Daily Archive for november 1st, 2012

Én és a pénz (Nők Lapja 43. szám: 2012. okt. 24.)

Szeretem. Utálom. Félek tőle. Vágyom rá… számos érzés, mondat, ami a pénzhez kapcsolódik. Pedig valljuk be, nem ártana tisztázni a viszonyunkat. A takarékosság világnapja alkalmából végigvettük, hogy miért fontos a mai világban a pénzügyi tudatosság, hogyan fejleszthetjük ezen irányú készségeinket és miként tudjuk rendbe tenni a pénzzel kapcsolatos érzelmi viszonyainkat.

A válság átgondolásra késztette az embereket. Ha kényszerből is, de szembe kellett nézni a kiadásokkal és bevételekkel, és véget kellett vetni a pazarlásnak, az értelmetlen költekezésnek. Az új élethelyzet új tudást is igényel: alapvető pénzügyi ismereteket, előrelátást, racionális gondolkodásmódot. Majdhogynem mindenkitől. Akinek nem megy, annak pedig meg kell tanulni az új tantárgyat, amit aztán egyből élesben gyakorolhat is. A tét hatalmas. Hosszútávú anyagi biztonság, nyugodt öregkor, gyerekeink jövője. Vagy ennek az ellenkezője.

Legyen tele a pénztárca

Lassan nem számít kuriózumnak, ha valaki felnőtt fejjel ül be az iskolapadba. Tudomásul vettük, hogy senkinek sincs felmentése a számok alól, és egyedül mi magunk tehetünk a saját boldogulásunkért. Csapó Ida, önismereti tréner 2008 óta indít kurzusokat pénz témában. A Gazdagnők. hu oldal kezdetekben főleg nőkre szakosodott, és ez akkor egyedi volt a piacon. Ida felvállalta, hogy megtanítja a nőket a pénzzel bánni, hiszen még mindig sokan hozzák útravalóként otthonról, hogy a kasszához csak a férfi nyúlhat. Az útravalóban azonban nem volt benne a válás és a válság, pedig a többség mindkettővel találkozik.

–    „Egy nő függő helyzetben lesz mindaddig, amíg nincs saját pénztárcája” – említi Ida a kedvenc idézetét. Ezért is indult az első kurzusaim egyike. – „Legyen tele a női pénztárca” címmel. Célom, hogy a nők el tudják kerülni az anyagi függőséget, a kiszolgáltatottságot, és hogy merjenek a saját álmaik, szívük vágya után menni. Mint ahogy azt én is teszem.

Hosszú utat jártam be, mire ideáig jutottam – mesél a kezdetekről. – Egyedülálló anyaként állandó pénzzavarban voltam, és olyannyira féltem magától a pénztől, hogy előfordult, hogy nem nyitottam az ajtót a csekket hozó postásnak. Aztán egyszer megelégeltük az akkor már tizenéves lányommal, hogy nem tudjuk megválaszolni az egyre gyakrabban felmerülő kérdést: „De hát hova lett a pénz?” És elkezdtük vezetni a bevétel-kiadásainkat. Pénztudatosságomnak ez volt az első fontos lépcsője. Aztán eljött egy pont, egy életkor az életemben, amikor felvetődött bennem, de mi lesz velem nyugdíjasként, egyáltalán: hogyan lehet a nyugdíjból megélni? És eszembe jutott a nagyanyám, a családi hagyatékom.

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png