Az idővel kapcsolatban érezted már azt, hogy milyen kevés fér bele egy napba? Gondoltál már arra, hogy de jó lenne, ha a nap nem 24, hanem 48 órából állna?
Bizonyára ismerősek számodra is ezek a kérdések. És az is tán, amiről Ágnes ír az OnLány közvetítésünk hozzászólásainál:
Amikor sok minden foglalkoztat (és most ilyen időszak van) akkor, hogy döntsem el, melyik dolog az amire fókuszáljak?
Csinálok egy online vállalkozást…, van egy honlapom…, ami az egészséges életmóddal kapcsolatos, most egyre jobban érdekel a spiritualitás (már elolvastam egy-két érdekes könyvet és még nagyon sokat szeretnék), a fiamnak kellene segítenem a lelkét helyrehozni és megtalálni élete célját, meditálni naponta (pl. agykontroll), napi szinten használni a villámolvasás módszerét stb. Persze mellette alkalmazottként dolgozom 8 órában mint sportszervező és szinte minden nap sportolok egy-egy és fél órát.
Majdnem minden nap az az érzésem, hogy rövid volt a nap!
Az időnk esetében tehát többször előfordulhat, hogy nem tudjuk, melyik ujjunkba harapjunk, mert akármelyiknél tennénk, mindegyik fáj. Azaz amikor nem tudunk dönteni, hogy “hova is kapjunk”, mert annyi a teendőnk, vagy mindegyiket egyformán fajsúlyoznak érezzük, akkor szinte biztos, hogy híján vagyunk éppen annak a tudásnak, hogy mi is az igazán fontos. Ez nem értékítélet, minősítés, félre ne értsétek, csupán ténymegállapítás – járok én is ebben a cipőben, jól ismerem magam is ezeket a helyzeteket.
Pedig először a fontosakkal kell kezdenünk! Jómagam például biztos vagyok abban, hogy mindig mindenki mindent tud – csak megfelelő helyen kell keresnünk a válaszokat! :-)
Időgazdálkodási alaptörvény: kezdd a nagy kövekkel!



















Izgatottan készültem Ida nők és pénz tréningjére, bár arra számítottam, hogy pénzügyi szorongásaimért dorgálásban lesz részem. Szó sem volt ilyesmiről, a tréning nagyon kellemes és elfogadó légkörben zajlott. Ugyanakkor egyáltalán nem könnyű szembesülnöm azzal, hogyan bánok valójában a pénzzel.
Korábban egészen más képem volt a pénzügyi "magatartásomról", mint amit itt kaptam. Rádöbbentem, hogy közel sem vagyok annyira kockázatkerülő, mint gondoltam.
A "tortasütő" gyakorlat pedig igazi sírós-nevetős élményt adott, egyszerre volt megrázó és felszabadító.
Fodorné Tóth Krisztina
társadalmi és online kommunikációs szakértő
Ti írtátok: utolsó hozzászólásaitok
R. Ani: Sziasztok! Ugyanazt mondhatom el, mint Alexandra. Én is átlag ..Vargha Józsefné: Idukám! Mindig szeretettel és örömmel gondolok Rád, főként ..
Alexandra: Sziasztok! Nagyon szeretek utazni, pontosabban: felfedezni, átélni. Reggelente, ahogy ..
Tóth Erika: Régen jártam már felétek, valami most idevezérelt ismét ..
Szabó Anikó: HÚÚÚÚ! Ez nagyon jó írás! Ha véletlen sok ..
Budaváriné Dobai esztella: Kedves Ida!!! A radír működik!! Kiradíroztam egy súlyos anyagi ..
Chi*** Csapó Ida: Köszönöm a visszajelzéseiteket! Szuperek! S ha már itt vagyok ..
Katalin: Kedves Ida! Telitalálat a mai cikked.Minden reggel, este ..
Marianna: Nagyon szeretnén ha megérkezne hozzám az a munkahely ..
Ugron Évi: Ida, Tőled tanultam a “hálakő” fogalmát. Köszönöm! Van ..
Szabóné Imre Jolán: A videó után már csak így írhatom….. Sikeres vagyok ..
Borsos Éva: Szeretném,hogy egészséges legyen a családom minden tagja. Nagyon szép ..
Alexandra: Főnökmentes életet, beutazni és végigfotózni a világot, jó sok időt ..
Darvas Erzsebet: mindig egeszseges vagyok,szeretö tärsam van es anyagilag rendezödött ..
Csöpi: Szeretném,ha kislányom és én teljesen egészségesek lennénk és ..
Anita: Huh, ez kissé sablonos, de igaz, mindenféleképpen elsőként ..
Juhászné Erika: Erika. Egészséget kérek a családomnak. Csodálatos helyen élni a családommal,szeretetben. Anyagi ..