Szeretnél utazni? Vagy csak vágyakozol rá…

“De jó neked!” – mondják sokan, amikor valahogy szóba kerül, hogy három hétig Görögországban  leszek a tengerparton. Legtöbben felkapják a fejüket és hozzáteszik: “Én is úgy mennék…” És utána a “de” vagy elhangzik, vagy kimondatik, vagy nem… Már mint, hogy ő(k) miért nem…

A minap amikor az utazásomra gondoltam, hogy újra ott leszek a tengerparton, és először ilyen hosszú ideig, eszembe jutott, amikor sok-sok évvel, még a 90-es években elfogott a mehetnék, és soha nem jutottam tovább, mint legfeljebb addig, hogy Zalaegerszegen (ahol akkoriban éltem) elmentem az egyik ismerősömhöz az utazási irodába, ahol dolgozott. Nem sokat értettem abból, amit magyarázott… Valami apartmanokat emlegetett, és hogy nekem kell választanom közülük. De hogyan: milyen alapon válasszak, és főleg hova menjek, amikor annyiféle ajánlat van! Mindez nekem akkor teljesen új volt, és szinte döntésképtelenné váltam. Mindezt még tetézte egy további kérdés is: és hogyan lehet odajutni a nagy nehezen és végre kiszemelt helyre. Hát igen, néha szoktak csoportos utat is szervezni, busszal például, de legtöbben saját maguk mennek – hangzott a válasz.  Egy biztos: az egész meghaladta az én akkori hozzáállási (!!!) képességeimet.

A feszültséget még most is fel tudom idézni, és azt a mérhetetlen lelki űrt, amit a vágyaimról való sorozatos lemondásaim okoztak. Így utólag nem is értem, hogy bírtam ki lelkileg, de éveken keresztül játszottam ezt a játszmát magammal: jött a vágy, egyre erőteljesebben a mehetnék, az utazhatnék, én valamit csináltam, hogy csillapítsam, katalógust szereztem, lapozgattam, információkat szereztem, aztán kitaláltam, hogy mégis miért nem… És szenvedtem persze. Már mint ezektől a nemleges döntéseimtől. Abraham-Hicks óta tudjuk, hogy a vágyaink nem véletlenül jönnek, és egyáltalán nem kell lemondanunk róluk, sőt! Már ott is vannak a megvalósulásban, csak nekünk kell arra a rezgés szintre kerülnünk, hogy a valóságban át is éljük. Hát nekem ez éveken keresztül nem ment, mert ellenálltam a vágyaimnak, és jó sok kifogást is gyártottam közben.

Már Budapesten éltem, amikor megláttam egy utazási iroda hirdetését valahol: egy utat a görög tengerpartra elképesztő olcsó áron. Össze-vissza izgultam, hogy lehet, hogy becsapás, nem is igaz, de aztán amikor már harmadszor utaztam hasonlóképpen, akkorra csak be kellett látnom, hogy ez bizony nagyon is valóságos, és nagyon is működik! :-) Igaz, hogy majd 24 órát zötykölődni kell a buszon, de akkorra már váltottam a gondolkodásomban: nem érdekel, milyen a lehetőség, AKKOR is megyek, ha nincs a legnagyobb kényelem! Nem vagyok hajlandó a vágyaimat még tovább visszafojtani!

Amikor valaki meghallja, hogy mennyibe kerül egy 3 hetes út, legtöbben elképedve néznek rám. Tegnap egy ismerősöm hozzátette: ennyi egy hét a Balatonon! Hát igen… Csak tájékozódni kell, és akarni valóban menni. És így lehet egyre inkább közelíteni a vágyotthoz, a nagyobb kényelemhez, az egyre hosszabb tartózkodási időhöz is. Persze, ha neked ez a vágyad. Tehát tegyél valamit akármilyen kicsit is, de tegyél, ha tényleg meg akarod valósítani, amire belülről mélyről késztetést érzel. Ez is jobb és főleg több a semminél. Én is egy hét-10 nappal kezdtem, de kevés volt – belülről ezt éreztem. Vagy 2 éve már csak 2 hétre vagyok hajlandó menni, mert egy hét után mindig szabályszerű érzelmi traumákat éltem át, hogy haza kell a tenger mellől jönnöm. Legtöbbször sírtam, ahogy távolodott a tenger látványa. Az utolsó pillanatokig lógtam az autóbusz ablakában. Ennek mindenképp véget akartam vetni… Most először megyek három hétre, de nem utoljára! :-)

Egy spirituális Szilveszteren a vágyainkkal foglalkoztunk, és ott akkor fogalmazódott meg bennem a vágy: sokat lenni a tengerparton… Konkrét időtartam is bevillant, sőt: nagyon tisztán az is, hogyan. És elkezdtem ezt a vágyamat a racionális síkra hozni, és egyre inkább látszódnak a megvalósulás körvonalai. Ott a belső késztetés, és nyomában megjelennek a lehetőségek, és persze kellenek a tettek is. És gyanítom, ahogy én haladok belül, amilyen az én rezgés szintem = az összhangom az Isteni részem: a nem fizikai és a fizikai részem között úgy nyilvánulnak meg kézzel foghatóan a tengerparti utazásaim.

Néha persze előfordul, hogy az Elmém zakatol. Mint például tavaly ősszel, amikor érthetetlen módon szinte bepánikoltam, hogy mennyit költöttem! Pedig csak egyszerűen arról volt szó, hogy engedtem az erősebb késztetésnek, és másképp őszöltem a tengerparton, mint korábban. Ahogy elengedtem a pánikot a Bőség olyan módon nyilvánult meg, mintegy megnyugtatásomra :-), amit saját fantáziával nem tudtam volna kifőzni. Ehhez persze a bennem lévő renden kívül kellett az a tudatos pénzügyi hozzáállás is kint ;-), amit évek óta folytatok, és amit megalapoztam már.

Te is leteheted a pénzügyeid biztos alapjait, és elindulhatsz egyre inkább a vágyaid után. Ezt segíti PénzAngyalod, akit nem véletlenül hoztam neked sem, egy istennői sugallatra! Ismerkedj meg vele itt! –>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

2 Responses to “Szeretnél utazni? Vagy csak vágyakozol rá…”


  • Sziasztok!

    Nagyon szeretek utazni, pontosabban: felfedezni, átélni. Reggelente, ahogy a munkahelyem felé zötyög velem a villamos, azt gondolom: “új kalandok felé utazom éppen…” A fizetésem jóval a magyar átlag alatt van, mégis huszonöt országban jártam már, legutóbb éppen New Yorkba jutottam el! Háromszor nyertem utazást, máskor pedig hátizsákkal indultam neki… csodálatos kaland elindulni az ismeretlenbe! Amikor pedig itthon “nyaralok”, akkor is rengeteg szépséget tartogat a világ: az ismeretlen néha egész közel van. A közvetlen lakhelyem utcái is meg tudnak döbbenteni pusztán azzal, hogy felnézek a homlokzatokra (Budapest), vagy ha vidéken az “unalomig ismert” tájat egy nagyító (makro-objektív) és egy növényhatározó segítségével derítem fel… legutóbb egy ritka orchideát találtam. Ez a világ tele van felfedezésre váró csodákkal. Nekem az utazás, a felfedezés adja a legnagyobb gazdagságtudatot, és – úgy látszik – ezt az Univerzum is “értékeli”, mert ez valahogy – akár pénz hiányában is – rendszeresen megvalósuló élmény.

  • Sziasztok!

    Ugyanazt mondhatom el, mint Alexandra. Én is átlag alatti jövedelemből élek, mégis sokfelé utaztam már. Két ilyen jelentősebb utam volt, amikor az elhatározás pillanatában egy fillér tartalék pénzen sem volt. Egyszer Párizsba hívott magával a barátnőm. Hogyan, miből? Mondta, ne aggódj, lesz pénzed. És jött egy különmunka. Meglett a pénz. Addigra elfogytak a helyek a társasútra. Két nappal az indulás előtt pedig valaki visszamondta. Talán nem volt nálam boldogabb utazó Párizsban. Ugyanígy jutottam el Amerikába. Kitaláltam egy dátumot mikor szeretnék indulni. Szintén éppen semmi pénzem nem volt (korábban építkeztünk, szintén a semmiből indulva) Lényeg, fél év múlva az előre kitalált napon felszálltam a repülőre. (Azóta többször is.)

    Higgyetek Idának. Aki akar valamit, és tesz is érte, akár csak gondolatban, az Égiek is segítik. (De járjatok nyitott szemmel, és vegyétek észre a lehetőségeket.) És csodáljátok ezt a gyönyörű világot.
    Ani

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.