Vendéglőben tartottuk egy ideje közös döntéssel a családi ünnepségeket. Nagy család vagyunk: 4 húgom van, és sok ok miatt ez látszott célszerűnek. Viszont a szüleink egyre idősödvén már nehezen mozdultak ki otthonról (80 és 93 évesek). Mondhatnád magánügy, amiről most mesélni kezdek. De mégsem az, figyelj csak!
Újra magunk készítsük el otthon a közös ebédet? Ezt sem akartuk már, ahogy régen – legyen az ünnep igazán ünnep, és magunk kényeztetős! Hozassunk étteremből – volt az ötlet, és erről leveleztünk a családi levelezőlistán a Google-csoportban. Mégpedig abból az apropóból, hogy édesanyánk 80. születésnapjának megünneplésére kezdtünk készülni a mostani márciusi hosszú hétvégén.
A régi mintáink hogyan jönnek elő – ezt kezdtem észrevenni, és figyelni egy idő után. Valaki bedobta, hogy ő szívesen elkészítene bizonyos ételt, mert hogy milyen elismeréseket szokott érte kapni, és különben is, olcsóbb így. Aztán sorba jöttek az újabb csatlakozások – nem ragozom: egy idő után már szó sem volt az étteremből ebédhozatásról, felállt szépen a többiek által készítendő menü (jómagam ebben nem vettem részt sok ok miatt, amit most hadd ne ragozzak).
A magunk készítette olcsóbb – EZ a családi minta kristályosodott ki, ahogy az idő egyre inkább előrehaladt. A végén már ott tartottunk, hogy az ünnepi tortát is készítsük csak magunk, noha tudtuk, amilyen jóanyánk vágya, olyant végképp nem tudunk produkálni. S nekem eszembe jutott, hogy apánk mi mindent maga készített el a házban, nem véletlenül állt jó ezermester hírében, anyánk mintáját követve pedig mi mindent varrtunk, kötöttünk, horgoltunk magunknak stb., mert hogy ÚGY olcsóbb. A saját időnket persze nem számoltuk bele, a magunk befektette energiákat. Bár szerettük is ezt, hiszen kiélhettük a kreativitásunkat, de közben a régi minták is szépen rögzültek – akkor is, amikor már nem volt értelme. Amikor már nyűg volt saját magunknak végezni mindent.
Például nehézzé vált a delegálás: kiadni, átadni másnak egy-egy munkát; és a bizalom is, hogy más is meg tudja ÚGY csinálni, sőt: egy szakember, akinek csak ez a dolga, netán sokkal jobban. Ezért is engedtük el sok-sok évtized után is még mindig a régi mintákat, de a tortánál végül is ragyogóan sikerült: egyik húgom megrendelte mégis közös döntésünk alapján a vágyott grillázsos tortát (ez látható a fényképen :-)). Megvolt az ünnepelt, a 80 éves édesanyánk öröme is, és kiváló boldogság hormont is jelentett valamennyiünk számára, és a maradékot még délután is lehetett “lopkodni” hűtőből. :-)
Hogyan írd át visszahúzó mintáidat?
.. olvasd tovább a bejegyzést!
Ti írtátok: utolsó hozzászólásaitok
Judit: Hűha! Komolyan vannak ilyen tervek? De még mennyire ..Chi*** Csapó Ida: Igen, valóban fantasztikus, Judit! Elméletileg lehet online is – ..
Judit: Nézem mindig a bejegyzéseket erről a Paverpolos dologról, ..
chi: szívesen, Judit :-) úgy legyen = sok ilyent :-) ..
Révész Judit: Nagyon köszönöm ezt a csodálatos filmet! Nem sok film ..
Judit: Láttam a filmet Húsvétkor játszották valamelyik TV csatornán. ..
Dobosy Ildikó: Nagyon érdekel minden alkotó szellemű, előítélet mentes önállóan ..
Chi*** Csapó Ida: Örülök Tündi, hogy így látod :-) *** ..
Sinkó Tünde: Nagyon tetszik az oldal sokszínűsége,hogy próbálod több módon ..
Chi*** Csapó Ida Ilona: Örülök, Ibolya, hogy neked is tetszett, h. tanulságosnak ..
Rostási Ibolya: Köszönöm Ida a filmet!Csak most tudtam megnézni, de ..
Chi*** Csapó Ida Ilona: örülök, h. ennyire megérintett és ilyen sokféle érzést ..
Chi*** Csapó Ida Ilona: szívesen neked is, Ilona :-) *** ..
Ili: Kedves Ida! Hálás vagyok és köszönöm, hogy megnézhettem ezt ..
Sinkó Tünde: Ez a film tényleg szuper! Nagyon rég láttam már ..
Chi*** Csapó Ida Ilona: Örülök, h. hatott rád a film – szívesen ..
lőrincz laszlone: Kedves Ida! Nagyon Köszönöm, a filmet megnéztem többször ..