Női pénzügyi öngyilkosság(ok) – kerüld el őket!

Pénzügy öngyilkosság – nagyon megtetszett az az amúgy szomorú kifejezés, amit T. Reni hozzászólásában olvastam az egyik legutóbbi blogbejegyzésemhez kötődően. Ezt írta:

“Rengeteg elhamarkodott, nem meggondolt pénzügyi “öngyilkosság” után, beláttam, véégre, hogy sokkal sokkal jobban kell odafigyelnem a pénzügyi dolgainkra.”

Ráadásul léteznek nagyon jellemzően női pénzügyi hibák – mégha ezek nem is igazak minden nőre. De jó, ha résen vagyunk valamennyien.

Összegyűjtöttem néhány hozzászólást, ami a legutóbbi blogbejegyzéseim kapcsán született. És egyben ezúton is köszönöm azoknak, akik e hozzászólásokat írták: megmutatták magukat, amihez időnként nem kis bátorság kell, és tanulsággal szolgálhatnak bizonyos esetekben valamennyiünk számára.  Vastagítással jelzem azokat a részeket, amikre fel kell figyelnünk: minden nőnek különösen szükséges figyelnie ezeknél. Légy tehát nagyon éber, nőtársam, hogy ne kövess el pénzügyi öngyilkosságokat!

Butor Józsefné – 2010. július 1. @ 07:45

Én csak azt tudom mondani, hogy nekem semmi nem sikerült az életem során. Röviden sem a házasságom ,sem a pénz. Most egyedül vagyok nagyon kevés keresettel és alig tudok megélni. Soha nem hittem a mesékben, sokat szenvedtem. Kitartó voltam ,mert a három gyerekemet felneveltem, ki iskoláztattam. Csak a saját életem nem sikerült, zátonyra futott. Itt vagyok 56 évesen magányosan és elkeseredve. Rengeteg embernek segítettem még erőmön felül is és azokban is csalódnom kellett. Még a mai napig is azt teszem annak ellenére, hogy nincs viszonzás.Én már elfáradtam.Nem küzdök tovább,mert nem érdemes. Nincs értelme

Kérdés: miért segít valaki, ha csalódik, és folytatja annak ellenére, hogy nincs viszonzás változatlanul?

Pálmai Marianna – 2010. június 23. @ 15:16

Kedves Ida!Kérdésedre azt tudom válaszolni, hogy és soha nem vásároltam azért,mert szomorú voltam, vagy magányos, vagy rosszkedvű. Kevés a jövedelmem, mint ahogy már írtam is neked… Pénzzel kapcsolatban velem az alábbiak jellemeznek. Engem megáldott, vagy megvert az I-ten. Szabályos fájdalmat érzek, ha a rászorúlón nem tudok segíteni. Még akkor is megkisérlem, ha azzal magamnak okozok problémát. Ez a tulajdonságom egészen kicsi korom óta elkisér.Nagy nyeremény esetén kialakult tervem van arra, hogyan tudnék segíteni a rászorúlókon.Örömmel olvasom e-mailjeidet. Sokat tanulok belőle. Hálásan köszönöm: Marianna

Kérdés: kis kora óta miért segít valaki szerinte rászorulókon, ha magának okoz netán a végén ezzel problémát, és még nagy nyeremény esetén is erre van kialakult terve?

Krause Ilona – 2010. június 25. @ 16:46

Kedves Ida! Én soha nem voltam költekező típus, de mégis valahogy nagyon értettem hozzá, hogy kifolyón a pénz a kezem közül.Talán azért mert nem vagyok gyűjtögető,és amit elértem, könnyen, szívfájdalom nélkül,eladtam vagy tovább adtam, Mindig olyan embereknek, akiket nagyon szeretek.Sokáig egyedül éltem, és jólesett, hogy segíthetek. Csak akkor gondolkodtam el a könnyelműségemen, mikor jött az “aszály”,de ez sosem tartott soká,mert én egy talpra állós vagyok. Az egyedi stílusom miatt vagyok bajba, mert ritkán találok valamit ami teszik, és inkább nem vásárolok.Bőség még nincs,de az általad tanultak alapján biztosan eljön. Köszönöm a jó tanácsokat Krause Ilona

Kérdés: miért ad valaki azoknak, akiket nagyon szeret – könnyelműen? Egyedüllét után jól esik a segítség? De miért is?

Borsos Éva – 2010. június 28. @ 11:35

Nekem is voltak idők,hogy aggodalmaskodtam a pénz miatt,mivel én is elváltam három fiammal maradtam,kettő egyetemen volt egy liceumban, de egy új társ mellett megprobáltam új életet kezdeni. Nagyon nehéz volt másodállást válaltam az élettársam munkanélkül maradt de ő is minden munkát elválalt,hogy megélhessünk valahogy. Neki is van egy fia,természetes,hogy neki is kell segíteni.De a legfontosabb a pozitiv gondolkodás.Mindig kapunk segítséget ha az kérjük is a JÓ ISTENTŐL ,vagy attól ki amibe hisz.Romániában nagyon nehéz az élet most is és régen is az volt.Erdélyből kőltöztünk Bánátba,(1985), akkor népvándorlás volt,(aki ott született az tudja,mekkora sorokat álltunk 20dkg.szalámiért).Egy alkalomkor többen jöttek hozzánk vendégségbe, főleg azért,hogy megtekintsék (nincse Végváron kolbászból a kert),tehát a megélhetőséget keresték, amikor elmentek egy vasunk sem maradt, nem tudtam miből veszek kenyeret a gyermekeimnek,de éreztem majd kialakul,ilyen gondolatokkal fejembe mentem kaput nyítani reggel korán,hát ahogy falun szokás ki is kukantottam egy kicsikét ha hiszitek ha nem a kapuban találtam 100 lejt, amelyre 4 drb.kenyeret vehettem.Tehát a tanusság az,hogy félre kell tenni az aggodalmakat és kivárni,hogy a dolgok magától kialakuljanak!Szép napokat!

Kérdés: miért lát valaki erőn felül vendégül másokat, miközben nem marad egy vasa sem, és nem tudja miből vesz másnap kenyeret a gyerekeinek?

Éva története jól alakult (nyilván erős bőség tudata, azaz hite miatt, hogy róla/róluk gondoskodva van), de nem minden történet alakul szerencsésen. Bár Ilona is képes újra meg újra talpra állni, de Marianna és “Józsefné” sorai jelzik, hogy léteznek sajnos ama bizonyos női hibák. És a női tévedéseinknek sokszor nagyon komoly ára van.

Akkor miért csináljuk? És változatlanul kérdés, melyek a tipikusan női hibák?

Tegyünk egy látszólagos kitérést – nem véletlenül.

Hogyan vonzzunk be nagyszerű embereket? – ezzel a címmel jelent meg nemrégen egy blogbejegyzésem, amihez tartozott egy felmérés is. Jelölni lehetett, ami igaz volt valakire (többet is jelölhettek a kitöltők). 1,189 válaszadók volt összesen, zömük, azaz akik a nemüket is jelezték nők  (97%-ban).

Tehát milyenek is a nők itt a GazdagNők háza táján, de gyanítom úgy általában is kis hazánkban?

  • * Másoknak jót akarók (83%)
  • * Javítják mások önérzetét, erősítik őket ebben (66%)
  • * Pozitív hangulatot terjesztek (63%)
  • * Lojálisak (63%)
  • * Önzetlenek (61%)
  • * Jókedvre derítő lelkesítők (57%)
  • * Megbízható azonnali cselekvők (50%)
  • * Tisztelik önmagukat (48%)
  • * Másokat is mozgósítók, képesek erre (44%)
  • * Önérzet javítók – saját esetben (44%)
  • * Hangulatjavítók (43%)
  • * Maximálisan figyelmesek (36%)
  • * Magabiztosak (29%)
  • * Tökéletesen tudatosak (22%)
  • * Az életet kihasználják (19%)

Te mit látsz ebből a listából? Mert én azt, hogy a nők ezerszer előbb foglalkoznak másokkal, mással, mint magukkal – vedd észre ezt, vegyük már észre ezt, lányok!

Jó kislányok akarunk lenni, mert így neveltek bennünket?

S mert azt hisszük, hogy az nőietlen, ha kiállunk magunkért? Azaz ha előbb tiszteljük, becsüljük magunkat, a saját megérzéseinket, mint másoknak akarnánk jót, másokat erősítenénk, támogatnának? A saját önérzetünk javítása 10. a fenti sorban, míg a 2., hogy mások önérzetét javítsuk, erősítsük! Nem is csoda, hogy a saját magabiztosságunk aztán sereghajtó lesz. :-(

Vagy önzőek vagyunk, anyagiasak, ha először magunkra mernénk egyáltalán gondolni? Pedig aki folyton ad, és mindenkinek előbb ad, mint magának, az előbb-utóbb lemerül, frusztrált, kiégett lesz, még az élni akarása is mélypontra kerülhet.

FONTOS: könnyen előállhat a női pénzügyi öngyilkosságok listája…

… akkor, ha a fenti hozzáállást, magatartást követjük, ha nem vagyunk elég tudatosak nőként!

75 női pénzügyi hibát gyűjtött össze Lois P. Frankel – most csak néhányat idézek ezekből, s a saját tapasztalataim alapján:

  • *önmagadat korlátozod, míg másokat támagatsz, netán túl önfeláldozó vagy
  • * rossz emberekben bízol meg, nem készülsz fel a rosszra
  • * benne maradsz rossz kapcsolatban, felelőtlen együttélésekben
  • * lemondasz tartásdíjról, nem érvényesíted az érdekeidet házas-, élet- vagy üzlettárstól való elváláskor, elszakadáskor
  • * a saját károdon tanulsz (vagy még azon sem?)
  • * összekevered az értelmet és az érzelmeket, szívvel és nem ésszel adsz
  • * súlyosan eladósodsz, s így pénzügyi káoszba keveredsz
  • * engedsz a társadalmi nyomásnak, netán a férfiak egoját menedzseled,
  • * alábecsülöd az értékeidet, nem gondoskodsz legfontosabb vagyonodról: önmagadról
  • * bedőlsz az ellenzőknek, nem bízol a saját megérzéseidben
  • * a sajátodból fizetsz, adsz
  • * családtagjaidnak, barátaidnak kölcsönzöl
  • * pénzt adsz ajándékba
  • * felnőtt gyerekeid irreális életvitelét segíted
  • * karitatív hajlamadtól, önfeláldozó hajlamaidtól vezérelve civil szervezetet indítasz, alapítasz – tévhitektől vezérelve, tájékozatlanul!

Javaslom a nagy fokú öszinteséget, kinek-kinek és saját magával.  Mert érdemes, igencsak érdemes végig gondolni a fenti listát… Hogy vajon bennünket: engem, téged mennyire érintenek, érintettek a fenti hibák? És ha érvényes bármelyik is, mit lehet tenni, hogy elkerüljük, elkerüld őket?

Ne játszd az Istent!

Váltsd valóra legvadabb álmaidat! Tavaly koraősszel, az utószezoni “nyaralásom” alkalmával ezt a könyvet olvastam a görög tengerparton Sartiban.  Szerzője egy élő eset, egy hozzá tanácsért forduló példája kapcsán magyarázta el, s erőteljesen javasolta, hogy senkinek eszébe se jusson Istent játszani. Azaz másokat támogatni, átvenni a felelősségüket, kölcsönadogatni számukra. Mindenkinek meg kell ugyanis járnia a maga fejlődési útját, és ennek elengedhetetlen része az önmagunkért, a tetteinkért, de még érzéseinkért, gondolatainkért is való totális felelősségvállalás! Ha ettől a tanulási folyamattól megfosztunk másokat, mert megsajnáljuk őket, mert érzelmileg zsarolhatóak vagyunk, mert túl önzetlenek, túl adakozóak vagyunk, akkor ennek a legtöbb esetben totális anyagi csőd lesz a vége – mégpedig arra nézve is, aki segítőkészen jótékonykodik, kölcsön ad önmagát veszélyeztetve.

Tragikus női példák tömkelegét láttam az elmúlt években, amikor pontosan EZ történt! Így hát mindenki nagyon óvok én is attól, hogy – úgymond – Istent játszon.

Mindenesetre a tipikusan női pénzügyi hibáknak érdemes alaposan mögé nézni – megtehetjük ezt közös erővel is. Itt egy lehetőséget találsz erre – klikkelj! —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

25 Responses to “Női pénzügyi öngyilkosság(ok) – kerüld el őket!”


  • Szia!
    Olvasva a történeteket és a hozzájuk tartozó kérdéseket,szerintem mindenkinek az ugrik be:”igen,én is ilyen vagyok”.De nem feltétlen kell így is maradni.Nagyon sok hasonló esten estemátén is,és BESOKALTAM .Semmi különöset nem tettem,mint elhatároztam,hogy a hétvégén sehol semilyen formában nem leszek elérhető és nem vagyok hajlandó semmit csinálni.Így is történt.Egyszerüen néztemki a fejemből és végiggondoltam mindent.Rájöttem kik azok akik a “Véremet szívják” és egyszerűen elhatároztamleírom őket az életemből.Akiknek korábban mindig segítettem mert állandóan gondjuk volt,most nem értem rá és egyszerűen nemet mondtam.És mindjárt jobban éreztem magamnak.Ellenséget szerztem?Nem érdekel.Más sem oldja meg az én gondjaimat ,tehát mindenki vegye kézbe a sajátéletét.Mostanra nyugodt vagyok,kiegyensúlyozott ésbiztos vagyok bennhogy anyagilag is el fog indulni egyfajta javulás.Én hiszem jól döntöttem és másoknak is csak ezt tudomjavasolni.

  • Kedves Mindenki!
    Én is olvastam ezekről a dolgokról.Nem szabad mások feladatait átvenni.Igy nem tudja megtapasztalni és ujra le kell születnie. Szép napot ERZSI

  • Kedves Ildikó!

    Gratulálok Neked, és kívánom, hogy tartós legyen ez a változás.
    Sajnos azonban, az a véleményem, hogy a Te eseted kivétel, mivel az itt olvasható “magatartásokat” mind olyan kora-gyermekkorban rögződött, és tudat alatt azóta is ható tényezők indukálják, amik a racionális elhatározásoknak többnyire ellenállnak. Sok mindenről tudjuk, hogy másként kellene csinálnunk (én is így vagyok néhány dologgal), mégsem megy, mert az ész – sajnos – nem uralkodik az érzelmi rögződéseken. Ha így lenne, az intelligens embereknek nem lennének problémáik, de ez egyáltalán nem így van. Szóval, a “tudatosítás” akkor lehetséges, ha a tudatalattiban átdolgozódnak bizonyos élmények. Ehhez pedig, valamilyen pszichoterápiára van szükség!
    Katalin (pszichológus)

  • Kedves Ida!Bocsáss meg, de nem olvastam el minden hozzászólást. A megjegyzésem a következő. Ha valaki ad pénzt, energiát, szeretetet, akkor azt úgy tegye, hogy ne várjon el semmit érte. Amikor a kedves hozzászólók adtak pénzt, szeretetet, akkor a viszontelvárásukkal mérget fecskendeztek a kapcsolatba. Ezzel a ténykedésükkel nem adtak, hanem elvettek. Egyrészt ezért kerültek az említett helyzetekbe, másrészt önmaguk teremtették meg gondolatban ezt a jelenlegi állapotot. Mindenkinek meg kell bocsátaniuk. A gondolataikat kell pozitív megerősítésekkel megváltoztatni. Nem a segítséget kell várni, hanem önmagukat fokról fokra felépíteni. Az ÉN lelkem, az ÉN lelkem. Az ÉN testem, az ÉN testem és senki másé. Ki törödjön vele, ha ÉN nem. Vagyis szeretni kell magamat. Ha nem szeretem magamat, akkor hogy várhatom el mástól, hogy szeressen. Kivetítem másokra ezt a tulajdonságomat. Először itt kell rendet rakni a hozzászólóknak és utána beprogramozni, hogy mennyi pénzt, sikert, bölcsességet, bőséget, boldogságot akar elérni és amit kiván az mind megvalósul. De ezért tevőlegesen is tenni kell. A sajnálkozással a negatív gondolatokat erősítik és az valósul meg. NE TEGYÉK!

  • Egyet értek a pszichológus hölggyel!
    Ha nem segítek vagy nem adok a rászorulónak,egyenesen bűnösnek érzem magam! –
    Mit értem el vele,hogy sokan kihasználták ezt nálam?
    Többek között azt,hogy gyermekeim elvárják,hogy ha másnak adok,akkor nekik még többet adjak! S azt is,hogy ők a riasztó példák után sokkal önzőbbek lettek,mint az számomra elfogadható!
    Elmondhatom,hogy én is nagyon sok embernek segítettem,de nem volt benne köszönet!!
    Mindig azon álmodoztam,hogy ha sok pénzem lenne,hogyan tudnám a legtöbb ember számára szét osztani.- / még sokszor most is/
    Pedig régebben olvastam egy igaz történetet,-
    amikor egy asszony nagyon sok pénzt nyert a lottón,majd elosztogatta ,a férje és a gyermekei elhagyták.Jó módjukban már nem volt szükségük,idejük az asszonyra.
    Akiknek adott,azok elkerülték és nem akartak osztozni problémájában,és magányában!
    Akik nem kaptak tőle,azok azért haragudtak rá!
    Ebbe aztán súlyosan bele betegedett és magányosan-végül
    nincstelenül feküdt a kórházban..
    Nekem is rá kell jönnöm,hogy veszélyesebb adni!Még akkor is,ha adni öröm! – De meddig?
    Félek,hogy én sem tudok megváltozni,mert-/pedig/ a szüleim is ennek az áldozatai lettek!!

  • Én sohasem voltam ilyen, mint a fenti példákban szereplő hölgyek. Mindig kiálltam magamért és az elveimért és az intuíció képességét sem tudták kiölni belőlem. Ráadásul mindig önző voltam/vagyok és kissé pimasz is, szóval igaz “rossz” kislány, ahová bárhová képes eljutni.
    A pénzügyeim javulása azonban még várat magára, de a kellő időben mindig kaptam segítséget az Univerzumtól, szóval szerencsés vagyok.

  • Kedves Ida!

    ha tanácsot kérnek, szivesen megteszem, mert ezzel sokat tudok segíteni.Nekem is vannak olyan ismerőseim akiket végig kellene hallgatnom, de ez a ő problémája én helyette nem tudom megoldani.Keresik a bajt, vagy inkább vonzák!!!!!Nagyon fárasztó az ilyen ismerős, sokszor kitérek előle.Csinálni kell!!!!Sajnos a mai világ pénz körül forog midekinek, sokan nem tehetnek róla, hogy ilyen helyzetbe kerültek, mindenki szabadnak született, joga van az élehez, hogy bőségben éljen, ha tud.Nézzük a mostani árvízkárosultakat, ők sem kérték et a helyzetet, mindenüket elvesztették, egy élet munkája veszett el.A rossz polikai helyzetnek köszönhetően sokan elvesztették a munkájukat és nem találják a kiutat, ez a legnagyob probléma.Mindenki szeretne normális körülmények között élni, nem fillérezni, de ehhez megkell találni azt a munkát, ami nincs. Kihasználják az embereket hogy nekik több legyen, kiszolgáltatottak.Én nem hiszem el, hogy bárki is nyomorban szeretné leélni az életét.Elvesztek az emberi értékek, senki nem akar tartozni szenvedni, de ez egy bűvös kőr.Ha arról szól a gazdagság, hogy másokat nehéz helyzetbe sodorni, azért hogy nekem legyen és gazdag legyek undorító dolognak tartom.Ha tisztességes munkája van, amit megfizetnek, akkor nincs baj.Fizetésért kellene dolgozni, nem zsebpénzekért, minimálbérért.A minimálbér minimál nyugdíjakat teremt.

  • Kedves Olvasók!

    Melegen ajánlom sokszori elolvasásra Kim Kiyosaki Gazdag nő c. könyvét, ahol leírja őszintén és egyenesen, hogy ő min ment keresztül, milyen utat választott és milyen döntéseket hozott.
    Nagyon jó kérdéseket tesz fel, aminek a megválaszolását az olvasóra bízza. Ez utóbbit nagyon fontosnak tartom, mivel saját életünkben saját magunk döntünk. Kire/mire várunk még?
    A könyv igazi energiaszint emelő.

    És talán csökkenne a pénzügyi öngyilkosságok száma is, ha sok-sok pozitív példa lenne a környezetünkben és a döntés, hogy nem akar senki áldozat lenni.

    Kata

  • Kim Gazdag Nő című könyvét meg tudjátok személyesen is venni tőlünk, ugyanis Bőség Vásárt fogunk tartani júlis 16-án pénteken délután fél 5 és fél 8 között Veres Krisztával a budapesti Istennő Templomban (http://www.istennotemplom.com) – a részleteket hamarosan közzéteszem. Figyeljétek itt a híreket, illetve a hírlevelekben az e-mailjeiteket.

    Kim könyvéről itt írtam már: http://www.gazdagnok.hu/2010/06/15/gazdag-no-kim-kiyosaki-konyve-hamarosan-magyarul/

    Szeretettel: Ida ***

  • Kedves Ilonka!

    Azt írtad: “Én nem hiszem el, hogy bárki is nyomorban szeretné leélni az életét.”
    Ez igaz is, csakhogy a vonzás nem így működik. Az univerzum nem mérlegeli, hogy amire fókuszálsz, az jó vagy rossz. Amire gondolsz, azt teremted meg magadnak. Ha arra irányul a figyelem, hogy napról-napra egyre könnyebben boldogulok, egyre jobban alakulnak a dolgaim, a nehezén már túl vagyok, akkor így is lesz.
    Ha viszont folyamatosan panaszkodik valaki, hogy nincs pénze, mindig hiányról beszél, akkor a hiány állapotát tartja fenn az életében.
    Először a fejekben kell rendet rakni, nem mindenért siránkozni, csak jó és szép dolgokról beszélni, és akkor beindul a teremtő folyamat, mely jó irányba visz.

    Elég nehéz ezt emberekkel megértetni. Nálunk a családban is vannak olyanok, akiket nagyon szeretek, de egyszerűen nem tudom a fejükbe verni, hogy hagyják abba a nyavalygást. Akárhányszor találkozunk folyton panaszkodnak. Néha már semmi kedvem hozzájuk, és ez szomorú.

    Én viszont nem terhelem őket a problémáimmal. A problémáimról kizárólag azokkal beszélek, akik segíteni tudnak a megoldásában, és akkor sem panaszkodás szintjén, hanem ténykérdésként merülnek fel a helyzetek.

    Ezt kell megtanulni, és akkor minden rendbe jön!

    Szeretettel: kozyen

  • Monoriné Simon Marianna

    Kedves Mindenki! Akkor most Ítéljetek el,de én abban a helyzetben vagyok,hogy súlyos anyagi helyzetben lévő öcsémnek segítek kilábalni a gondjaiból,aki dolgozik mint állat,most mégsem jut túl nagyot előre.Ebbe a helyzetbe kedves volt sógornőm,aki becsapta és meg károsította mind anyagilag,mind erkölcsileg,illetve a gazdasági válság taszította.Futó homokra vitte a sorsa,ahol utolsó pillanatban kaptam el a markát,pedig az enyémet a másikat is fogja valaki…drága jó férjem.akinek Hollandiáig kellett mennie ebből a fáin országból,hogy eltudja tartani a családját….én itthon tartom a frontot,gyerek nevelés,kert,háztartás,stb.Nézzétek el nekem ,hogy idő már arra nem jut,hogy jampeckodni kezdjek itt női külön zsebbe…pedig én is dolgozom itthon ha így nézzük..elmondom akkor tortákat süteményeket sütök ide-oda,de ezek árai mennek a közös kalapba.Ha kell netán 1,2 ruha nemű ,kozmetikum,megveszem onnan.Bőség tudat?Egyszerűen teszem a dolgom..a családomért,magamért,és ha valaki kér valamit tőllem ha megtehetem segítek,nem fordulok el.Az öcsém bajban van…az édes öcsém,itt nálam mindég lesz számára 1 tányér étel,melegség.1 kávé,testvéri jó tanács,bármi,ha kell erőn felül is megadom neki,mert ő egy részem,és nem érdekel az sem,ha utolsó pénzem rám eső (első a gyerekem)részét természetesen vele osztom meg….nincs más…se anyám,se apám,se mamám,se papám,senkim.ők már a föld alatt.Köszönöm hogy elmondhattam,és mindenkinek sok sikert és boldogulást ebben az életben,ami alap vetően szép!!!

  • Marianna, kedves… Nem biztos, hogy ugyanarról beszélünk.
    Illetve leírnám neked, hogy én is nagyon komolyan az egyik húgom mellett álltam, amikor nagyon nehéz élethelyzetben volt, és naponta sok-sok órát töltöttem vele/nála kórházban is, és adtam ruhát, táskát, kölcsön laptopot, vettem neki szoftvert, hogy tudja tanulni, amit nagyon szeretett volna, és még terápiára is adtam pénzt alkalmasint.

    Ez szerintem nem a női pénzügyi öngyilkosság kategória. Erőmön felül például nem tettem semmit anyagilag, és ahogy épült, javult, amiben messzemenően támogattam, úgy lazítottam a támogatáson, a segítségen. Mára már jól van, és látja kiutat abból, amiből semmi nem látszódott még nemrégen, és a kezébe vette a sorsát, és egyre jobban van (és lesz is :-))
    Ezenközben ő szépen feldolgozta azt is, hogy miért és hogyan jutott oda, ahova – és mi volt ebben az ő felelőssége; hogyan és miért választotta az addigi életutat, sorsot magának. Igyekeztem nem kioktatni, pedig amikre rájött, azokat én évek óta láttam, hanem mellette lenni, és abban segíteni, amiben kérte… és ahogy nekem belülről jött.

    Drukkolok nektek, Marianna…

    Szeretettel: Ida ***

  • Ha állandoan az elkövetett hibáink felett siránkounk nem megyünk semmire! Mindig előre kell nézni hinni, hogy sikerülni fog, én ezt vallom az élet minden területén. Voltak és vannak nehézségek az én életemben is, de hiszem,hogy ha pozitívan állok a dolgokhoz az UNIVERZUM segít. Nagyon rossz hozzáálásnak tartom ha valaki segít valakin azért viszonzást vár. A segitség legyen önzetlen,mert ha nem az akkor az már üzlet! Sok sikert mindenkinek!

  • Nagyon tetszik,amit itt olvastam.Én is olyan vagyok,hogy szívesen segítek másoknak,de nem is olyan rég rájöttem,hogy mindig másokat magam elé helyeztem,és bizony lassan leépült az önbizalmam,és nem haladt az életem.Csak nem régen gyakorolom a nemet mondás tudományát,és odafigyelek,hogy lehetőleg ne használjanak ki.Lelkiekben sokkal jobban érzem magam,igaz az anyagikon még nem nagyon látszik a javulás.Ha figyelek a gondolataimra kell ,hogy ott is történjen pozitív fejlődés.

  • A környezetemben azt mondják kihasznál a legjobb barátom. Sajnos én nem tudom eldönteni mert bármire szüksége van nekem természetes, hogy segítek. Azzal tiszttába vagyok, hogy nála “ha lehet rangsorolni” nem én vagyok a legjobb barát. Lehet, hogy nekem is meg kellene tanulnom nemet mondani? Mert ennek anyagi vonzata is van. Ha kevesebbet adnék több maradna a zsebembe, és kiderülne, hogy ki a barátom?? De én szeretek adni jó érzéssel tölt el ha segíthetek. Lehet, hogy tényleg kihasználnak?

  • @emcsi: valószínűleg meg is válaszoltad a saját kérdéseidet :-).
    Amúgy komolyan…

    Szerintem nagyon fontosakat írtál. Például a rangsorolásról – az egyenrangú(bb) kapcsolatoknál a rangsor egyforma lenne, szerintem, mindkét fél esetében. És igen, lehet, hogy könnyen kiderülhet, hogy ki a barátod – bár nem tudom, hogy a legjobb barátnak mire és miért kell pénzt adni?

    Adni valóban jó, és tölthet el jó érzéssel a segítés. De kérdés valójában igazán az, hogy mi van mögötte igazából?

    Amikor én túl sokat adtam, volt, hogy nagyon túllőttem a célon, akkor voltaképpen a szeretetem túlzásait találtam mögötte. És ez volt, amikor elég ijesztő volt másoknak, mert sok volt. Egy idő után megtanultam kezelni (még viszonylag fiatalon). De például adhatunk azért is – akár pénzt is -, hogy fontsoak legyünk, hogy szeressenek bennünket. Noha ENÉLKÜL kéne, hogy fontosak legyünk, hogy szeretetet kapjunk.

    Hm?

    Ida *** (tényleg) szeretettel :-)

  • Kedves Katalin!
    Abban igazad van, hogy a legtöbb esetben a tudatalattiban rögzült mintákat kell átdolgozni, ami nem egyszerű feladat. A pszichoterápia azonban csak egy út a sok közül! Ezt nem próbáltam, nem ismerem, de tudok néhányat mondani, amelyeket sikerrel használtam, tényleg átállították az agyamat. Ilyenek: szokásátalakító program (21 napon keresztül minden reggel és este leírom háromszor a pozitív megerősítést, amelyben változni akarok, pl. Gazdag vagyok. Bőségben élek. Anyagi függetlenségben élek. stb.) Tudatalatti programokat felülíró hanganyagok hallgatása rendszeresen, hónapokon keresztül (pl. Balogh Béla sokat emlegetett anyaga, a Tudatalatti tízparancsolata, Pénzmágnes, több agykontrollos kiadvány, vagy éppen Bagdi Bella csodadalai). Önreklám, erről már volt szó a blogon. Diapozitív metódus. Illetve amit még csak kezdőként próbálgatok, az ÉFT, azaz Érzelmi Felszabadító Technika.
    És biztosan van még százféle módszer a Hellinger terápiától kezdve a Bach-virágterápiáig…

  • Köszönöm Ida a válaszodat,sajnos kezdek rájönni, hogy én rontottam el. Valószinü, hogy túl sokat adtam és nem tud ezzel mit kezdeni,ahogyan Te fogalmaztál túllőttem a célon. De összeszedem magam és a normális határok közé szorítom az adakozásaimat és nem csak az anyagit. Mégegyszer köszönöm

  • @emcsi, kedves… Szedna istennőt, az ő energiáját, üzenetét szeretném neked idézni az Istennő kártya sorozatból:

    Szedna üzenete:

    „Ez egy gazdag univerzum, több mint elég mindannyiunk számára. Ám az energia megnyilvánulási formája ezen a bolygón az ellentétekről szól. Jelen esetben az adásról és a befogadásról. A kulcs ezek kiegyensúlyozása.

    Ha csak adsz, kimerülsz, neheztelni fogsz és hiányt szenvedsz. Ha csak kapsz, nem fogod élvezni, amid van. Az egyensúly azon alapul, hogy félelem nélkül adsz, és örömmel és hálával fogadsz el. Pont úgy, ahogyan lélegzel: mind a ki-, mind a belégzés ugyanolyan fontos. Gyakorold mindennap az adást és a befogadást, és sosem akarsz majd semmit.”

    “Ha csak adsz, kimerülsz, neheztelni fogsz és hiányt szenvedsz.”

    Nem tudom, hogy hogyan állsz az elfogadással, tudsz-e kapni, segítséget kérni… Sok nő gyenge ebben, túlfejlett – sok ok miatt – az adó oldala.

    Hallgass, hallgasstok Szednára! :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Kedves Ida!

    Tipikusan pénzügyi öngyilkos voltam. Már egy ideje ki-kilábalok ebből, akkor beindulnak a dolgok körülöttem. Aztán… Az egyik gyermekem megjelenik… Szeretek és szívesen segítek másoknak, ameddig tudok. Most már. A saját káromon tanultam ezt meg. Mindig az rúg belém a legnagyobbat, akinek a legtöbbet segítettem. Már tudom, ez ugyanakkora energia, csak ő másképp nem tudja viszonozni, ezért dühös, át tudom ezt fordítani a legtöbb esetben. Folyamatosan változom, ettől egyre jobban érzem magam. Meg kell tanulnom, nemet mondani a fiamnak. 3 gyermekem van, zsarolni viszont csak az egyik szokott. Még mindig kiharcolja, ami kell neki. Így vagy úgy

  • Kedves Szanita! Kérlek jelentkezz vissza nálam, mert szükségem lenne a segitségedre. És további megerősitésekre. Utána leirom a dolgokat részletesen. Köszi.

  • Szia Ida!

    Meg tudnád adni annak a könyvnek a címét és a szerzőjét, amiről a cikkben írtál. Ne játszd az Istent! résznél.

    Úgy érzem, hogy nagy segítségemre lenne a könyv.

    De ebben a teljes cikk és a többiek hozzászólása is sokat segített! Sok történetben magamra ismertem, és csak most kezdem el belátni, hogy mennyi butaságot csináltam.

    Előre is köszönöm a segítséget!
    Üdv Anna

  • Váltsd valóra legvadabb álmod – ez a könyv címe, Cowka…

    Örülök, hogy segítségedre voltam/voltunk – további jó tudatosítást, női öntudatébresztést is. Szívből drukkolok neked :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Én is jó lelkű vagyok, mint a többi pénzügyi öngyilkosságot elkövető, én ezzel szeretném magamhoz vonzani a lehetőségeket. De látom már, hogy teljesen reménytelen, mert nem talál viszonzásra. Itt is van egy kommentelő, akinek elküldtem a hírlevélre a feliratkozását, és nem is gondol arra, hogy én küldtem, mert velem nem osztotta meg, ’93 óta ismertük egymást és voltunk jó barátnők, de úgy látszik, hogy a kapzsi és egoista embereknek sem jön könnyebben a pénz. Sokat tanultam ebből, és nem szeretnék megváltozni, csak kevesebbet ajándékozni és azoknak segíteni, akik nekem is segítettek.

  • Azt gondolom, hogy a pénzügyi odafigyelés először a magunkra való odafigyeléssel kezdődik. Én pl. azóta mondhatom, hogy anyagilag rendben vagyok és jó úton haladok a kitűzött céljaim felé, amióta tudatosan odafigyelek önmagamra. Ez azt jelenti pl. , hogy csak akkor és csak azokkal találkozom, amikor kedvem van a szabadidőmben. Ha kedvem van elzárkózni a világtól és csak olvasni vagy filmet nézni egyedül, azt teszem. Nem vállalok több költséget mások miatt, hogy utána gondban legyek. Nem megyek el csajos bevásárlásra a barátnőimmel csak azért, mert ők akarják, de mondjuk nekem már nem fér bele abban a hónapban. Néha lelkiismeret-furdalásom van az önzőségem miatt, de az életem igazolta, ha magamra figyelek és nem mások elvárásait helyezem előtérbe, sokkal-sokkal jobb minden és pénzem is van, mindenféle nagy áldozatvállalás nélkül.
    És nem hagyom magam érzelmileg zsarolni a családom által sem: sokszor ugyanis inkább túlvállaltam magam, hazautaztam annak ellenére, hogy nem volt már rá pénzem stb. De ennek már vége és most már inkább ritkábban járok haza, figyelve arra, hogy nekem anyagilag is jó legyen.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.