Miért olyan fontosak a pénzzel kapcsolatos érzelmek? (1. rész)

Felvetődött a visszajelzéseitekben, hogy miért olyan fontosak a pénzzel kapcsolatos érzelmek? Úgy döntöttem, hogy néhány videó segítségével igyekszem jobban megvilágítani ezt a témát, és szállítom nektek a válaszokat :-)
Az alábbi jó 4 perces videóban megmutatok valamit – egy fontos ;-) ülő alkalmatosságot -, és elmesélek, pontosabban elkezdek elmesélni 2 történetet is.

Nézd meg, aztán döntsd el, hogy

szerinted mi a folytatás? 

A válaszodat írd le itt alább a hozzászólásokban.

Tehát nézzük, miért olyan fontosak a pénzzel kapcsolatos érzelmeink?
1. rész:

Várom válaszodat, tippjeidet itt alább – ne kímélj! :-)
A folytatást = a befejező részt várhatóan 2011. szeptember 18-án, vasárnap teszem közzé; tehát addig küldd be a tippedet mindenképpen!

Utóirat: online kurzust indítunk egyébként 2011 októberében  a GazdagNőkkel pénz-érzelmek témában! Azért, hogy ne kelljen küszködnöd a pénzzel kapcsolatos érzelmeid kapcsán, illetve ki tudj aknázni a pénzzel kapcsolatos pozitív érzelmeid segítségével is mind többet.
Ha érdekel az októberben indítandó pénz-érzelem online kurzust, akkor küldj egy e-mailt ide: penz-erzelmek – kukac – gazdagnok.hu , és ezt írd a tárgyba: kérek tájékoztatást a pénz-érzelmekkel kapcsolatos online kurzusról!


http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

43 Responses to “Miért olyan fontosak a pénzzel kapcsolatos érzelmek? (1. rész)”


  • Szerintem a folytatás a pénz elfogadása.
    Magam is megtapasztaltam, ha nem fogadtam el valamit, akkor megakasztottam az áramlást.
    Pont mostanában történt velem, hogy elfogadtam szüleim segítségét (hálás is vagyok nekik nem kis mértékben). Azóta folyamatosan érkeznek az életembe kisebb nagyobb összegek. Olyan helyekről amikre nem is gondoltam volna.
    Megdöbbentő és csodálatos is egyben, hogy milyen hamar megtapasztalja az ember egy döntésének következményeit.

    • Szia.Szerintem,elfogadtad,mert ez lőrelépést jelent,és így ez megoldást jelent a problémára,valószínü hogy a visszafizetésre is mód nyílik ezáltal.
      Üdv. Ágó Istvánné Katalin

  • A történetekhez annyi hozzá fűzni valóm lenne, az elsőben nagy butaságot csinált a hölgy, hogy nem fogadta el az apa által felajánlott segítséget. De meg kell jegyeznem, mivel nem ismerjük a hátteret, lehet, hogy okosan csinálta, mert a tényeket Ő ismeri és lehet, hogy “nagy árat” kellett volna fizetnie.
    Ezek a történetek, hipotézisek, mert nem látunk a “paraván” mögé!!! De sok sikert a további munkában.
    Valójában szeretnék egy személyes találkozást, de csak ketten és kivesézni a bölcsesség tartalmát.
    Köszönöm az esetleges lehetőséget.
    Üdv,
    Győry József

  • Elfogadtad!

  • Szép estét,

    Én arra tippelek, hogy Ida anyjukája oda adja mint örökség.

    Hello

  • Kedves Ida!

    Az elsőnél én is csináltam ilyet, mert nem tanultam meg elfogadni és ezért lemaradtam.

    Nálad várhatóan és ha jól ismerlek akkor elfogadtad, elvégeztetted amit kellett és vissza is adtad Anyukádnak. Te tudsz elfogadni.

    Edit

  • Serintem ,nem fogadtad el. Magad erejéből is megtudtad oldani.

  • Szia Ida!
    Bízom benne, hogy elfogadtad a felajánlást. Amennyire ismerem a tanításaidat ez egy logikus lépés részedről. Van egy furcsa “tartásnak” nevezett valami a magyarokban, ami miatt kényelmetlen ilyesmit elfogadni, ugyanakkor az elutasítás nagyon megkeseríti az ember életét.
    Szerintem a szeretteink segítségét mindenképpen fogadjuk el, hiszen nekik is jóleső érzés látni, tapasztalni mindazt a változást, ami az ő közreműködésükkel jött létre.
    Feltételezem, hogy gyorsan túljutottál a kezelésen és már visszaadtad a kölcsönt édesanyádnak, vagy ha még nem, akkor már tudod, hogy mikor, milyen forrásból fog ez megvalósulni.
    Kriszta

  • A tippem, hogy elfogadtad. Hogy miért? Mert Te TUDOD, hogy el kell fogadnod. Visszaadod a pénzt amikor tudod, édesanyád el is fogadja, mert “kölcsön” adta. De kárpótol valami egészen mással, amitől boldogabb leszel.

  • Ha sikerült legyőznöd az “én már önálló nagy lány vagyok” című rátarti magatartást, akkor elfogadtad édesanyád felajánlását. Így mindketten jól jártatok. A jó érzés pedig elősegíti a problémamentes visszafizetést.

  • Kedves Ida!

    Remélem elfogadtad, mert adni olyan jó. Anyukád a szívéből adott egy darabot pénz formájában, hogy téged egészségesnek és boldognak lásson.

  • Sok mindent kell tanulni, tudatosítani magunkban. A “nem” szót az Univerzum nem ismeri, ha elutasítod a pénzt, a felajánlást, akkor igen, elvágod az útját. A lehetőséget, hogy egy újabb kapu nyíljon feléd. Egyszer a blogomban írtam arról, hogy többek között az egészség az egyik mozgatórugónk. Mert ha egészséges vagyok, akkor tudok dolgozni, ha tudok dolgozni pénzt kereshetek vele, boldogulok, és így tovább. De ha hibádzik, akkor akadályokba ütközök. Gátol sok mindenben, hiszen a gondolataim is e gátak , betegségek körül forognak. Tulajdonképpen Idánál figyeltem fel először arra, hogy a számlákra kiadott pénzt és a számlákat szeretni kell, (egyszerű fogalmazásban)hiszen értünk van, a jólétünket szolgálja, és ezért hálásnak kell lenni, nem sajnálni az érte kiadott pénzt. Ha az édesanyja kezelésre adta kölcsön a pénzt, akkor Ida elfogadta, hiszen pontosan tudta, hogy egészség nélkül nehezen tudja folytatni a munkáját. A befektetett, ráfordított összeg sokszorosan megtérül, hiszen anélkül (egészség)akadályoztatva van.És ezt az édesanyja is tudta, mint ahogy azt is, hogy a megmaradt földek szükség esetén még talonban (befektethető tőke) vannak. Reálisan gondolkodva az ember félre teszi azokat a gondolatokat, hogy “megoldom egyedül” és küszködik tovább, vagy sorolhatnám. Az elfogadott pénzzel és az általa létrejött kezeléssel Ida előbb tudta megvalósítani terveit, előbb profitált belőle, mintha elutasította volna. Szerintem. De ha nem így volt, akkor tévedtem, hisz nekem ez tűnik logikusnak. :)
    További sikeres, szép napot kívánok!!

  • Kedves Ida! Szerintem a történeted ugy folytatódik, hogy örömmel elfogadtad édesanyád felajánlását. Szivből adta imádott lányának, a legjobbkor és a legjobb helyre kerül a pénze. Sok szeretettel válaszoltam neked, szép napot kivánok :Irén

  • Szerintem,elfogadtad a masodik lehetoseget,ugye az Edesapadet vissza utasitottad,es kulonben is a Szulok azok akik segitenek,segithetnek,ha baj van,utanna majd ugyis vissza kapjak.En igy tettem volna! udv. es koszonok mindent,kiserje utadat szeretet es BOSEG!!!! Gizus

  • Kedves Ida!
    Szerintem elfogadtad a pénzt, felhasználtad a gyógykezelésedre, aztán vissza is fizetted.

  • En meggyozodesem elfogadta a penzt mivel elobb elmondta ,hogy ellenkezo esetben egy masik rezges palyara kerulunk amivel megallitunk egy folyamatot.Joli

  • Az anyósoméktól már mi is kaptunk pénzt. Nem volt könnyű elfogadni. Először arról volt szó, hogy kölcsönadják, mert elég nagy összegről volt szó, aztán amikor mondtuk, hogy akkor élnénk a lehetőséggel, akkorra ők megbeszélték, hogy ajándékba adják. A férjem kényelmetlenül érezte magát, de mondtam neki, hogy addig örüljön, míg van kitől kapnia. Nekünk az akkor nagy segítség volt.
    Gondolom Ida, te is elfogadtad anyukád felajánlását, aztán majd visszaadod, amikor lesz rá lehetőséged. De az is lehet, hogy Te is ajándékba kaptad a végén, mint mi.

  • Kedves Ida,
    szerintem elfogadtad, utána pedig vagy az édesanyádnak adtad vissza, vagy valaki másnak, aki mindkettőtökhöz közel áll.

  • A történetet nyilván nem tudom pontosan folytatni, de azt leírom, hogy az én esetemben valószínűleg mi lett volna hasonló szituációban a folytatás.
    Miután még egyszer átgondoltam, hogy sehonnan nem tudok egyéb helyről pénzt keresni(tehát nem kölcsönt), akkor elfogadom az édesanyám által felajánlottat, de sajnos számomra ez kudarc-élmény, mert nem tudtam önállóan megoldani a problémámat! És ezt a pénzt mielőbb vissza fogom adni, mert kellemetlennek érzem, hogy pont a családnak tartozom.

  • Nem tudom hogy elfogadtad-e vagy sem.Azt tudom leirni,hogy Én mit tettem volna, valószinüleg nem fogadtam, volna el, mert ugy éreztem vona,hogy ezzel egy tartozás biankó csekket irok alá.AndreaJudit

  • Szerintem elfogadtad mert öröm adni és kapni is és szükséged volt rá. Az, hogy vissza kéri-e anyukád vagy nem azt később is ellehet dönteni.Azt is, hogy elfogadod-e vagy nem. Ha vissza adod akkor ha később is megszorulsz mert még nincs annyi biztonsági tartalékod akkor újra kitud segíteni. De az is lehet, hogy egy másik család tagnak van szüksége segítségre és őt is tudja támogatni. De én azt gondolom ha egy anya szeretne adni a gyermekének akkor azt nem kell szégyelni elfogadni mert az anyáknak örömet jelent. :)

  • Elfogadod/elfogadtad. Ez a leglogikusabb lépés ilyenkor. Azt meg már mindenki saját maga tudja, hogy mennyire becsületes és tisztességes ahhoz, hogy vissza is adja azt a kölcsön kapott összeget. Aki kicsit is jószándékú, az visszaadja. Én már kaptam kölcsön nagyobb összeget nagyon húzós anyagi helyzetünkben Édesanyámtól, és vért izzadtam azért, hogy összeszedjem és vissza tudjam adni Neki, de végig a jószándék vezérelt, és végig az járt a fejembe, hogy ha Ő segített kihúzni a bajból, én ezt meghálálom neki és mindenféleképpen összehozom azt a pénzt, amiből vissza tudom neki fizetni.

    A történet vége az lett, hogy nagy szerencsémre kaptam a számlámról nem várt helyről egy olyna összeget, amiből vissza tudtam volna fizetni, de Édesanyám azt mondta aznap, amikor vissza akartam adni neki a pénzt, hogy nem kéri vissza, ajándék tőle nekem és inkább költsem a gyerekeimre.

    Szóval, ha csak a puszta jószándék vezérel, akkor az adok-kapok elv alapján mindig megkapod azt, amitől boldog lehetsz.

  • Kedves Ida!
    Én úgy gondolom, hogy elfogadtad a kölcsönt, megadva Édesanyádnak is az adás, a segítés lehetőségének örömét. Aki tud adni, az gazdagnak érezheti magát, hiszen van miből adni. Aki tud elfogadni, az engedi a pénzt működni, segíti az áramlását. Hogy a kölcsönből ajándék lesz-e, vagy visszafizetett tartozás, az megint egy más kérdés. Minden tanít valamire. Jó egészséget, további sok sikert! Szeretettel Zsuzsa
    http://www.ittesmost.dxn.hu

  • Kedves Ida!
    A videó végén ösztönösen én is azt éreztem, hogy mindenképpen elfogadod majd a pénzt édesanyádtól a folytatásban. Elképzeltem, hogy én hogyan cselekednék a Te helyedben hasonló szituációban. Azért gondolom így, mert egy édesanya szeretetből adja, és fontos egészségi okból ajánlotta fel neked. Az egészséged érdekében feltétlenül el kell hogy fogadd a pénzt, még akkor is, ha kölcsönként ajánlotta. Én is csak akkor fogadnám el, ha visszafizethetem. Örömmel válaszoltam.

  • Szia Kedves Ida!

    Szerintem elfogadtad, amennyiben szükséged volt rá.

  • Szia Kedves Ida!Biztosan nehéz elfogadni a pénzt még akkor is ha édesanyád fel ajánlotta mert én ezt saját magam is megtapasztaltam nekünk is édesanyám tavasszal felajánlotta hogy ad kölcsön az ő kis össze gyűjtött pénzecskéjéből és persze hogy nehéz volt elfogadni de a muszáj nagy úr így mi is elfogadtuk a pénzt és nagyon remélem hogy minél hamarabb vissza tudjuk neki adni ,így szerintem a folytatás az hogy te is elfogadod a tiszta szívből jövő segítséget .legyen szép napod és jó egészséget kívánok puszi Marika

  • Egeszsegrol leven szo, az ember elfogadja a segitseget, de nem mindenki (van, aki beletorodik a “megvaltoztathatatlanba”, ami adott esetben lehet, hogy valos velelem) – kivancsian varom a torteneted veget, Ida.
    Remelem mar nincsenek eu. problemaid!
    Udvozlettel,
    Noemi

  • Kedves Ida!

    Szerintem elfogadtad, mivel az egészségedről van szó és arról is, hogy nem akartad édesanyádat megbántani azzal, hogy visszautasítod a felajánlását, hiszen Ő biztosan örömmel és szeretettel tette ezt.
    Szép napot neked!

  • Ha szereted az Édesanyádat, elfogadtad. Jó szívvel adta, segített Neked, és ezért Te hálásan, boldogan gondolsz rá míg élsz.
    Ugyanakkor Ő is nyugodtabban hajtja álomra fejét, mert megtette azt, amit a szíve diktált.

  • Kedves Ida! Ez sokkal nehezebb és összetettebb kérdés, hogy egyszerűen igennel vagy nemmel lehessen rá válaszolni.Sok függ a háttértől, a pillanatnyi körülménytől és még számtalan dologtól, ami mindenkinél másképp jelentkezik.Ezért nem tudok határozott választ adni, hogy Te hogy döntesz vagy döntöttél. Ez ott abban a pillanatban dől el, és ez mindenkinél más és más! Itt nem lehet egyértelműen dönteni, esetleg arra hivatkozva, hogy az édesanyám és ő ajánlotta fel. Én miután 2x is megnéztem a videót úgy döntenék, hogy nem fogadom el. És ez nem visszautasítás lenne részemről, remélem érted mire gondolok. De Téged ismerve, már döntöttél, és biztos a legjobb döntést hoztad.Hisz a körülményeket Te ismered. És talán egy nem várt helyről kapod meg a segítséget. Én ebben bízom. Kíváncsian várom döntésed. Szeretettel üdvözöllek: Ibolya

  • Én az elfogadására tippelek,így folytatódik a történet.

  • Elfogadod hiszen fölajánlották neked szivesen.

    • Ha a betegseg surgos beavatkozast igenyel,es ez az egyetlen penzforras ami a gyogylashoz vezet,el kell fogadni.De minel hamarabb visza is kell adni.Keves az informacio,kellene tudjam a szulo es koszted levo viszonyt ami kozvetlen,barati vagy rideg.
      De anyukad is a legrovidebb utat valasztotta.
      Szeretettel:Irenke

  • Sajnos nem tudtam megnézni a videót, mert nem jelen meg semmi, csak egy üres keret.
    Üdv: Ibolya

  • Kedves Ida!

    Engem ez a félbemaradt történet azért szomorít el, mert én is jártam így nem egyszer: 40 éves koromig elfogadtam anyám anyagi támogatását (néha pénzben, de leginkább más dolgokban: kaja vagy vigyázott a gyerekekre stb.). Aztán én is úgy gondoltam, mivel ő annak idején a fizetéséből támogatta a szüleit, és néha ezt meg is jegyezte, hogy ennek véget vetek. Igazából úgy sikerült véget vetni, hogy elköltöztünk a szűkebb családommal az ország másik végébe, és gyakorlatilag megszakadt anyámmal szinte teljesen a kapcsolatom (mondanom sem kell, hogy ő megsértődött, de hiába várta, hogy felhívjam, nekem nem volt erre pénzem stb.)
    Viszont jobban éreztem magam függetlenül. Valahogy jobbat tett az önbecslésemnek, hogy nem fogadok el tőle segítséget.
    Attól jó elfogadni, aki nem vár el érte semmit. Aki számításból adja, mintegy cserekapcsolatként, akkor azt meg kell beszélni. Anyám az időmet, figyelmemet, folyamatos odafigyelésemet igényelte volna cserébe (a családom rovására). Túl sokat kért. A szomorú, hogy magányos maradt – az unokák sem látogatják. Tehát nem tudja hova tenni a pénzét, amit arra szánt igazából, hogy vele foglalkozzanak.
    Üdv, Ildi

  • Szerintem egy ilyen felajánlásnál mérlegelni kell.Nem csak a szavak számítanak, hanem a nonverbális megnyilvánulások is, amik a szavakat kísérik.
    Ha úgy érzed, hogy ezek összhangban vannak édesanyád szavaival ,akkor bátran fogadd el a pénzt!
    De ha csak egy kicsit is bizonytalan vagy…….

  • Kedves Marika!
    Köszönöm, hogy írtál: de úgy érzem, nekem jobb így. Lehet, nemcsak a pénz áll a dolog hátterében, hogy függetlenként – vagy mondjuk mástól, másoktól függve – jobban érzem magam. Ezt nyilván át kellene gondolni. Valóban faramuci helyzet, hogy anyám annak idején támogatta az idős szüleit, és nekem erre esélyem sincs. Még a saját felnőtt gyerekeimet sem tudom rendszeresen támogatni (lehet, nem is kell, bár nagy szokás ebben az országban).
    Üdv!

  • Kedves Ida!

    Szerintem a történet folytatása az, hogy Te elfogadtad az Anyukádtól felajánlott összeget.
    Remélem jól tippeltem.

    Üdv.

    Tücsi

  • Drága Ida!
    Szerintem elfogadtad a pénzt. Majd, ha a kedves édesanyádnak a későbbiekben szüksége lesz pénzre, Te leszel az első aki kisegíti.

    • El kellett, hogy fogadd! Elfogadni is tudni kell, márpedig ha én jól ismerlek, Te tudsz elfogadni! Tudom, hogy sokkal nehezebben mintha adnál, de szerintem elfogadtad, mert bár vannak esetek , amikor ott van a megoldás, kínálkozik, elmegyünk mellette, “mert kérni – de elfogadni is!még akkor is ha önként felajánlottan adják- nagy szégyen!”.Nagy szégyen az szerintem amikor kinyitotta az élet azt a bizonyos ajtót és mi nem vesszük észre ,mert még mindig azt az ajtót bámuljuk ami már bezárult!Ha nem fogadtad el, nem Veled esett meg…

  • Kedves Ida!

    Szerintem elfogadtad, bár első gondolatom az volt hogy nem, de az ellenkezett volna a tanításaiddal. Üdvözlettel:Piroska

  • Elfogadtad, és jól tetted, hiszen édesanyád ajánlotta fel jó szívvel.

    Üdv. Anna

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.