Az aranyat kereső nő története (Mitől dől a lé?)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nő. Szegény volt, kis híjján, mint a templom egere. S már nagyon elege volt abból, hogy évek óta nem jutott ötről hatra, pedig húzta az igát rendesen. Dolgozott, otthon házi munkát végzett, gyereket nevelt, volt neki három is.

Ha megkérdezték tőle, hány évesek a gyerekei ezt szokta felelni:

– Három, tizenkettő, tizenhat és 47.

Mert hogy a férjét is gyereknek kell(ett) számítania – ő legalább is így fogta fel. A nők körülötte  – a barátnői, nőismerősei – mind értették ezt a válaszát. Jó poénnak, viccnek szánta, de mégsem volt az: szíve kicsit összefacsarodott mindig, amikor az arcán mosoly volt, de ez inkább csak annak látszott.

Egyszer aztán azt hallotta az asszony, ez a nő, hogy az arany mekkora nagy üzlet mostanság. Hogy kitört a válság, megnőtt az értéke, de az arany örök, érdemes ebbe befektetni. Kislánykora vadregényes képzelgései jutottak eszébe, és máris indult a távoli messzi hegyekbe, aranyat mosni. Férje nem örült az ötletének, de mit lehet tenni, az asszony nagyon elszánt volt, és ott maradt ő, a Nagy Gyerek, a három gyerekével.

Volt nagy kalamajka eleinte, a kamaszok még egy rántottát is jobban elkészítettek, mint az apjuk, de aztán kölcsönösen belejöttek a gyerekekkel. Időnként hír érkezett az asszonytól – az interneten küldte az e-maileket, amikor a közelébe jutott a hegyi falu internet KV-zójában. Hát sok jóval nem kecsegtetett a kalandja, de igyekezett kitartani. Aztán nem sokkal később a családi kupaktanács úgy döntött, hogy eladják a házat, és otthonról ők is az aranyat kereső anya, a feleség után mennek.  A kicsi jó friss levegőn lesz, a nagyobbak meg legalább nyelvet tanulnak.

Eztán az asszony és a férje együtt keresték az aranyat… Hosszú idő telt el, de nemsokra mentek. Így hát egy idő után keserves, gyomorszorító érzések mellett feladták, abbahagyták a kincskeresést, családostul haza utaztak.

Az eladott ház árából még volt annyi, hogy tudtak venni egy kisebb lakrészt egy sorházban. Egyik vacsoránál felvetődött, hogy vajon mi lehet a régi házukkal, ahova annyi emlék fűzi őket. Elhatározták, hogy vasárnap sétát tesznek arra felé. Így is lett.

Amikor közeledtek a régi családi házuk felé, mindannyiuknak kicsit jobban vert a szíve. A szomszédok még a régiek voltak, és valamennyien jól emlékeztek rájuk. Örömmel ölelték át egymást – többen kitódultak az utcára, hiszen olyan rég látták már egymást. Egyikük beinvitálta magához a családot, és beszélgetni kezdtek. Kiderült, akinek eladták a házat, ő már nem lakik itt. Mert hogy milyen nagy szerencse érte!

– Szerencse? – kérdezték a régi szomszédot.

– Igen, az. Ti nem is tudtok róla?

– Nem hát! Honnan tudnánk? – volt a válasz.

Kiderült, hogy az új tulajdonos egy idő után felszántatta az egész kertet, és ahogy végig sétált a frissen feketéllő hantokon, furcsa dologra lett figyelmes. Odament, hogy mit is lát pontosan, és elkezdte a kezével letakarítani. Egyre izgatottabb lett, aztán gyorsan szerszámokat hozott, és láss csodát: hatalmas aranyrögöt talált! Nem akarta maga sem hinni, de bevizsgáltatta a rögöt, és valóban arany volt. Akkora értékre tett szert váratalanul, hogy megvalósíthatta nagy álmát, a világ körüli utazását, és mégis maradt annyi pénze, hogy akár élete végéig is megélhetett belőle.

Az aranyat kereső nő és családja döbbenten hallgatta az elképesztő történetet. Szólni sem bírtak.

Ekkor felriadt álmából az arany befektetésekről oly sokat halló nő, mert bizony elbóbiskolt. De még mintha elkísérte volna egy Bölcs Matróna hangja ahogy ébredezett álmából, aki ezt mondta neki:

– Igen, így van ez lányom! Időnként, sőt: gyakran a messzi távolban keresünk valamit, ami ott van az orrunk előtt, csakhogy nem vesszük észre. Kívánom, hogy legyen erre nyitott a szemed, az elméd és a szíved!

Te, kedves olvasó, hogy vagy ezzel a történettel?

Jómagam sok-sok évvel ezelőtt olvastam egy hasonló történetet, aminek férfi volt a főszereplője, és igazi aranyásóról szólt. A fenti történetet én magam találtam ki, de az általam valamikor olvasott történetnek a poénja ugyanez volt. Nekem gyakran eszembe jut – főleg akkor, amikor valamit veszettül keresek, és a saját megszokott megoldásaimban körözök. Amint ezt abba tudtam hagyni, szinte mindig találtam valamit a kertem végében, nem egyszer jókora aranyakat.

Így találtam a közvetlen közelünkben olyan helyszínt a rendezvényeinkhez, ami voltaképpen minden korábbi elképzelésemnek megfelelt – csak kicsit kellett ráhangolódnom arra, hogy nem akarok távolabbi kerületekbe, már ismert helyekre menni. Kell legyen a közelünkben is ilyen hely – fogalmazódott meg egyre erőteljesebben bennem a vágy. És napokon belül lett.

Ügyfélszolgálatos munkatársunk  is így lett. Akkor már elég régóta kerestem egy váltás miatt az új megoldást, még családon belüli verzió is eszembe jutott – csak pont az nem, ami az orrom előtt volt. Aztán egyik reggelre megvilágosodtam :-). Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nekem gyakran vannak kiváló intuícióim, amikor az álom világából haladok az ébrenlét világa felé – vigyázok is ezekre az időszakokra egy ideje, hogy semmi ne zavarja meg ezeket a valóban szent pillanatokat, időszakokat. Nos, jöttem lefelé a galériáról, és hirtelen beugrott munkanélküli húgom! S így lesz ő az első alkalmazott munkatársam – 2010. augusztus 2-án, hétfőn kedzi hivatalosan a munkát nálunk. Mindig is emberekkel foglalkozott, járt GazdagNők tréningekre is, és örömmel fogadta az ajánlatot. Már a legutóbbi OnLeány találkozón be is mutattam, végig jelen volt, szóval Csapó Kincses Kata áll szolgálatotokra mint ügyfélkapcsolati menedzser.

Néha lehet, hogy elég, ha szóba elegyedsz azokkal a szomszédokkal, akikkel évek óta egy házban laksz, vagy bemégy oda, ahova volt már többször is késztetésed benyítani, de valami – szorongásod netán? – leállított. És még sorolhatnám tovább.

Ilyenkor lehetőségektől fosztjuk meg magunkat, s annak tudatától, hogy igenis sokkal számosabbak az alkalmak, s voltaképpen tényleg a végtelen a birodalmunk.

Biztos vagyok benne, hogy a te kerted végében is sok-sok aranyrög van – mindig-mindig sok-sok lehetőség vár ránk. Most is van egy alkalom, csak élned/élni kell tudnod vele – kérdés, hogy megteszed-e? Klikkelj hát: nézd meg! —>>>

A 8-as fekvő 8-as formájában a végtelen jelképeként a bőséget, a gazdagságot és a jóllétet jelképezi, hozza el nekünk. Egy misztikus napon, 2010. augusztus 8-án, vasárnap pénzügyi intelligenciádat fejlesztheted – immáron haladóbb fokon. Ekkor tartjuk ugyanis a 4. Mitől dől a lé? című konferenciánkat. Még ma kedvező áron tudsz rajta részt venni – kattints, mert holnaptól már megemelkedik a részvételi díj! —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

5 Responses to “Az aranyat kereső nő története (Mitől dől a lé?)”


  • Köszönöm a történetet! Nekem először az jutott eszembe, hogy nagyobb kincs nincs a családnál, hogy a gyerekeimmel, a Férjemmel lehetek a saját házunkban. Te jó ég, mi kell ahhoz hogy valaki mindezt feladja? Bár a történet nem erről szól végül. Nekem mégis az jut eszembe, hogy mehetünk akármilyen messzire, választhatunk más élet- és lakótársakat, ha saját magunk nem változunk, akkor az új körülmények hatására sem fog sokat változni életünk.Valóban nem kell mindig nagy dolgokra gondolni, hanem nézz szét magad körül, minek örülhetsz, mit lehetne jobbá tenni, miért lehetsz hálás…

  • Nagyon köszönöm a kis történetet, elgondolkodtam rajta és az élet sok területébe behelyezhetjük!
    Sajnos most nem tudok részt venni a találkozón a lábam sarok csontja eltörött, de gondolatban ott leszek!
    A LÉNEK DŐLNI KELL Nem állni!
    Sok sikert kívánok Mindenkinek!
    Bőséget & Áldást!
    Ilike

  • Bőséget & Áldást kívánok mindenkinek.
    Nagyon előrevivő a történet.

    COELHO regénye Az alkimista,
    hasonló,
    ajánlom mindenkinek.

    Szintén eltört a lábfejem,
    de mát összeforrt:))
    Nagyon törtem magam egy pár dolog után,
    most aztán volt időm gondolkozni:))

    Áldást & Békességet.
    Klára

  • Én is köszönöm a történetet. Miközben olvastam nekem is az Alkimista ugrott be Coelho-tól…:)
    Szép napot mindenkinek!

  • A gyémántmező elmélet egy öreg farmerről szóló történetből ered. Elment gyémántot kutatni Afrikába. Eladta a farmját, vette a cókmókját, elment gyémántot kutatni. Elfogyott a pénze, és végül meghalt szegényen és magányosan. Ezalatt otthon, a régi farmján az új tulajdonos rátalált a világ legnagyobb gyémántjaira. A gyémántmező elmélet arra tanít bennünket, hogy a lábunk alatt, pont most, szinte mindenesetben megtaláljuk, amit keresünk. Pont most. Elrejtve a saját adottságainkban, képességeinkben, tapasztalásainkban, bölcsességünkben, tudásunkban, szorgalmunkban, családunkban, kapcsolatainkban, valahol itt és most a saját lábunk alatt. Itt van a lehetőség, amit keresünk. nézzünk a lábunk alá, hogy megtaláljuk a gyémántmezőt! Keressük meg, hogy milyen területen vannak kiemelkedő adottságaink! Ez nagyon fontos a célok kitűzése terén.

    Hogy igazán sikeresek legyünk, egyensúlyban lévő célokkal kell rendelkeznünk. Nem lehetnek csak pénzzel kapcsolatos céljaink. Nem lehetnek csak egyirányú céljaink. Egyensúlyt kell teremtenünk

    Az életünk akkor kezd igazán nagyszerűvé válni, ha kitűzünk egy legnagyobb meghatározott célt. Egy célt, egy feladatot, egy küldetést, amely nagyobb, mint bármilyen más cél az életünkben. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet több célunk, nem lehet 10-15 célunk, vagy akár több száz, ha úgy tetszik, de kell, hogy legyen egy nagy cél! Ha felébresztenek, felráznak bennünket az éjszaka közepén, és megkérdezik: „Mi a legnagyobb meghatározott célod?”, legyünk képesek kinyitni a szemünket, és kivágni nyomban! Ez a legnagyobb cél mérhető kell hogy legyen

    A legfőbb céllal és a többi céllal kapcsolatban 2 dolog: ezek lehetnek kézzelfoghatóak vagy sem. Vagyis minőségi célok, amelyek élete minőségével kapcsolatosak, és lehetnek mennyiségi célok, vagy kézzelfogható célok, amelyek a keresettel, a lefogyással, a nagyobb kocsival, a lakással kapcsolatosak, és ezeket egyensúlyba kell hozni.

    Végül pedig szükség van rövid távú és hosszú távú célokra. A rövid távú célokra ideálisan körülbelül 90 napot szánhatunk, maximális motivációval. A hosszú távú célokra körülbelül 2-3 évet szánhatunk. És a legfőbb meghatározott célokra, a legfőbb célokra 2-3 évet. Esetleg többet vagy kevesebbet, amelyet osszunk fel 90 napos periódusokra!

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.