Az idővel kapcsolatban érezted már azt, hogy milyen kevés fér bele egy napba? Gondoltál már arra, hogy de jó lenne, ha a nap nem 24, hanem 48 órából állna?
Bizonyára ismerősek számodra is ezek a kérdések. És az is tán, amiről Ágnes ír az OnLány közvetítésünk hozzászólásainál:
Amikor sok minden foglalkoztat (és most ilyen időszak van) akkor, hogy döntsem el, melyik dolog az amire fókuszáljak?
Csinálok egy online vállalkozást…, van egy honlapom…, ami az egészséges életmóddal kapcsolatos, most egyre jobban érdekel a spiritualitás (már elolvastam egy-két érdekes könyvet és még nagyon sokat szeretnék), a fiamnak kellene segítenem a lelkét helyrehozni és megtalálni élete célját, meditálni naponta (pl. agykontroll), napi szinten használni a villámolvasás módszerét stb. Persze mellette alkalmazottként dolgozom 8 órában mint sportszervező és szinte minden nap sportolok egy-egy és fél órát.
Majdnem minden nap az az érzésem, hogy rövid volt a nap!
Az időnk esetében tehát többször előfordulhat, hogy nem tudjuk, melyik ujjunkba harapjunk, mert akármelyiknél tennénk, mindegyik fáj. Azaz amikor nem tudunk dönteni, hogy “hova is kapjunk”, mert annyi a teendőnk, vagy mindegyiket egyformán fajsúlyoznak érezzük, akkor szinte biztos, hogy híján vagyunk éppen annak a tudásnak, hogy mi is az igazán fontos. Ez nem értékítélet, minősítés, félre ne értsétek, csupán ténymegállapítás – járok én is ebben a cipőben, jól ismerem magam is ezeket a helyzeteket.
Pedig először a fontosakkal kell kezdenünk! Jómagam például biztos vagyok abban, hogy mindig mindenki mindent tud – csak megfelelő helyen kell keresnünk a válaszokat! :-)
Időgazdálkodási alaptörvény: kezdd a nagy kövekkel!





























Izgatottan készültem Ida nők és pénz tréningjére, bár arra számítottam, hogy pénzügyi szorongásaimért dorgálásban lesz részem. Szó sem volt ilyesmiről, a tréning nagyon kellemes és elfogadó légkörben zajlott. Ugyanakkor egyáltalán nem könnyű szembesülnöm azzal, hogyan bánok valójában a pénzzel.
Korábban egészen más képem volt a pénzügyi "magatartásomról", mint amit itt kaptam. Rádöbbentem, hogy közel sem vagyok annyira kockázatkerülő, mint gondoltam.
A "tortasütő" gyakorlat pedig igazi sírós-nevetős élményt adott, egyszerre volt megrázó és felszabadító.
Fodorné Tóth Krisztina
társadalmi és online kommunikációs szakértő
Ti írtátok: utolsó hozzászólásaitok
Judit: Hűha! Komolyan vannak ilyen tervek? De még mennyire ..Chi*** Csapó Ida: Igen, valóban fantasztikus, Judit! Elméletileg lehet online is – ..
Judit: Nézem mindig a bejegyzéseket erről a Paverpolos dologról, ..
chi: szívesen, Judit :-) úgy legyen = sok ilyent :-) ..
Révész Judit: Nagyon köszönöm ezt a csodálatos filmet! Nem sok film ..
Judit: Láttam a filmet Húsvétkor játszották valamelyik TV csatornán. ..
Dobosy Ildikó: Nagyon érdekel minden alkotó szellemű, előítélet mentes önállóan ..
Chi*** Csapó Ida: Örülök Tündi, hogy így látod :-) *** ..
Sinkó Tünde: Nagyon tetszik az oldal sokszínűsége,hogy próbálod több módon ..
Chi*** Csapó Ida Ilona: Örülök, Ibolya, hogy neked is tetszett, h. tanulságosnak ..
Rostási Ibolya: Köszönöm Ida a filmet!Csak most tudtam megnézni, de ..
Chi*** Csapó Ida Ilona: örülök, h. ennyire megérintett és ilyen sokféle érzést ..
Chi*** Csapó Ida Ilona: szívesen neked is, Ilona :-) *** ..
Ili: Kedves Ida! Hálás vagyok és köszönöm, hogy megnézhettem ezt ..
Sinkó Tünde: Ez a film tényleg szuper! Nagyon rég láttam már ..
Chi*** Csapó Ida Ilona: Örülök, h. hatott rád a film – szívesen ..
lőrincz laszlone: Kedves Ida! Nagyon Köszönöm, a filmet megnéztem többször ..