Teremtő elégedetlenség?

 

Az elégedetlenség érzését ismered? Amikor úgy érzed, hogy küszködsz, mintha nem jutnál ötről hatra. Nem kellemes érzés, valljuk be őszintén.

Elégedettségi napló. Egy időben ezt vezettem. Hogy miért? Elképesztő volt számomra, hogy egy-egy végig dolgozott nap után, miközben mások bámulták a teljesítményemet, én folyton elégedetlen voltam, magammal. És ennek következében nem volt igazán virágos jókedvem, magyarul: rosszul éreztem magam a bőrömben. Ebből pedig teljesen elegem volt. Változtatni akartam.

Elkezdtem elemezni, mi lehet az elégedetlenségem oka. Sok mindenre rájöttem. Például arra, hogy gyerekkoromban sok elégedetelenséget közvetítettek felém – miben, miért nem vagyok jó -, így aztán a belső monológom egyik FŐszereplője egy engem folyton korholó, kritizáló szülői én, szülői hang volt. Arra is rájöttem, hogy noha intuítive kiválóan érzem, belülről pontosan tudom, mi a legfontosabb teendőm aznap, mégsem ezzel kezdek, és mire hozzájutnék, már fáradt vagyok… És ha ez több napon átmegy, akkor egyre frusztráltabb leszek, merthogy nem haladnak azok a dolgaim, amikről pedig egyre erősebb a belső készetetésem, hogy “csináld, csináld már!”

Gyakorlati módszer kellett a változáshoz – ezt éreztem. Ekkor találtam ki, hogy elégedettségi naplót vezessek. Vettem egy dekoratív, szép példányt (bár közönséges füzet is megteszi természetsen).Minden este elalvás előtt felírtam mintegy felsorolásszerűen, hogy aznap mivel lehetek elégedett. Megvallom őszintén nehéz volt megállni, hogy ne tegyem oda minden mondat után: de! És sorolva, hogy mi minden nem stimmel abban az elégedettségre amúgy méltán alapot adó dologban. De kitartottam, és lassan leszoktam róla, hogy gondolatban elkezdjem a “de” kötőszócskával kezdődő mellékmondatokat.

Az eredmény? Egyre jobban kezdtem érezni magam, és mára megszűnt a régi, kínzó örökös elégedetlenségem. Vannak vágyaim, terveim, de elégedett vagyok azzal, ami éppen van, amit éppen megtettem, amit meg tudok tenni – haladok folyamatosan. És igyekszem abbahagyni a hasonlítgatásokat, ki miben és miért jobb, és miről maradok le, ha nem csinálom ezt vagy azt, miközben a konkurencia… Figyelek arra, ami a dolgom – ezt belülről egyre kristálytisztábban érzem -, és örülök, amikor szembejön velem valamilyen megerősítés, hogy jó úton haladok. Például egy videóbeszélgetés formájában.

Dr. Wayne W. Dyer a nyilatkozó, és a téma ez: Mi az ego? Nagyon örültem, hogy ebben kimondatik az örökös elégedetlenség szüli a küszködés érzetét. Küszködve pedig nem lehet teremteni; jót, maradandót, szeretettelit létrehozni.

Létezik-e, s vajon milyen a teremtő elégedetlenség, ezt is megtudhatod itt —>>>

Többször láttam már ezt az alábbi videót, s szerintem te is nézd meg nyugodtan többször – tanulságos lesz, garantálom!


(A magyar felirat méretét a +/- billentyűvel tudod növelni/csökkenteni.
Ha a felirat nem jelenne meg rögtön -> vidd az egeret a videoablak jobb alsó sarkában lévő felfelé mutató háromszögre és klikkelj a “cc”-re! Ha nem látsz “cc”-t, akkor a “=”-re!)

Női Teremtő Erő online kurzus indul 2012. július 3-án, kedden Teli Holdkor, illetve Női Tízmilliószoros Teremtő Napot tartunk 2012. július 22-én, vasárnap a GazdagNőkkel! Válassz közülük, és tarts velünk! Légy kedvesebb magadhoz, és a pénzedhez is! BŐségesen megtérül! A további részleteket itt találod: klikkelj ide! —>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

10 Responses to “Teremtő elégedetlenség?”


  • Kedves Ida!
    Jaj, de jól ismerem én is a korholó szülői ént!!! Az elégedettségi napló vagy sikernapló már régen itt “kísért” körülöttem, de még nem kezdtem el. Pedig már éppen ideje lenne… Csak egy újabb napirendi pont a többi ezer közé, de megoldom :) A szép, szemünknek kedves füzet pedig csak növeli az értékét.
    Azt pedig egy gyermekneveléssel kapcsolatos könyvben olvastam, mi a fő baj a “de…” kezdetű mellékmondatokkal. Az, hogy törli a tudatból azt, ami előtte elhangzott. Ügyes vagy, de blablabla, na, ebből csak a blablabla marad meg. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek fejében is, tehát nem árt vele vigyázni.
    De erre a törvényszerűségre épít az ÉFT is a ráhangoló mondatokkal, pl.: “Bár tudom, hogy a fontos dolgokat halogatom, ennek ellenére mélységesen szeretem és teljes egészében elfogadom magam.” Ekkor is a mondat második fele marad meg főként. Szóval még ezt a szokást is lehet pozitívba fordítani…

  • Nagyon jó cikk, köszönöm!

    Korábban ismertem én is ezt az érzést: örök elégedetlenség.

    Ma már tudom, hogy mi mindent tehettem volna, mit csinálhattam volna másként, de inkább arra fókuszálok, mi az, amit tettem, és az mitől jó és hasznos. És ez elégedettséget szül :)

    Legfeljebb másnap javítom, amit még szükséges, vagy csinálok valami újat, ami legalább olyan hasznos, mint az előző napi volt ;)

  • Egész jó, hogy feliratos.
    A hallássérültek nagyon maguk alatt vannak, sehol, senki nem fogadja el őket, senkinek nem kellenek… jó-jó, ne gondoljon arra, hogy mást mit gondol róla, de ha senki nem fogadja el őt, akkor hogyan keresi meg a kenyerét… ez az alapvető gondja..

  • Egyetértek a cikkel és az első hozzászólással is. :)
    Nálam is voltak ilyen korholó hangok. De már egyre kevesebb. :)

  • Sziasztok! hihetetlen,hogy mennyien küzdünk ezzel,és 37 évesen végre megértettem,hogy ez ellen lehet,és kell is tenni.csodálatos kislányom van,és bizony dicsérem amennyit lehet,mert nem szeretném,ha később ő is megsinylené,a szülői korholást.

  • Köszi Ida a videót, felemelő volt hallgatni W.Dyert!
    Magyarul is jelentek meg könyvei (Inspiráció, Megoldás), érdemes elolvasni őket.

  • Kedves Ida!
    Nagyon köszönöm az elégedettségi naplóról szóló segítő leveled!
    Szeretettel: Judit

  • Kedves Ida!!!!
    Én úgy érzem nem szabad ezzel foglalkozni, az örökös elégedetlenség szörnyű helyzeteket teremt.Volt egy ismerős szülő aki nem volt elégedett saját fia teljesítésével, a gyerek keseredett és félénk maradt az örökös szapulástól.Nem tudtam vele megértetni, hogy ezzel csak árt a fiának, nem ez a megoldás.Már felnőtt de még mindig az anyja hülyeségeitől szenved, még mindig nem nyílt ki, nem tudja önmagát felvállalni, nem határozott, nem tud megállni a saját lábán.25 éves.

  • Kedves Mindnyájan!

    Nálam ez megint telibe talált – és a lehetô legjobbkor.

    Számomra a kulcsmondat: nem emberi lények vagyunk lelki tapasztalatokkal, hanem spirituális lények emberi tapasztalatokkal.

    Sajnos ezt naponta ezerszer elfelejtjük. Ha minden nap csak 1-gyel többször idézzük fel magunkban a fenti axiómát, hamarosan eljutunk odáig, hogy ez az arány megvaltozzon. Èn most erre a jatékra benevezek.

    Köszönöm, Ida, hogy felhívtad rá a figyelmet!

    Üdv: Mirrrcike

  • Én egy időben hála naplót vezettem. Nem is gondoltam korábban, hogy ennyi sok dologért mondhatok köszönetet: meghívtak kávéra, kaptam csokit, megdicsérték a frizurámat, időben érkezett az ebédem, megköszönték a munkám … és még sorolhatnám … időről időre átolvastam a jegyzeteket és olyan melegség töltötte el a lelkem .. előtte én is elégedetlenkedtem néha, de sosem voltam az a folyton panaszkodós típus. Azóta méginkább azon vagyok, hogy a szépet, az apróságok örömét vegyem észre és nem vagyok hajlandó meghallgatni az állandóan sírókat …

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.