Gazdagodás gátlók: mihez ragaszkodsz?

A GazdagNők visszatérő, régi és hűséges ügyfelei között a pálmát egy olyan fiatal nő viszi el, aki 3 kisgyereket nevel, sőt: mióta ismerjük, közben szülte a 3. gyermekét (aki igencsak nőddögél már :-)). A mintegy 550 fizetős ügyfelünk közül ő vett részt a legtöbb GazdagNők-programon – figyeljetek: még egyszer leírom! Közben szült, és immáron 3 gyermeke van – mégis tudott időt szakítani a saját képzésére, no és pénzt is. Mitöbb: bár a jövedelmük nem emelkedett közben, mégis a megszületett 3. kisgyerekük mellett 650 ezer forintot félre tudtak tenni fél év alatt.

Haladt a pénzügyi önismeretében szépen, a belső útján is, de egy idő után elakadt, egyszerűen nem tudott tovább lépni. Ezt osztotta meg velünk a legutóbbi GazdagNők ügyféltalálkozón. Arról kezdtük faggatni,

hogyan lépett tovább, miben találta meg a megoldást?

Egy belső sugallatra elkezdett nagyon erőteljesen lomtalanítani: selejtezni, elajándékozni, rendszerezni… Ezt mesélte el nekünk. És igen, ez meghozta nála a változást.

Egy ingyen letölthető anyagot hoztam neked, hogy segítselek téged, hasonló úton haladni – hát ha van rá igényed :-)). Rögtön írok róla —>>>

Fogyó Hold van most, és már sokszor javasoltam, de most ismét megteszem, mert a fenti példa is megerősíti, hogy te is lomtalanítsál, selejtezzél. Akkor meg különösen, ha úgy érezd, elakadtál.

Nekem is bevált módszerem, ha valamilyen zavart érzek magamban, elkezdek rendet rakni, pakolászni – és közben valahogy belül is tisztul a kép, mégha nem is tudom tudatosan, hogy mi történik valójában. De lassan valahogy mégis kivilágosodik, és helyére kerül nagyon sok minden.

Intuitív cselekvés

– így hívhatjuk a fentit. Tedd meg tehát, ha belülről valamire késztetést érzel. Ez fontos jelzés számodra, hallgass rá. Anita is így tudott tovább lépni a saját útján – követte azt a sugallatot, amit kapott. És elkezdte elengedni a régi dolgait.

Az elengedés segíti a változásodat ugyanis, de ezt nyilván te is tudod, igaz? Nekem van egy feliratom, ami itt van velem szemben a monitorom mögött egy régi, nagy tükörre ragasztva, és ez áll rajta: Mi olyanhoz ragaszkodsz, amit el kellene engedned? Neked is lehet ilyen feliratod – elkészítettem, hogy megoszthassam bárkivel, aki úgy érzi szüksége van rá. Fontos kérdés ugyanis, hogy mi a te gazdagodásodat gátlód, azaz mihez ragaszkodsz, noha már régen nem kéne.

A változásunkat gyakran segítik feliratok, amik afféle figyelmeztetők, megerősítők… Ha szükséges, tedd ki akár több helyre is a lakásodban. Célszerű oda, ahol gyakran megfordulsz, ahol a legtöbb időt töltesz. Nálam nem véletlenül van a monitorom fölött :-) Töltsd le innen, és tedd ki otthon te is jól látható helyre: Mi olyanhoz ragaszkodsz.. (felirat) (1033)

Ha pedig még inkább szeretnéd a saját változásodat támogatni, az elengedéssel gyakorolni azt, hogy az Újnak tényleg teret tudjál adni, akkor itt is megteheted —>>>

A vágyaink megerősítése, a jövő évünk megálmodása és megtervezése lesz ÚjHoldkor 2010. december 5-én, vasárnap este 6 órától a témánk a GazdagNők Bölcs Hold Bőség Köre keretében. Újabb Hold istennő kísér bennünket – további részleteket, jelentkezési lapot itt találsz: klikkelj!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

18 Responses to “Gazdagodás gátlók: mihez ragaszkodsz?”


  • Kedves Ida!
    nekem is vannak el nem engedett dolgaim, mégpedig pénzkövetelések. Készfizető kezesség miatt óriási pénzt veszitettem, a bank rajtam hajtotta végre az adós tartozását, ami miatt nagyon értékes ingatlant buktam el, 85 Milliót fizettem a végrehajtónak, az ingatlan eladásából megmaradt 2 Milliót pedig az ingatlanközvetitö vitte. Semmit nem tudok érvényesiteni az adós felé, mert semmi nincs a nevén.Megitélt birósági határozattal tehetetlen vagyok.Mit tennél?
    Másik nagy buktám 6 éve peres eljárás alatt társasház épitésből adódó kintlévőségem, kb.14 Millióm bánja, fölszámolásra kerültem 1 éve, lehet, semmit nem kapok belőle, mert ahogy érzékelem, az ügyvéd, a vevők, akik tehetős de inkorrekt emberek, egyértelműen a vállalkozó lenyúlását tűzték ki célul. A biróság pedig teszetosza, csak az idő megy, döntésképtelenség, szakértők sora, tehetetlenség, 5 év után már nem birtam anyagilag, megkezdődött a fölszámolásom. Ez is reménytelennek tűnik.
    Mit tennél? Óriási kintlévőség, engedjem el?!!
    Köszönöm, ha válaszolsz
    Zsuzsa

  • Mi olyanhoz ragaszkodom…?
    28. éve gyötrődöm a házasságunkban. A férjem alkoholista. Mégis ragaszkodom hozzá. Ő a gyermekeim apja.
    Na és? Számít ez neki? Ha számítana, ha számított volna, akkor őket választja. És engem. Az italt választja rendszeresen. Ha olykor tiszta is, ha már tervezni merek vele… Bevonzom? A saját gyermekem már kimondja _Anya ne mond, hogy de jó, mert holnap már nem lesz jó! … De Ők is szeretik az apjukat.
    Legutóbb, amikor a kijózanítóban töltötte az éjszakáját néhány napja, a másik gyermekem megrótt, hogy miért nem mentem elé másnap, hogy ne az ivást folytassa, hanem dolgozni menjen. Ezt kellett volna tennem tényleg? Akkor azt gondoltam igen, elé kellett volna mennem. Most viszont azt gondolom már: NEM!!!
    Kegyetlen vagyok, vagy eddig voltam nagyon hülye, hogy tűrtem, hogy így neveltem a gyermekeinket, hogy ilyen férfi mintát kaptak… s általam ilyen nőit…?
    S igen, a tudat, hogy annyi de annyi jó emberi tulajdonsága is van! És tudom, tudom, hogy szereti a gyermekeit is. Talán engem is.
    De úgy érzem el kell engednem ahhoz, hogy visszataláljon hozzánk ha mégis bennünket választ.
    Hogy kell ezt okosan csinálni, hogy az ember meg is tartsa, de el is engedje az élete “részeit”?

    (Kétszer akartam elválni…)

  • Kedves Ida!

    Kíváncsian várom a válaszodat Kata és Zsuzsanna kérdéseire, mindketten iszonyatos nehéz helyzetben vannak.
    Tudod könnyű azt mondani, hogy engedjük el az életünkből a gátakat, selejtezzünk, de ezzel nagyon fontos emocionális és anyagi dolgokat is kockára teszünk. Én egyedül nevelem a 3 éves kisfiamat, mert a férjem kidobott gyerekestül. Rájött, hogy neki nem tetszik a házasság, az azzal járó kötöttség, és hogy soha nem is volt szerelmes belém. Mindennel bántott amivel lehetett, hogy elüldözzön minket. Végigkínlódtam egy évet a síró, hisztiző gyerekemmel, szerencsére ma még van munkám, de a holnap már nem biztos, hogy lesz és semmi segítségem nincs. Kértem, hogy hagyjon minket élni, mi is továbblépünk, de csak erősködik, hogy ő így akar élni, 1-2 órára hetente elvinni a gyereket az új nőjéhez, stb… válni pedig nem akar, pedig ki tudná fizetni a költségeket, ellentétben velem. Ez is egy rémálom helyzet, pláne úgy hogy állítólag mindketten közösen akartuk a házasságot és a gyereket. Mit is engedjek el?

  • Kedves Kata en is jártam ebben a cipöben és 15 év után le ülltünk és mérlegeltük az egészet nem is kérdés melyik felére huzott a merleg jo döntés volt az egész mert megszabadultam a mindennapi gondoktol mert ugy sem lehetett változtatni a férjemen miután elváltunk még nagyobb meglepetés ért mert a gyerekek is azt mondták már korábban is meg kellet volna tegyem ezt a lépest .12 évig egyedül éltem és csak a gyerekeimmel foglalkoztam de eljött a pillanat mikora kiröpülltek és egyedül marattam . Most már van egy uj kapcsolatom a gyerekeim nagyon örülnek mert megismertem az uj páromat aki egy nagyon jo ember .ebben az évben ösze is házasotunk és nyugott az életem .Sok sikert kivánok neked is

  • Kedves Ida!

    Nagyon szuper ez az írás!
    Teljesen ugyanígy cselekszem.Egyszer csak “kattan” valami,és szortírozok,lomtalanítok.Sokszor negyed évente,de van,hogy félévente jön rám a dolog.
    És éppen tegnap este kezdtem neki újra.És most az első alkalommal “értékes”ebbnek mondható dolgok is kerültek ide.
    Amúgy általánosságban véve kevés holmim van.
    Csak ne szeretnék annyira olvasni… :)))
    (Úgy érzem, a könyvekre is sor fog kerülni.)
    Szép napot mindenkinek!

  • Kedves Hozzászólók!

    Döbbenetes olvasni, hogy ki milyen sorssal és milyen megoldandó kérdésekkel küzd. Mégis úgy gondolom, azzal, hogy így reagáltok erre a bejegyzésre még nem fogjátok tudni megoldani a gondjaitokat.
    Mindenki hordja a maga keresztjét, kinek könnyebb-kinek nehezebb, de ne felejtsétek el, nem tehetitek le más kezébe!
    A cikk egyetlen sorában sem olvastam, hogy “ez most tuti recept, ami megoldja az életed”, de ha belegondoltok, annyiban mindenképpen igaza van, hogy ha egy kicsit rendbe tudjátok szedni a gondolataitokat (amihez akár a külső káosz megszüntetése is segítség lehet), tisztább fejjel talán könnyebben találtok megoldást. De senki nem ígérte, hogy a megoldás azonnal megjön és rendelkezésre áll.
    Gondolhatjátok, hogy én is szerencsés vagyok, könnyen beszélek, de őrültség arra gondolni, hogy másnak nincs gondja, nem nehezek a mindennapjai.
    A soraitokból dühöt és elkeseredettséget érzek, de ezzel együtt is igazságtalan azzal vádolni bárkit, aki tanácsot ad, hogy “könnyen beszél”. Mindenkinek van veszteni valója az életben, mindenkinek fel kell adnia néha valamit, hogy egy helyzetet (vagy többet) megoldhasson. Talán nem értelek benneteket, talán nekem sokkal jobb, mint nektek, de higgyétek el, a megoldás egyáltalán nem a fent leírt sorokban van, csakis bennetek, és Ida bármit is válaszol a kérdéseitekre, csak akkor változik valami, ha Ti változtattok! Ahogy a változás módja is rajtatok áll, a ti személyetekre szabott.

  • Kedves Kata!

    Először is Boldog Névnapot!
    Nem vagyok szakember, de dolgoztam addiktológián (OPNI – szociális munkás > csoport terápia) és akkor kaptam az osztályvezető főorvostól (Dr. Takách Gáspártól) “A szeretet választható” c.-ű könyvet. Jó szívvel ajánlom… ha nem tudod megvenni, de eljössz december 12.-én a “Mitől dől a lé? konferenciára, szívesen kölcsönadom. Csak kérlek, jelezd felém, hogy elvigyem magammal!

    Szép napot!
    Kristóf Kata

  • Kedves Ida!

    Könyvelő vagyok és most úgy éreztem hogy itt az ideje mérleget készíteni.
    Mérleget azzal kapcsolatban, hogy mit profitáltam az eltelt hónapok alatt a gazdag nők körleveleiből.

    Írhatnék olyan dolgokat ahol “csak” szolgai módon lemásoltam amit mondtál (persze ez sem rossz:) mert az is lépcsőfok hogy az ember elfogadja hogy vannak nála tapasztaltabbak is, akiknek a tanácsát éredemes megfogadni:) )

    Néhány ezek közül:
    Ügyelek a külsőmre:)
    Olyan környezetet teremtek magamnak ahol jól érzem magam.. akár teremtek valamit akár csak merengek a szempilláim alatt inaktívan:)
    Eéengedtem néhány görcsöt: a régi házat, régi rongyokat amikbe “majd egyszer belefogyok” , néhány “dearanyos rajzot” ami már azt se tudom mit ábrázolt.. kidobtam egy csomó törött játékot, odaadtam a rossz háztartási eszközöket rászorulóknak “vas ez csak semmire se jó” felkiáltással… stb
    Továbbá újra belevágtam olyanba amin eddig csak buktam. Tőzsde.
    “nem nem lehetek ilyen lúzer”. Igenis van érzékem hozzá. És van:)
    Azóta hoz, és nem visz. Elárulom a titkot. Kivárom míg nem veszteséggel ki tudok jönni belőle… ugye milyen egyszerű?? Pedig nem az. Önkontroll, fegyelem. De csak ezen a téren, mert különben nem jellemző rám:)

    S végül csak egy két extra amit nem nálad olvastam de magamnak alakult ki és bevált.
    Nem tartok befizetett csekkeket, banki visszaigalosás cetliket a tárcámban. A tárca a pénznek van, nem arra szolgál, hogyha belenézek elszörnyülködjek, hogy mennyit kellett fizetnem, és de csehül állok.
    A tárcámban pénz van, és jut belőle amire kell. Pozitív gondolatok:)
    Néha meginogtam, hogy nem vagyok elég kreatív, ezért ha ma támad valami ötletem, igyekszem rögtön lerajzolni. Nyitottam egy ötletek mappát a gépemben.
    Amit lerajzoltam beszkennelem, és időnként kinyomtatom. Lefűzve leteszem az ágyam mellé.. és néha nem tudok aludni átlapozom.. javítok rajta.. és bár ma nincs időm megalkotni, de tudom, hogy egyszer – és nemsokára:) – ide is eljutok.

    Köszönöm a sok jóravezető tanácsot.

    Kívánjatok, higyjétek éljétek:)

    Ilona

  • Sziasztok!
    Én vagyok az, akit Ida említ a cikkben :) Köszönöm!
    Hozzátennék annyit, hogy blokkok kerültek az életembe azután is, sőt, nagyobbak, októberben volt három olyan hetem, hogy szabályosan minden leállt az életemben.
    Itt viszont a következő feladatot kaptam: rendezd a viszonyodat olyan emberekkel, akikhez valamiért nem szólsz. Hát neki is láttam szépen. Ment is rendesen, kivéve egyet… Amire az elmúlt egy évben kétszer is szabályosan “arcomba ordított” a lehetőség, de nem léptem, félelemből. De amikor egy héten belül hatszor kapom meg ugyanazt a jelet, muszáj valamit csinálnom. Nem volt könnyű rászánnom magam, de megtettem a lépést. Válasz egyelőre nincs, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy újra indultak a dolgok azóta. A fizikai világban ebből még nem sok minden látszik, de tudom, hogy kezd minden a helyére kerülni. Olyan lehetőségek jöttek az életembe, ami eddig eszembe sem jutott.
    És egyébként jön az újabb selejtezés, takarítás is, bár akkora volumenű nem lesz, mint tavasszal, de itt az ideje megint :)

    A blokkokról, visszaesésekről pedig egyre inkább azt tapasztalom, hogy nemcsak tanítanak, hanem fel is gyorsítják az eseményeket. Mert nem engednek a komfortzónában dagonyázni, hanem arra késztetnek, hogy menjünk előre.

    Nagyon sok hasznos dolgot tanultam itt a Gazdagnők háza táján, amiért nagyon hálás is vagyok. Majdnem két évnyi önfejlesztés, képzés után most épp a telítettség és emésztés állapotában vagyok, de szerintem ez a folyamat része :)

  • Csatlakozom Karolinához. A megoldás valóban bennünk van. Sok év alatt sok ügyfelem nem fizette ki a munkám, ha most megkapnám meggazdagodnék. Nemrég ismét ilyen helyzet előtt álltam, és feltettem magamnak a kérdést, hogy miért? Elmélyülten kutattam magamban, és egy szimbólumot találtam, ami valaha a javamat szolgálta, de erre az életemre akadályozóvá vált. Úgy találtam meg, hogy egy üres lapot elkezdtem telefirkálni, hogy miért, miért, miért. A miérteket természetesen magamra vonatkoztattam, és előkerült a szimbólum. Néhány hónappal később két részletben megkaptam a járandóságom. Igaz, hogy aki most hátralékban volt, rendes embernek tartottam és tartom most is. Amikor kifizetett, adtam egy könyvet neki ajándékba. Járandóságunk tehát külső és belső tényezőktől egyaránt függ.

  • A régi, már akadályozó dolgok, helyzetek, emberek, érzések elengedése számomra mindig nehézséget jelentett. Egy “véletlen” folytán, egy Pozitív Gondolkodók napján elhangzott előadáson találtam rá arra az emberre,módszerre, mely ekkor segítségemre volt, és azóta is alkalmazom az ott tanultakat.

    Palacskó András Elengedés tanfolyamot tart, mely számomra egy új megközelítésbe helyezte a világot, a ragaszkodásaimat, az életemet.
    Általa egy olyan szemléletre láthattam rá, egy olyan egyszerű és használható módszerrel ismerkedtem meg, ami hatalmas felismerésekhez segített hozzá, ami által úgy érzem mintha a magam elé gördített köveket takarítanám el.
    Könnyebb és szabadabb lett az életem, bár a próbatételek,a helyzetek azóta is záporoznak felém, de tudom, hogy egy egyszerű elengedés által mennyivel könnyebben talál rám a megoldás, a válasz, amit a görcsös akarás miatt nem vettem addig észre.
    Nagyon sok pozitív változás történt azóta az életemben, tudom és tapasztalom, hogy lehet könnyebben és egyszerűbben élni.
    Kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg ezt a fajta egyszerűséget és örömöt!
    Szép napot!

  • Kedves Mindenki akik velem is gondolkodtatok!
    Külön külön is köszönöm tanácsaitokat, tapasztalataitokat.
    Figyelek Rátok, igyekszem hasznosítani is amit tudok.
    Időnként nem sikerül jól megfogalmaznom amit akarok…
    A “gondom” a férjem alkoholizmusa számomra eddig és valószínű eztán is “kereszt”. Én választottam Őt, bár nem ezért, természetesen a közös boldogságért. Hogy ki miben “hibás” nálam szinte mindig úgy tudatosult, -talán ez is nagy tévedésem- az együtt. Szóval sose mentettem fel önmagam. Vagyis ritkán… :)Volt idő, amikor szinte képzelt beteggé lettem, mert azt hittem előlem iszik.
    Hosszú…, nem akarok untatni senkit.
    A válási kísérleteim (2) inkább volt felszólítás, mint valós szándék. Hogy vegye észre magát, ha nem képes másképpen.
    Amúgy fura ez, mert olykor hetekig egy kortyot sem iszik. Sőt volt, hogy egy évet is kibírt. Minden nélkül. Néhány nap nyugtató és leállt… Nagyon okos pasi amúgy, kreatív és tud szeretni is.
    Nyilván a lelkében valami…, valójában tudom is, hogy mi. Vagyis azt gondolom, hogy “értem”. Talán ez is a baj. A férfiúi büszkeség!
    Egy nő ne legyen erősebb.
    Kicsit hülye dolog, hogy kinlódik az ember valamivel évtizedekig…, rengeteget olvastam, jártam szakembernél is.
    Nélküle ez ügyben félkarú se vagyok. Sőt volt egy addiktologus, aki amúgy azt mondja magáról, hogy Ő is alkoholista, és nem azt mondja, hogy volt, hanem “alkoholista vagyok, ? éve tiszta,- szóval Ő azt írta nekem, szószerint így : NEM TEHET SEMMIT! Ajánlotta azt a közösséget, ahol hason cipőben járnak. ( Al-Annon) Azt azért nem írta, hogy váljak el, nyilván érezte, hogy nem vagyok képes ezért elhagyni.
    Amiért leírtam Nektek…, ez végül is egészen más okán történt.
    30 év munka után lettem munkanélküli … na ez is egy hosszú történet :) Mint bárkié, s jut eszembe az a gondolat máris, hogy a görcseim ellenére én nagyon pozitívan gondolkodó ember vagyok, ha le is padlózok olykor zokogásig, megrázom magam mint a kiskutya egy nyárizápor után, s bár nyalogatom önmagam, többnyire a Jót vadászom.
    Hogy miért is kaptam én ezt az Üzenetet?
    Ezt most csak azért írom le, hogy éppen egy ilyen lerázás, vagyis inkább lezárásban vagyok… 22 év 1 munkahelyen, imádtam a munkám, nem kellettem tovább…blabla…, és most közel 50 évesen tanulok.
    Cuciális munkás leszek!!!
    És jó volt olvasni itt Ida sorait, meg másokét, a jó kis sepregetésről. /Fogyó Hold – takaríts kívül belül :)/
    Szóval végig olvastam, írtam oda is, mint Kata…, aztán ideértem és itt ütött arcon újra az Élet. Mármint az én valóságom…
    Szóval máris visszaestem!
    Na nem depibe, meg semmi negatív akármi, csak megint a kérdés.
    Azzal a valósággal, hogy itt szuszog mellettem a férjem, most is piás áldással, reggel meg dolgoznia kell menni.
    Szóval, hogy tudjak én így kisepregetni???
    Na ezért írtam. Lehet csak magamnak… HOgy ébredjek már fel végre!!!
    Ez persze nem feladás. Lomtalanítok, kidobom az összes kacatot ami már nem kell, vagyis kiteszem további hasznosításra, vigye akinek még jó valamire. De a férjem!
    Tényleg azt érzem el kell engednem. Na de ha nem akar menni? (piásan küld engem, hogy hova húzzak…, csak ugye kijózanodik, s hiába én is küldeném Oda azokban a helyzetekben, de ugye a valóság… Hogy én kisemmizzem? Hosszú.
    Ó már így is az! Bocsánat mindenkitől. Főleg azért, mert ugye mindenkinek mindig megvan a maga keresztje. S milyenek! Szóval nem önsajnálat ez, bár kicsit tuti, hogy az is, nyavalygás… de ahogy írtam is, inkább kérdés özön.
    HOgy kell ezt jól csinálni? Hogy???
    Azt a könyvet, amit ajánlottál kedves druszám (én is KK vagyok…:)
    majd keresem… Sőt tanulni is fogom ezt! Hiszen a szociális munka része! Te jó Isten!!!

    Ida, azért várok Tőled majd egy gondolatnyit… :)
    Ha ráérsz.
    Amúgy a december 6-i okosodásra már jelentkeztem, remélem hatni fogtok rám!
    Üdv Mindenkinek szeretettel!

    (és bocsi a hosszúságért!)
    Egy dolgot még gyorsan… A gyermekeink. 2 felnőtt túlkoros csecsemő, 25-26 évesek. Még tanulnak, másoddiploma, pályamód..
    Na mindegy, vagyis NEM, hiszen nyilván az Ő életükben is ez a káosz háttér stb… hatott.
    A nagy progmat, informatikás…, hallgatag, nagyon befeléfordult, a kicsi már tanító, de végi a szoc.pedagógiát. Na Ő aztán prof módon osztja nekem az eszet, hogy mit rontottam el.
    De egyik gyermekem se mondja soha, hogy válj el. Soha!
    Ha gáz van, lenyomják az apjukat: Aludj! és ennyi.
    De ha tiszta a helyzet, akkor “fater…”
    Szóval ezek azok a dolgok, amit Ó Istenem…!
    S a nagy kérdés: Mi olyanhoz ragaszkodom…
    Bocsika Mindenkitől…, de talán így már érthetőbb vagyok.
    Bár dehogy, dehogy, hiszen magam se értem … :)

    De az élet azért GYÖNYÖRŰ!!!

  • Kedveseim teljesen egyetertek az Idaval igenis el kell engedni a dolgokat, a multat es a vesztesegeket is, ja ehhez eloszor is bocsass meg magadnak, nem szabad elfelejtened viszont bocsasd meg a hibadat, ezen mar ugysem tudsz altoztatni es akkor meg miert is vadolod magadat folyamatosan? Nekem sem volt konnyu megcsinalni – foleg az engem korul vevo negativ emberek miatt, de tudtam az en eletemert en vagyok a felelos. Nekem sem fizettek ki a munkamat megis elengedtem, pedig akkor csak a csaladipotlek volt biztos es egyetlen bevetelem, mert tudtam ha varok a penzemre akkor addig nem jutok masik uton bevetelhez eleg nehezen telt el azaz ido es hosszu is volt, mert sokkal tobbet es jobbat kaptam. A baratnom a mai napig sir a penze utan nem meri elengedni es meg mindig varja-remeli, hogy visszakapja es meg 12 ev utan mindig ugyanabban a helyzetben toporog es rosszabb korulmenyek kozott van mint en voltam barmikor. A csaladunk tagjait kapjuk (vagyis nem csak mi valasztjuk oket, hanem ok is valasztanak minket) viszont a tarsunkat mi valaszatjuk es hat az az igazsag a holtomig-holtodig kapcsolathoz mindket felnek 100%-kell adnia ahhoz, hogy egy kapcsolat megfeleloen mukodjon. En csak azert valtam el, mert a ferjem ugy dontott, o mar pedig nem dolgozik – mivel dolgozott eleget es tartsam el, 2 ev utan meguntam ezt az allapotot es akkor amikor a gyerekeink 4 es 10 evesek voltak kolcson kertem az illetekre es beadtam a valopert, en voltam a fekete barany mindenki szemeben, de kozoltem ez az en dontesem, tetszik, nem tetszik ez van en nem valtoztatok rajta. Amikor mindent ugy csinaltam, hogy mindenkinek megfeleljen nem voltam jo es en csak vegetaltam, amikor meg senkisem erdekelt mert amugy sem feleltem meg nekik a tiszteletrol nem is hallottak, rogton en lettem az elso szam az eletukben. Nem volt konnyu, de meg mutattam velem csak azt lehet csinalni amit en megengedek ahogy viselkedhetnek velem, tetszik – nem tetszik ez van. Amennyiben azon jar valakinek az agya, hogy hat akkor keres egy gazdag tarsat maganak – a tapasztalataim szerint az a legrosszabb ut, mivel aki gazdag az hasonlo anyagiakkal rendelkezo tarsat akar maganak, vagy akarva-akaratlanul kiszolgatatott helyzet alakul ki, gondolom senkinek sem ez a vagya. Semmi sem tortenik meg egy ejszaka alatt, a hiba es csoda is – csak gondos elukeszuletek vegeredmenye. Sikerese elengedest kivanok mindenkinek es utana megerkezik a megerdemelt jutalom, sot meg annal tobbet is kaptok.

  • Susana, gratulálok Neked! :)

  • …Milyen érdekes…, vagy inkább emberi én. Napok óta lesem Ida válaszát. Nem ír nekem. :) Nem baj, dolga van. Sőt van egy olyan érzésem, hogy tudatosan nem ír… Fejtsd meg önmagad!
    Igen, Susana, kicsit most Ida is nekem. Sőt még valaki korábbról… :)
    Nem úgy értem, hogy Ő más nevén. Csak mint várakozás. Mert aki keres, talál. Aki küzd, akar, az tényleg lehet, vagyis nem lehet, hanem tutira tud is változtani.
    De azért még mindig várom Ida válaszát!
    És nem azt kimondva nekem, hogy válj el, vagy Zsuzsannának, azt, hogy mondj le a saját pénzedről.
    Igen, a nagy döntéseinket mindig magunknak kell meghoznunk! Ez is tuti.
    S leginkább azért, hogy sose mást hibáztassunk. Mert bizony az is emberi gyengeség, hogy ezt tesszük…

    Szóval úton vagyok…
    És ma folytatom a selejtezést is. Gondolva mindenre, amit itt is tanulok Tőletek.

    Szép Napot kívánok Mindenkinek! A felhők mögött ragyog a Nap! :)))

  • Ida mikor válaszol?

  • Bemásolom ide is…KIRÁLYNÓI JAVASLATRA érzettemet:

    Nagyon jóóóó választ kaptam kedves Ida :)
    Azt hiszem eddig a lehetetlen-tehetetlen hatott rám… A rosszban!
    A félő, aggódó gondolatok be is vonzották azt, amit nem jól, nem egészen akartam.
    Több volt bennem a dac, az önimádat stb.
    Húúú, nagyon értelek!!!
    Tisztafejjel ébredtem … :)
    KÖSZÖNÖM SZÉPEN KEDVES IDA!
    A TÖBBI, VAGYIS MINDEN CSAK RAJTAM MÚLIK! :)
    A gondolataimon és a tetteimen.
    A többi az elfogadás, a lezárás…, elengedés, selejtezés…

    NEM SEMMI! AZ ÉLETÜNK. KINEK KINEK A MAGÁÉ … :)
    Szép napot kívánok Mindenkinek!

  • Katának és Zsuzsannának itt válaszoltam (Mónika, ez válasz a te kérdésedre is :-), de bárki számára – reményeim szerint – hasznos lehet :-)):
    http://www.gazdagnok.hu/2010/11/30/hogyan-es-min-valtoztass-hogy-sikeresen-teremts/

    A “könnyű azt mondani, hogy engedj el” felvetésre annyit írnék még, hogy ez is egy olvasata annak, amit írtam (bár én nem írtam erről, szerintem), és én magam is tudom, hogy nem megy ez könnyen gyakorta/időnként, DE minél inkább ezt a mondatot mondom, érzem és gondolom, annál kevésbé megy zökkenőmentesen, illetve könnyen.

    Jelenleg abban, hogy könnyen engedjek el berögzöttségeket, és váltsak arra, hogy ez könnyedén is mehet(ne), éppen én is gyakorló vagyok. Tehát senki ne higyje azt, hogy nekem “könnyű mondani” ;-), másrészt a magam és mindenki részéről nagyon fontosnak tartom ezt az érzelmi, gondolati, szemléletbeli átkattanást, amihez elengedhetetlenül hozzátartozik egy önismereti, önmegfigyelési folyamatos annak minden mozzanatának tudatosításával. EZ hoz tapasztalatom szerint ugyanis változást, ezzel indulhat el, DE utána szükséges a gyakorlás – az újnak az szisztematikus begyakorlása (naponta, sokszor, sok helyen sokféleképpen).

    Szeretettel: Ida ***

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.