszta: “jólétet támogató rezgések”

  • Kedves Mindannyian!

    Ezt a részt nemrég olvastam Eckhart Tolle: Új Föld című könyvében, sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe:

    BŐSÉG
    Hogy kinek tartod magad, az azt is mélyen befolyásolja, hogy szerinted mások hogyan bánnak veled. Sokan panaszkodnak, hogy rosszul bánnak velük. „Nem kapok semmi tiszteletet, figyelmet, elismerést, megbecsülést – mondják. – A munkámat magától értetődőnek tekintik.” Ha pedig kedvesek velük, a mögött hátsó szándékot gyanítanak. „Manipulálni próbálnak! Hasznot akarnak belőlem húzni! Senki sem szeret.”
    „Én egy szűkölködő ’kis én’ vagyok, aki nem kapja meg azt, amire szüksége van”, ezt gondolják magukról. Önmaguk e téves megítélése minden kapcsolatukban működészavart okoz. Azt hiszik, ők semmit sem tudnak nyújtani, a világ és a többi ember pedig nem hajlandó megadni nekik azt, amire szükségük van. Teljes valóságuk illuzórikus éntudatukra épül, ami helyzeteket szabotál el, és minden kapcsolatot megmételyez. Ha a hiány gondolata – vonatkozzék az pénzre, elismerésre vagy szeretetre – énképed részévé vált, akkor mindig is hiányt fogsz megtapasztalni. Ahelyett, hogy értékelnéd az életedben már meglévő jót, csak a hiányt látod. Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót. A tény a következő: bármiről is úgy gondolod, hogy azt a világ visszatartja tőled, te tartod azt vissza a világtól. Visszatartod, mert mélyen belül azt gondolod, kicsi vagy, és semmid sincs, amit adhatnál.
    Javaslom, próbáld ki néhány hétig a következőt, és figyeld meg, hatására miként változik a valóságod! Bármi is az, amiről úgy gondolod, hogy az emberek visszatartják tőled – dicséret, elismerés, támogatás, szeretetteljes gondoskodás stb. –, adj nekik azt! Hogy magadnak sincs? Nem baj. Tégy úgy, mintha lenne, és meglátod, megérkezik! Röviddel az után, hogy elkezdesz adni, el fogsz kezdeni kapni! Nem kaphatod azt, amit nem adsz. A „kiadás” meghatározza a „bevételt”. Bármiről is úgy gondolod, hogy azt a világ visszatartja tőled, az valójában már birtokodban van, ám amíg nem engeded meg, hogy „kiadd”, addig még csak nem is fogsz tudni róla, hogy rendelkezel vele. Ez a bőségre is igaz. A törvény, miszerint a „kiadás” meghatározza a „bevételt”, Jézus erőteljes képében is megfogalmazódik: „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.”
    Minden bőség forrása valójában nem kívül található, hanem része annak, aki vagy. Mégis érdemes azzal kezdened, hogy észreveszed és értékeled a kívül lévő bőséget. Figyelj fel az élet gazdagságára! Amikor a Nap melegét érzed a bőrödön, amikor a virágüzlet bejáratánál sorakozó növények pompáját látod, amikor beleharapsz a zamatos gyümölcsbe, vagy amikor az égből bőségesen hulló vízben ázol. Lépten-nyomon az élet gazdagságába botlasz. Ennek a téged körülvevő bőségnek a felismerése fölébreszti a benned szunnyadó bőséget. Ezt követően hagyd, hogy az kiáradjon belőled! Amikor rámosolyogsz egy idegenre, máris kis energiakiáramlás történik. Adóvá válsz. Gyakran kérdezd meg magadtól: „Mit adhatok itt? Miként lehetnék ennek az embernek vagy ennek a helyzetnek a szolgálatára?” Semmit sem kell birtokolnod ahhoz, hogy bőségben érezhesd magad, ha viszont folyamatosan így érzel, akkor szinte bizonyos, hogy dolgok érkeznek az életedbe. A bőség csak azokhoz áramlik, akiknek az már megvan. Ez szinte igazságtalanságnak hangzik, pedig természetesen nem az, hanem: egyetemes törvény. A bőség és az ínség is belső állapot, ami aztán a valóságodként jelenik meg. Jézus ezt így fogalmazza meg: „Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.”

  • Kedves Ágnes (Szegi)!

    Örömmel olvastam, amit leírtál a változásoddal kapcsolatban :-). Viszont úgy érzem, olyasmit vársz (el) tőlem, amire én nem vagyok képes, és nem is vállaltam (sosem).

    Tudod, segíteni csak annak, azon lehet, aki kéri, akarja, és elfogadja.

    És válaszul ismét csak a saját példánkkal tudok jönni. Ugyanis nekünk a lányom lakását a “nincs”-ből kellett megteremteni!!! Egy fillérünk nem volt tartalékban, de volt erős hitem, hitünk, és kitartásunk.

    Nekem mindig nagyon tetszett, hogy egy házban laknak családtagok, ezt jó sokáig dédelgettem, de semmit nem tettem! Pedig a házunkban több lakás is volt közben biztosan eladó. Viszont teljesen lehetetlennek látszott a megvalósítás, mert ugyan miből? És ezért sem léptem. Pedig volt már tapasztalatom a lehetetlen átlépésben korábban, ha jól belegondolok :-)

    Aztán amikor a lányom bérleti díja egyre emelkedett, és már teljesen ki volt tőle borulva, mert hogy ez az összeg már a havi törlesztő részletek mértékét simán elérte, sőt: meg is haladta, nos akkor a tettek mezejére léptem. A szomszéd lakást elkezdték felújítani, elköltözött az előző lakója… És vettem a fáradtságot, és némi nyomozás után megtaláltam – nem ment elsőre, ez a kitartás teszt, ugye :-) -, szóval amikor megtaláltam, himelt-hámolt, de aztán kiderült, hogy lehet, hogy mégis eladnák a lakást a felújítás után.

    A lányom napokon át bújta az internetet, mindent elolvasott lakás hitelekkel kapcsolatban, rengeteg bankot felhívott… egy szóval ezerrel tájékozódott. Tehát a racionális, cselekvő részt is mellé tettük a mi “kis” lakáshoz jutási projektünknek! És aztán a Sors (vagy ki, mi :-)) mellénk rakott olyan lehetőségeket, amiket még álmodni sem mertünk volna – olyan segítőket, támogatókat, akikről soha addig nem tudtunk. Emlékszem az egyik ügyintéző szkeptikus megjegyzésére is, de mondhatta nekem, nekünk, mert tudtam/tudtuk, hogy meglesz, amit terveztünk… Ez 2002-ben volt. Persze lehet azt mondani, hogy akkor más idők jártak…

    De mindig is “más idők járnak”… és pont a te hozzászólásod mutatja, hogy hogyan lehet szemléletet váltani. Enélkül semmi nem megy.

    Adhat bárki bármilyen jótanácsot, azt meg is kell hallani.

    Ezért is köszönöm Nelli bejegyzését – nincs is mit hozzátenni/hozzátennem.

    Az áldozat-magatartásból, hogy mások gondoskodnak rólunk (állam, kormány, cég, apánk-anyánk, párunk stb.), és egyáltalán, amikor kivül keressük a megoldást, az okokat, ki kell lépni, mitöbb: ki kell TUDNI lépni a teremtő hozzáállás felé.

    Engem jó ideje foglalkoztat, hogy miért olyan nehéz bizonyos esetekben változni, változtatni. És hogy milyen komoly hibákat követnek el a nők (itt a fenti hozzászólásokban is van erre utalás, példa). Mindkettőről fogok írni a következő blogbejegyzéseimben. És mindkettővel foglalkozni fogunk a PénzTükör 1-ben mélyebben…

    Ida*** szeretettel

  • Sziasztok Mindenki! :)

    Azért nagyon jó ez a fórum, (nekem legalábbis) mert önmagam sok aspektusát vélem felfedezni mások által.Őszinte leszek: amikor először itt jártam, hónapokkal ezelőtt, azt gondoltam na ez is egy jó kis humbug mint oly sok minden.Mit tudna nekem mondani az Ida, vagy bárki más, amikor én tudom milyen nagy szarban vagyok.
    Hát, tényleg nagy szarban vagyok, és nem könnyű kijönni belőle, sőőőt, azt se tudom még, hogyan és mikorra fogok kijönni belőle.
    De!
    Azt tapasztalom, hogy amikor az ember tényleg nagy bajban van és úgy érzi, se előre se hátra nincs már út, gondolat, akkor valahogyan azért felbukkan egy pici fénysugárka.Lehet, csak annyi, h. idetéved mégis erre a blogra.És akkor látja ám, hogy nincs egyedül! És látja ám, h. van akinek még nagyobb kakit sikerült összelapátolnia magának.És akkor látja ám, h. az én saját helyzetem sem jó, sem nem olyan rossz, hogy ne lenne valakinek valahol még jobb vagy még rosszabb.
    Butor Józsefnének: nem csak 50 körül érzi néha úgy az ember h. rohadtul egyedül van és nem kell senkinek és mindent elrontott.El sem tudom mondani, hányszor éreztem már így magam.És hányszor megfutottam már azt a kört, hogy vádoltam mindent és mindenkit.Mert Ők okozták, Ők nem álltak mellém stb… pedig én… Mint tapasztalat, jelen lehet, úgy is, hogy nem értem miért van ez így és hogyan van ez így összerakva.Itt van és nézem vádlón, vagy kétségek közt vergődve.Nem tudok mást tenni mint, mint megkérdezem magam, hogyan van ez? És ha nem találok választ, akkor oda lyukadok ki, hogy hát ha ez így van és nem tudom, miért, akkor vagyok én, és megyek arra amerre menni tudok. Elengedem Őket is.Van az úgy, hogy tényleg úgy éreztem, elég, és azt se bánnám, ha most itt azonnal vége lenne, az életemet is odavetném, csak ne kelljen ezt éreznem, mert nem tudom megoldani!Ezek nagyon nehéz időszakok.És egymagunkban tényleg elmondhatatlan nehéz elviselni.De végül mégiscsak felbukkan valaki, aki szól hozzánk, akihez szólhatunk, és van hogy ennyi is elég, hogy egy apró lépést megtéve, egy pici megkönnyebbüléssel elkezdjünk arra fordulni, ami érdekel.Ami fontos NEKEM.

    A pénzről:
    Rengeteg elhamarkodott, nem meggondolt pénzügyi “öngyilkosság” után,beláttam, véégre, hogy sokkal sokkal jobban kell odafigyelnem a pénzügyi dolgainkra.Olyan nincs, hogy csak úgy jön. Én így élem meg.Meg kell szerveznem az útját magamhoz, és amennyit meg tudok szervezni, azt okosan kell elosztanom is.Persze, amikor a fejem felett összeborul minden, a hitel, a rezsi,az albérlet, a minden, amikor nincs rendes cipőm, ruhám, kopott az otthonom berendezése, amikor végignézek a dolgaimon, és pénzügyi döntéseimen, a kapcsolataimon, bizony be kell látnom, hogy rengeteg hibát elkövettem.Sokkal megfontoltabb is lehettem volna. Ne aggódj, amikor szinte havonta átéled, hogy van még 700 forintod, és nem tudod, mikor lesz megint, és a legolcsóbb ételeket próbálod megfőzni hogy néha meleget is egyél, na akkor megtanulod hogy kellett volna bánni a pénzzel, és hogy mekkora a motivációd, hogy többet megtudj erről.Sosem hittem volna magamról, hogy leszek kétségbeejtő helyzetben, 700 forinttal, előre nem látható ideig.Nem mondanám, hogy ilyen tapasztalatokra vágytam.De megtanultam a leckét, és most minden erőmmel azon vagyok, hogy mihamarabb valahogyan utat találjak.Innen, még mindig tud rosszabb is lenni!Mert lehet még rosszabb is. De nem erre akarok gondolni, mert ha belegondolok, elkezdek szorongani, aggódni, rettegni.Egyenlőre annyit tudok tenni, hogy erőt és hitet gyűjtök, és amikor eljön az az áldott pillanat, megteszem, amit megtehetek.És a jövőben jobban felkészülök.
    Nem vétlenek a bankok, az ügynökök sem, sőt mondhatom nyugodtan, mindent elvennének, mert ez az érdekük.Ebből léteznek.Meg az én felkészületlenségemből, meg az én magam elé kötött répámból.Bárcsak eltakarodna mind, bárcsak másképp lenne, önmagában a kamat is egy erkölcstelen dolog. De ha nem bírok magammal, mert kell az a lakás az a ház, a kocsi az a akármi.És nem készülök fel… Én is visszafizettem már amennyit felvettem, itt most miért nem lehet vége? Nem lesz, most jön a java, a sarc, a tanulópénz.A hitelügynököm, meg az autókereskedőm meg a bank (még mindig) akkorát kaszált… mire kifizetek ugyanennyit, mercit vehetnék rajta.Csak ezt akkor abban a pillanatban nem mondta senki, én meg honnan tudtam volna? Abba most bele sem merek gondolni, hogyan lesz otthonom, mert a logikám szerint soha, jelen körülmények között, miközben olyan otthonokba szolgáltatok, ahol nyoma sincs a gondnak. Mit tehetek? Meg kell találnom azokat, akiknek most van rám szüksége, arra amit adhatok.Mit tehetek? Meg kell tanulnom, hogyan találom meg őket, hogyan mutathatom meg nekik mit adhatok. A szakmánkból milliomosok is lehetnénk… de sosem voltam elég dörzsölt, elég rátarti és még most sem tudok eleget. Tehát mit tehetek? Tanulok és okulok és felkészülök.
    Szép estét. Elnézést, ha sok voltam… :)

  • Ha úgy érzed, nincs út sem előre, sem hátra, sem jobbra, sem balra, akkor még mindig ott a felfelé, a fejlődés, tudatosodás útja. Hajrá! :o)

  • Nellivel abszolút egyet értek! :-)

    És én is kívánom mindenkinek, hogy képes legyen ezt megtenni, “meglépni”…

    Szeretettel: Ida ***

  • Sziasztok, az Idaval teljesen egyetertek csak annak lehet segiteni aki segiteni akar onmagan kulonben lehetetlen. Ebben a cikkben szamomra a vess veget a pazarlasnak, van a legnagyobb jelentosege es leirom mit is jelent szamomra = pazarlas az ha olyasmit veszek amit nem celnak megfelelo modon hasznalok, ez lehet egy ruha vagy barmi olyan ami csak foglalja a helyet az otthonomban, sot az 1-t fizet, 2-t vagy 3-t vihet akciok is ilyenek, mivel ezekre nem biztos, hogy eppen szuksegem van es nem biztos, hogy meg is becsulom az erteket, igy talan meg hamarabb el is fogy. Itt aztan “eszetlen akciok is vannak” 3-t + 3-t ingyen adnak, es a kulonbozo kedvezmenyeket megossze is vonhatod, a kuponokat idonkent megtalalod a polcoknal is csakhogy koltsd a penzedet, es termeszetesen a penztaros is szol most eppen akcios nem akarod-e igenybe venni. Szamomra az volt az igazi sokk, amikor arcpudert akartam venni es nem volt a drogeriaban, megkerdeztem az eladot, azt mondta sajnos nincs, de menjek at a masik uzletbe hatha ott megkapon, szepen atmentem a masik uzletbe ott sem volt az a termek erre ott is azt mondta az elado menjek at a masik uzletben hatha ott megkapom, otthon megkerdeztem a Paromat “ez itt normalis”, persze ha a penzemet akarom elkolteni akkor segitenek az allamnak meg teljesen mindegy melyik boltban csinalok forgalmat, abba a boltba pedig ugyis visszamegyek (nem azert mert nincs masik), hanem azert mert segitettek. Szoval en is voltam nehez helyzetben es egyedul csak es kizarolag magamra szamithattam, kattints a nevemre es akkor az elindulashoz talalsz egy kis segitseget = viszont a munkat mindenkinek maganak kell elvegeznie (enelkul nem megy) sajnos :(. Ha en megtudtam csinalni akkor barki megtudja csinalni. Ida kedvencetol idezem: ha nem tudod mit akarsz akkor legalabb azt tudd mit nem akarsz

  • Ida kedvencetol idezem: ha nem tudod mit akarsz akkor legalabb azt tudd mit nem akarsz akkor talald meg mit nem akarsz es igy konnyebben megtalalod mit is akarsz – Joe Vitale. Nekem ez mindig is mukodott a Parom mindig is azt mondja amit en nem akarok az tolom el magamtol = igen mivel idonkent csak igy jutok idohoz.
    Brian Tracy azt mondja tudd miert is akarod azt amit akarsz, pl.: ha penzt akarsz, rendben de mennyit is mire?
    Jack Canfield pedig azt mondja a Te eleted a Te felelosseged. Sajnos az en dontesem, es ennek minden kovetkezmenye az en felelossegem.
    Utolag megjegyzem mindegyik ferfi azt mondja = ha nem tamogat a csaladod akkor valtoztass, nem lehetsz olyan oreg hogy egy rossz kapcsolatban eljel, akar szulo-gyerek, akar parkapcsolat, akar gyerek-szulo kapcsolat. Sajant peldam amig en mindenkire tekintettel voltam addig senkinek sem voltam jo, amikor valtoztattam onnantol kezdve eleg nehezen tudok a szamomra nem megfelelo emberektol megszabadulni. Egy ordogi kerdes, ki tud neked erdek nelkul jobban segiteni, pl.: en ugy tapasztaltam az Idanak aztan teljesen mindegy milyen anyagi helyzetben vagy hiszen ez az oldal teljesen ingyenes, ha nem tetszik akkor talald meg a leiratkozasgombot es hagyd dolgozni, es a tobbieket boldogulni (ujabban a hirlevelek ugy kezdodnek itt tudsz leiratkozni es utana jon a hirlevel), vagy csak legyel csendes szemlelo. Merthogy elakarja adni a termeket az teljesen normalis – mivel mindenki penzbol el. Vagy a szemelyes kapcsolataid akik olyan vagy rosszabb anyagi helyzetben vannak mint te, vagy akik jobban allnak anyagilag mint te = egyarant feltekenyek es irigyek amiert Te valamivel jobban akarsz elni a jelenlegi helyzetednel, ha ugy gondolok ok jobban tudnak neked segiteni akkor miert vagy elegedetlen? Minden rajtad mulik.

    Kedves Ida, bocsanat ha eros voltam – ha tulsok akkor torold ki a bejegyzesemet, mar nem szeretem olvasni a bejegyzeseket mivel egyre tobb negativ hozzaszolas van (altalaban a nyavalygasomat azt megtartom magamnak), abban teljesen egyetertek veled segiteni csak annak lehet aki segiteni akar magan.

    Ui.: ird le mit akarsz a sajat kezeddel, mivel az emberi agy az informacio 80%-t a szemen keresztul szerzi, ha vizualis tipus vagy ha nem – es tartsd a szad! senkire sem tartozik mit is akarsz valojaban csak es kizarolag a Tied. Susana

  • Egy idézet a gyűjteményemből: sajnos nem tudom honnan …
    Jók vagytok Lányok! Ida, köszönöm, hogy tanítasz minket.

    „Tudom, hogy az Univerzumban létezik egy végtelen energiarendszer, amely belőlem áll,
    bennem és körülöttem van. Mindannyian kapcsolódunk hozzá, benne és belőle vagyunk.
    Kapcsolatban állok veled, mint mindenki mással a mindannyiunkat fenntartó energián keresztül. Tudom, ha bármit hozzáadok ehhez az energiarendszerhez, az hasonló formában,
    megsokszorozódva és felerősödve visszatér hozzám, mert e rendszer természete a növekedés és kiterjedés. Hálás vagyok e felismerésért és ajándékért, amivel most rendelkezem, amit kaptam, és amit kapni fogok. Hiszem, hogy ez a folyamat számomra mőködik, miként mindenki másnak is, aki adakozással mozgásba hozza azt. Úgy legyen! Úgy is van!”
    Mi a véleményetek az adakozásról?
    Köszönöm:Zsuzsi

  • @T. Reni: nagyon köszönöm a hozzászólásodat, hogy klaviaturát ragadtál – nagyon-nagyon fontos dolgokat írtál. Javaslom mindenkinek, hogy alaposan olvassal el.

    És örülök a két Zsuzsi bejelentkezésének is :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Kedves Ida! Én is hozzászóltam, de a gép törölt, de nem tudom miért. Mi ilyenkor a teendő?

  • Ka edves Ida! Bocsi, nem ide irtam a hozzászólásomat, hanem a “Ne aggódj, gazdagodj!” cimü részhez. Ott megtalálod a hozzászólásomat.

  • Kedves Ida!

    Nagy örömmel tudatom,hogy amióta a tanácsaidat olvasgatom sok pozítivum lépett be az életembe,nem lettem gazdag de sok érdekes ötletem támadt amiből pénzt csinálok sőt talán nevetséges de a fiamnak 10 éves érettségi találkozójára lottót vásároltam és nyert is nem sokat 357 lejt az k.b.80 euró. A
    fiam nagyon ,megörvendett és én boldog lettem,hogy egy apró örömet szereztem neki.Két hét mulva a kicsi fiamnak is vásárolam lottót, ő is nyert egy kisebb összeget.Azóta is vásárolok lottót és reménykedek.De maga a remény,hogy talán majd több is bejön jó érzéssel tölt el és nagy ügyet nem rendezek ha nem nyerek,tovább dolgozom és várom a csodát ha talán eljön,ha nem akkor sem baj, szorgoskodunk tovább.Köszönet ÉVA és EGÉSZSÉGET KIVÁNOK AMI A LEGFONTOSABB és sok sok jót az életben.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.