Mekkora Jólétre tartod érdemesnek magad? Vagy szegénységtudatra kárhoztatod magadat?

Mi szegényít el? De kérdezhetjük másképp is:

mi nem engedi, hogy gazdagodj?

Az, hogy mekkora jólétben élsz, az nem attól függ, hogy mennyire vagy érdemes rá, hanem attól, hogy mennyire tartod magadat érdemesnek rá – jelenti ki, joggal, Randy Gage az alábbi videóban. De mondhatnánk azt is, hogy mennyire tartod magadat értékesnek.

Hogyan és miért szabotáljuk magunkat, pontosabban a saját törekvéseinket a Jóléthez vezető úton? – kérdezi Randy, majd olyasmit hoz fel, amire biztos nem is gondoltál. Sokan nem gondolunk ugyanis erre a folyamatra, ami tudattalanul zajlik a bensőnkben:

– Van egy dolog, amit meg kell értened. Mindenki követ el rossz dolgokat. Mindenki tett olyan dolgokat, amiket megbánt, amiket legszívesebben meg nem történtté tett volna. Emiatt (folyamatosan) bűntudatot érzünk. Ezzel drasztikusan csökkentjük az értékeinket a saját magunk szemében.

– Két alapszabály van az életünkben: ha jót cselekszünk, dícséretet kapunk; ha rosszat, akkor elmarasztalást. Ha jó vagy, jutalomban részesülsz – ha rossz, büntetést érdemelsz.
Ezek szerint éljük az életünket, ezek belénk égtek.

– Mivel egész életedben úgy programoztak, ha rossz vagy, akkor büntetést érdemelsz, így nagy esélye van annak, hogy tudattalanul szabotálod a sikereidet. Nagyon sokan teszik ezt magukkal. Pedig természetes, hogy mindannyiunknak vannak “rossz dolgai”. Teréz anya lehet, hogy azt gondolta, Johnny Deppnek milyen jó segge van – fejtegeti Randy az ő sajátos humorával az alábbi videóban, majd így folytatja: – Mindannyiunknak vannak ilyen gondolatai, hülyeségei. Viszont nem hagyhatod, hogy ezek bármelyike is csökkentse a saját értékességedbe vetett hitedet. Meg kell értened, hogy már most is értékes vagy. Jó, valamennyin hibázunk, tévedünk az út során. Így megtapasztalod te is milyen dolog embernek lenni – de ennyi, és nem több. Ez mind a folyamat része. Vannak, akik túl lépnek rajta, fejlődnek, változnak… A lényeg: tudd, hogy ezzel együtt is értékes vagy, és megérdemled a Jólétet. Gondolkodj el ezen…

– Lehet, hogy egész életedben azt gondoltad, érezted magadról, hogy nem vagy elég értékes. Miket tettél, amikkel szabotáltad a saját sikereidet? Írd le a hozzászólásokban.

“Ha folyamatosan alacsonyabb rendűnek érzed magadat, akkor könnyen lehet, hogy éppen ezért olyan dolgokat teszel, amikkel szabotálod a saját sikerességedhez vezető utat, amik megakadályozzák a saját sikerességedet.” – Randy Gage

A videó garantáltan regészszintemelő (lehet nálad is) itt alább! A magyar felirat méretét a +/- billentyűvel tudod növelni/csökkenteni. Ha a felirat nem jelenne meg rögtön -> vidd az egeret a videoablak jobb alsó sarkában lévő felfelé mutató háromszögre és klikkelj a “cc”-re! Ha nem látsz “cc”-t, akkor a “=”-re!

Mit tehetsz magadért, hogy elindulj a Jólét felé egy sikeresebb úton? Végig gondolod a fentieket és/vagy velünk tartasz a következő Bölcs Hold Bőség Kör rendezvényre 2011. július 30-án, ahol alaposan átnézzük a szegénység- és gazdagságtudat főbb jellemzőit. Mitöbb: megoldásokat is keresünk feloldásukra ott a helyszínen gyakorlatokkal, amiket haza is vihetsz –>>

6 hely máris elkelt! Addig ragadd meg a lehetőséget, amíg tudod – részletesebb információk, jelentkezési lehetőség itt: klikkelj!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

11 Responses to “Mekkora Jólétre tartod érdemesnek magad? Vagy szegénységtudatra kárhoztatod magadat?”


  • Sajnos, ami minden hasonló jellegű videóból kimarad, hogy az értékünket az adja, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk. Csak akkor igaz mindaz, amit Randy elmond, ha elfogadjuk a megváltás ajándékát. Aki pedig mindent tud rólunk, az Isten. Mi már nagyon sok dolgot elfelejtettünk.
    Amit mi önmagunkért érdemlünk az a kárhozat, és Isten gyermekeként érdemeljük meg a Jól(l)étet. Akár tetszik nekünk, akár nem, ez az Igazság, mert az igazságot nem mi választjuk, az objektív. Mi legfeljebb a filozófiánkat, vallásunkat, világnézetünket választjuk, de attól még egyetlen Igazság létezik. A Biblia azt mondja, hogy a bölcsesség kezdete az Isten félelme. Ez nem félelmet jelent, hanem éppen a félelemtől való megszabadulást, mert a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet. A valódi jólét pedig egyedül az Istennel való személyes kapcsolatban található, aminek feltétele az evangélium elfogadása. Akit érdekel, olvashat erről többet hamarosan megjelenő könyvemben. Ezek az én tapasztalataim. A zen buddhizmustól jutottam el az élő Isten megismeréséig. A saját hitemből élek napról-napra, és nem másokéból.

  • Szántó Zsuzsánna

    A fenti okfejtőtől csak annyit kérdeznék,hogy Jézus előtt nem is volt élet?

    Sajnos ennek az embernek igaza van s elgondolkodtató,hogy a porosz nevelési stílus még mindig dívik nálunk.Én szinte csak szidásban részesültem gyermekkoromban tényleg nem emlékszem arra,hogy a szüleim bármiért is megdicsértek volna valaha. Na meg is látszik az életemen sajnos.

  • Zsuzsánna,
    nekem is ismerős, amiről írsz… Viszont most már felnőttek vagyunk, és azt mondják (ezzel én is egyetértek), hogy 30 felett felelősek vagyunk az arcunkért. Tehát kézbe vesszük a kapott/hozott mintákat, és elkezdünk rajtuk változtatni – gondolom, hogy te is ezért is vagy itt :-)

    Örömmel támogatlak ebben :-)
    Szeretettel: Ida ***

  • Érdekes, hogy engem se dicsértek soha – se a szüleim, se a tanáraim, sőt… soha, semmi nem volt jó. Különösen apumnak. Mivel apum így állt hozzám, és akkor még mit sem tudtam azokról a dolgokról, amikről most már tudok, természetes volt, hogy olyan férjet ,,választottam” (vonzottam be), aki folytatta apám hagyományát – soha, semmi nem volt jó neki, amit csináltam (már elváltam tőle).
    Na, ami viszont érdekes, és a barátnőim, barátaim csak csodálnak érte: Bennem soha fel se merült, hogy én értéktelen lennék – hiába súlykolták belém. Meg se fordult a fejemben, hogy én ne érdemelnék meg minden földi jót, amit az élet csak adhat; hogy kevesebbet érek, mint más. Sőt! Minél inkább mondták ők a magukét, én annál erősebb lettem. (Nem biztos, hogy ez jó, de azt szoktam mondani, hogy nekem egy vélemény számít, és az a sajátom.)
    Amit viszont gyerekként magamba szívtam jó erősen – sajnos -, azok a rossz pénzügyi megoldások. Már dolgozom rajta, hogy változzon, de még sokszor rajtakapom magam, hogy már megint ,,úgy” gondolkodom. (És harminc már elmúltam. :D)

  • Nagyon szeretem Randy Gage videóit, mert jó példát mutat nekünk, hogy bárki bármit elérhet az életében, amit kigondol. Az “addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” mondat pedig rendkívül nagy hülyeség. Ha kicsi a takaró veszek nagyobbat. Ha nincs nagyobbra pénz? Csinálok. Az én életemért én vagyok a felelős! Én hiszek magamban és ki csinálja meg helyettem, ha még én sem vagyok képes rá?
    Szegénységre kódolva? Randynek van egy másik videója a mozifilmekről(hogyan manipulálják a tudatalattinkat), érdemes megnézni. :)
    Az pedig, hogy szegényen, de boldogan? Szerencsére megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor még annyi pénzem sincs, hogy egyek. Rendkívül boldog voltam…! Ha nem olvasok személyiségfejlesztő könyveket, ha nem hinnék magamban, akkor rég elváltam volna a férjemtől, annyit marakodtunk. De tudtuk, hogy mások hibáztatása nélkül nekünk kell megoldanunk a helyzetünket, amit mi magunk teremtettünk a múltban.
    Pozitív gondolkodás és hit önmagunkban. A lehetőségek pedig jönnek, csak sokszor amikor az ajtón kopogtat, addig mi a hátsó kertben négylevelű lóherét keresünk. :)

  • Barbi, tetszik a hozzászólásod. :) Én pont azért váltam el (egy tárgyalással, fél óra alatt, békésen megoldva mindent – még a bírónő is csodálkozott), mert elég sok személyiségfejlesztő könyvet olvastam. Volt férjemmel mai napig jó a viszonyunk, de útjaink elágaztak, és ez így helyes.
    Az ,,annyi pénzem sincs, hogy egyek” is ismerős; de hála, ma már csak emlék.

  • Nem ismerem Randy Gage-t, de a keresőben utána olvastam.

    “A jólétnek semmi köze sincs a lehetőségekhez, a szerencséhez, vagy az esélyhez. A világmindenség a fényforrást számodra is biztosítja, de a villanykapcsolót neked kell felkapcsolni.” – monda a hölgy.

    De előtte 1 oldalon keresztül azt ecsetelte, hogy “vedd észre a lehetőséget” …szóval akkor mi van??

    A környezetemben azt tapasztalom, hogy aki “vitte valamire” MINDIG volt valamilyen segítő háttere, hacsak annyi is, hogy a gyerekre vigyáztak a szülők, míg az anyuka tanfolyamra járt, stb.
    Ez a nempénzkérdése típusú mondatoktól a hátamon feláll a szőr. Minden pénz kérdése, tetszik vagy nem! A legegyszerűbb személyiségfejlesztő könyvek is jó pár ezernél kezdődnek. Az interneten lévő “ingyenes” blogok, honlapok, amolyan “tessék-lássék” típusú valamik, ahol a tényleges segítséget már jó pénzekért kínálják.

    Azt gondolom, minden fejlesztő-segítő képzés, tanfolyam, bármi, olyanoknak való, akinek azért mégis csak van félre tett pénze (pl:így el tud menni akármilyen segítő tréningre), aki viszont TÉNYLEGESEN SZEGÉNY, az ilyen luxust nem tud magának finanszírozni.
    És ez abszolút nem AKARÁS kérdése. Ja, de végül is… “Befizetem magam egy tanfolyamra, a gyerek majd kevesebbet eszik ebben a hónapban”
    Igen, élnek ilyen családok is. Nekik marad az ingyenes semmiresemjó típusú honlapok. Csak elhúzzák a mézes madzagot az ember orra előtt.

    Mert azt írják, hogy: “változtass gondolataidon és megváltozik a sorsod”
    “Jéé, ez ennyi lenne csupán? Akkor változtatni akarok. De hogy is? Ja…a módszer már pénzes…”

    Nem tudom érthető voltam-e, de arra akartam kilyukadni, hogy akinek ténylegesen az a minimális jut, hogy megéljen, semmi segítség, nagyszülők, barátok, stb. az nem igazán tud “kitörni”. Ez van.

  • Kedves Andrea!

    Ha így gondolkodsz, valóban ezt a világot teremted magadnak. Leginkább én is csak könyveket tudok vásárolni (vagy kérem őket névnapra, születésnapra, karácsonyra olyanoktól, akikről tudom, hogy úgyis felköszöntenének. És ne gazdag rokonságra gondolj, van olyan könyvem, ami nem volt drága könyv, de az említett emberek ideadták amit rám szántak, én pedig megvettem a könyvet). Azon kívül kölcsönkönyveket is olvastam már ;) – mi több, azokkal kezdtem. Meg hááát… a neten is találsz… könyvet is.
    Személyesen nem jutottam még el tanfolyamra (illetve kettő olyanra jutottam el, aminek az itt leírtakhoz annyiban van köze, hogy olyasmit tanulhattam, amit az élethivatásomnak tekintek). Viszont végeztem a pénz-témával kapcsolatban olyan tanfolyamot, ami fizetős, időnként azonban ,,annyit fizetsz, amennyit tudsz”-akcióssá vagy éppen ingyenessé teszik.
    És ez tényleg azon múlott, hogy észrevettem a lehetőséget… (Ida majd gondolja-mondja, hogy szegénységtudat, lám-lám, de mielőtt arra a bizonyos ,,annyit fizetsz” tanfolyamra jelentkeztem, nagyon sokat vívódtam, hogy merjek-e jelentkezni. Pedig aki tartotta – részesüljön bőségesen minden jóban -, maga ajánlotta fel, nem csak nekem, hanem rengeteg embernek, akik a hírlevelére feliratkoztak -> ami szintén egy lehetőség a fejlődésre.
    Andrea, nem akartam neked okoskodni, saját tapasztalataimat írtam le.
    Szeretettel: Ibolya

  • Ibolya, kedves…
    Ida nem gondolja-mondja, hogy EZ szegénységtudat :-). Komolyan amúgy. És miért mondanám? Ha ajánlanak lehetőséget, ami bárkinek/neked szól, akkor vívódás (!) nélkül éljél vele/tudjál vele élni!
    Nem mondom ;-), ezt is meg kell tanulni.
    Mármint az ELFOGADÁST. :-)
    Ami nagyon sokféle formában jön. Ezt pontosan leírtad, Ibolya… És én is elmegyek ingyenes rendezvényekre, simán…

    S azt is tudom, hogy az én ingyenes e-mail kurzusaimon is rengeteget tanultak, meg a blogbejegyzéseimből is sokan. Kizárólag azon múlik, ki hogyan nyúl hozzá, éppen hol tart (a saját belső fejlődésében, a tudattalanjával folytatott kommunikációjában). És magam is sokat tanulok ingyenes információkból és különböző árfekvésű rendezvényeken egyaránt.

    És/mert a világ tényleg olyan, amilyennek látjuk. S az is biztos, hogy a változás csak BELÜLRŐL JÖN meg, külső okokat keresve soha!
    Saját – több évtizedes – tapasztalat magamon, és másokon is…

    Szeretettel: Ida ***

  • Köszönöm, Ida! :) Igen, nekem az elfogadást tényleg meg kellett tanulnom. Még ha egy szelet csokiról volt is szó… ááá, kifizetem én…
    És az a bizonyos tanfolyam előtti vívódás… hogy én csak ennyit tudok rászánni, megint csak ááá, mit fog hozzá szólni aki felajánlotta… Pedig biztos vagyok benne, hogy jó szívvel tette, ahogyan te is jó szívvel osztod meg velünk itt az információkat – amikből szintén tanulhatunk, és nem is keveset. Csak nekem például van, amit többször át kell olvasni, mire megértem. Nem azért, mert nem érthetően van megfogalmazva, hanem mert csak sokadszorra esik le a tantusz. :)
    Most is dolgozom a pénz-ügyemen, mert itt is olvastam róla, máshol is, több helyen is felbukkant az infó, és azt gondolom, hogy pont az a bizonyos gondolkodásmódom (nem akarom nyilvánossá tenni) a legnagyobb akadálya annak, hogy kilendítsen jelen helyzetemből és több pénz tudjon megjelenni az életemben.
    De hát azt gondolom, ilyen az egész élet: folyamatosan dolgoznunk kell magunkon. Aztán ha már nincs min, akkor valahogyan tovább kell adni a tudást. :) De ez csak az én véleményem – természetesen. :)

  • Sziasztok! Milyen érdekes: hozzám is igen sokszor jutott el segítő információ ingyen. Kölcsönkapott könyv, vagy “menj el helyettem, mert nekem közbejött valami” módon kínálkozó lehetőség tanfolyami részvételre… nyeremények… pályázatok… És, igenis, a Netről is rengeteget lehet tanulni. Nem is annyira a cikkekből vagy az ingyenes online tanfolyamokból, hanem főleg a kommentekből, mint például itt is. Fantasztikus! Mennyi érdekes gondolat, hitrendszer, vélekedés! Rögtön látszik, hogy mi az, ami működik, és mi az ami nem. Rengeteg a jó és a rossz példa, tapasztalat, sorsminta, amikből mind-mind le lehet vonni a tanulságot, és ha megteszem, épülök én is, a világom is. No meg a körülöttem élő emberektől is sokat lehet tanulni, úgy, hogy beszélgetek velük, és figyelem, hogy hogy csinálják a pénzügyeiket. Ez az egész világ egy hatalmas, folyamatos pénzügyi kurzus. A legdrágább az, ha az ember nem tanul…

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.