Én és a pénz (Nők Lapja 43. szám: 2012. okt. 24.)

Szeretem. Utálom. Félek tőle. Vágyom rá… számos érzés, mondat, ami a pénzhez kapcsolódik. Pedig valljuk be, nem ártana tisztázni a viszonyunkat. A takarékosság világnapja alkalmából végigvettük, hogy miért fontos a mai világban a pénzügyi tudatosság, hogyan fejleszthetjük ezen irányú készségeinket és miként tudjuk rendbe tenni a pénzzel kapcsolatos érzelmi viszonyainkat.

A válság átgondolásra késztette az embereket. Ha kényszerből is, de szembe kellett nézni a kiadásokkal és bevételekkel, és véget kellett vetni a pazarlásnak, az értelmetlen költekezésnek. Az új élethelyzet új tudást is igényel: alapvető pénzügyi ismereteket, előrelátást, racionális gondolkodásmódot. Majdhogynem mindenkitől. Akinek nem megy, annak pedig meg kell tanulni az új tantárgyat, amit aztán egyből élesben gyakorolhat is. A tét hatalmas. Hosszútávú anyagi biztonság, nyugodt öregkor, gyerekeink jövője. Vagy ennek az ellenkezője.

Legyen tele a pénztárca

Lassan nem számít kuriózumnak, ha valaki felnőtt fejjel ül be az iskolapadba. Tudomásul vettük, hogy senkinek sincs felmentése a számok alól, és egyedül mi magunk tehetünk a saját boldogulásunkért. Csapó Ida, önismereti tréner 2008 óta indít kurzusokat pénz témában. A Gazdagnők. hu oldal kezdetekben főleg nőkre szakosodott, és ez akkor egyedi volt a piacon. Ida felvállalta, hogy megtanítja a nőket a pénzzel bánni, hiszen még mindig sokan hozzák útravalóként otthonról, hogy a kasszához csak a férfi nyúlhat. Az útravalóban azonban nem volt benne a válás és a válság, pedig a többség mindkettővel találkozik.

–    „Egy nő függő helyzetben lesz mindaddig, amíg nincs saját pénztárcája” – említi Ida a kedvenc idézetét. Ezért is indult az első kurzusaim egyike. – „Legyen tele a női pénztárca” címmel. Célom, hogy a nők el tudják kerülni az anyagi függőséget, a kiszolgáltatottságot, és hogy merjenek a saját álmaik, szívük vágya után menni. Mint ahogy azt én is teszem.

Hosszú utat jártam be, mire ideáig jutottam – mesél a kezdetekről. – Egyedülálló anyaként állandó pénzzavarban voltam, és olyannyira féltem magától a pénztől, hogy előfordult, hogy nem nyitottam az ajtót a csekket hozó postásnak. Aztán egyszer megelégeltük az akkor már tizenéves lányommal, hogy nem tudjuk megválaszolni az egyre gyakrabban felmerülő kérdést: „De hát hova lett a pénz?” És elkezdtük vezetni a bevétel-kiadásainkat. Pénztudatosságomnak ez volt az első fontos lépcsője. Aztán eljött egy pont, egy életkor az életemben, amikor felvetődött bennem, de mi lesz velem nyugdíjasként, egyáltalán: hogyan lehet a nyugdíjból megélni? És eszembe jutott a nagyanyám, a családi hagyatékom.
Női családban nőttem fel. Három húgom van, előfordult, hogy anyai nagyanyám is velünk élt. Máig emlékszem a kiszolgáltatott helyzete miatti keserűségre. Bár végigdolgozta az egész életet, nem volt egyetlen egy fillérje sem időskorára, mert nem járt neki nyugdíj. Tehát tudatos és tudattalan folyamatok is affelé tereltek, hogy elkezdjek a nők és pénz témával foglalkozni.

Új kódszó: pénzügyi intelligencia

Anyagi természetű kérdésekre nem jönnek ösztönből a jó válaszok – hívja fel a figyelmet szakértőnk. Sőt, az ösztönösség a pénzügyek terén nagyon gyakran egyenlő az anyagi sodródással. Olyan ez, mint amikor valaki térkép nélkül indul el egy útra. Lehetnek jók a spontán döntések, működhet az intuíció a pénzügyek terén is, de fontos tudatosítani azt, hogy vajon mikor és miért igen, és miért nem. Tudatosság az is, ha meglátjuk, hogy a pénznek több vonatkozása van.

Csapó Ida a pénz három arcáról beszél: a racionális oldal a logikus, számszerű pénzügyi tervezést jelent. A lelki vetület megmutatja, hogy milyen pénzügyi személyiségtípusba tartozunk, spórolunk vagy inkább költekezünk, és milyen önkorlátozó hiedelmeink vannak a pénzzel kapcsolatban (szegénység vagy gazdagság tudatunk van). Ezenkívül a pénz spirituális vonatkozása is izgalmas kérdés. Például a Vonzás Törvénye, a gondolat, de főleg az érzelmek hatalma hogy működik az anyagiak, a pénz tekintetében.

A racionális oldalnak magunk is nekiveselkedhetünk. Viszonylag egyszerű elkezdeni, hiszen csupán egy fehér lapra és egy tollra van szükség. A házi költségvetés segít, hogy nyomon kövessük bevételinket, kiadásainkat. Nem nagy találmány ez, a nagyanyáink háztartási naplót vezettek, sok családban pedig természetes volt a borítékos módszer, azaz minden borítékban a különböző kiadásokra különítették el a pénzt.

–    Ha valaki nem tudja, hogy mennyi a bevétele és ebből meddig nyújtózkodhat, azaz mik a kiadásai – mégpedig pontosan -, akkor könnyen eladósodhat – mondja a szakértő. – Különösen, ha a pénzügyi személyiségtípusa költekező, azaz egy darabig megszorít az anyagiak terén, aztán meg hirtelen érzelmi felindulásból elveri a pénzét.

Jelenleg alkalmam van hajléktalan nőket egy alapítványi pályázati támogatás keretében tanítani. Két-három olyan nő is van közöttük, akiknek elárverezték a házát vagy lakását, mert nem tudta a banki hiteleket tovább fizetni. Nagyon szívszorító személyesen megtapasztalni, hogy valaki hogy jut önhibáján kívül, de saját felelőssége miatt is ilyen sorsra. A pénzügyi önismereti tesztből kiderült ugyanis, hogy szinte valamennyi hajléktalan nő költekező volt.

Tudatos szemlélettel

A világ, amiben élünk, folytonos fogyasztásra buzdít. Ömlenek a hirdetések minden irányból, és az emberek egymást is hergelik. Új táska, új autó, okostelefon és fejlesztő játék a gyereknek. Pedig a tudatosság azt is jelenti, hogy képes vagyok lemondani, a jövedelmemet okosan beosztani. Arról nem is beszélve, hogy muszáj a pénzügyeinket tervezni. Aki nem gondolkodik előre, az könnyen kiszolgáltatott lesz. Nem tudja otthagyni a nyomasztó munkahelyet, nem tud kilépni a rossz légkörű házasságból, de még az államnak is kiszolgáltatottja lehet. A nők esetében különösen fontos ez, mert a karrierjük többször is megtörik a gyerekszülések miatt. Fel kell előre készülni az anyagilag szűkösebb gyes időszakra, az iskoláskorban egyre inkább emelkedő családi kiadásokra.

–    Arról nem is beszélve – mondja Csapó Ida – hogy a nők jövedelme a világon mindenütt általában alacsonyabb, mint a férfiaké, ezért kevesebb lesz a nyugdíjuk. Ehhez hozzájön, hogy az asszonyok tovább élnek, így kifejezetten hosszú lehet az az idő, amíg egyedül kell boldogulniuk a nyugdíjukból.

Elég takarékoskodni?

– A spórolás hangsúlyozása kevés – mondja Csapó Ida. – Nem is szeretem, mert a hiányra koncentrál, és kialakít egy szegénységtudatot. Ehelyett inkább azt a pénzügyi bölcsességet kéne alkalmazni, hogy a pazarlásmentes élet mellett hogyan tudnánk még pénzt is teremteni. A saját életemben egy-egy nehezebb periódusban nem egyszer ültem le egy A4-es lap mellé, és írtam le húsz ötletet arra, honnan lehetne több pénzem. Eleinte a felsorolásban az ember a megszokott dolgait írja le, de a hetedik-nyolcadik után ez már nem megy: elő kell tudni venni a kreativitást, illetve egy szemléletváltással újabb ötleteket leírni. Legtöbben ugyanis azt gondoljuk, mindent nekünk kell előteremtenünk: több pénzt, nagyobb bevételt. Persze a másodállás, a túlmunka mellett pénzzé tehetünk dolgokat is, de az is pénzteremtés, ha képesek vagyunk elfogadni (ebben mi nők sajnos gyengék vagyunk, mert általában könnyebben adunk, mint hogy elfogadnánk) ajándékot, egy tál ételt az anyánktól. És hogy értékeljük az ingyenes dolgokat: tudjuk ezeket felkutatni, fellelni rossz érzések nélkül. Ilyen lehet egy koncert a rádióban, bejutás a múzeumba fél órával zárás előtt

Hogyan legyen több pénzünk? Tippek, ötletek, megoldások

Ne legyünk önfeláldozóak!
Tipikus női probléma. Sokan támogatják erejükön felül a gyerekeiket, unokáikat, és így kerülnek egyre nagyobb adósságba. Pedig nincs sehol megírva, hogy a gyereknek akkor is nappali egyetemre kell járnia, ha nincs rá pénz. Sajnos a nők többsége inkább másokról gondoskodik, mint önmagáról. Pedig mindenkinek elsősorban önmagáról kellene gondoskodnia, hiszen csak akkor tud másokon is segíteni.

Figyeljük a pénzmozgást!
A kisebb-nagyobb kiadások áttekintésekor rögtön kiderül, hol pazarlunk. Például a telefonszámla csökkenthető, ha átgondoljuk, mikor és kit hívunk fel, és élhetünk a szolgáltatók kedvezményeivel. Ez az internetre is igaz. Át lehet állni az energiatakarékosabb villanykörtékre, és ügyelni kell, hogy feleslegesen ne legyen bekapcsolva a tévé, a villany.

Vezessük az adósságainkat!
Meglepő, de a legtöbben nem tudják, mennyi is a tartozásuk. Nagyon nehéz rávenni az adósokat, hogy kiszámolják, pontosan, tételesen kinek, mennyivel tartoznak. És ha végül megteszik, kiderül, az adósságuk a duplája annak, amennyit gondoltak. Amikor az ember először szembesül azzal, mennyi az adóssága, általában sokként éri. Ám utána neki kell állnia tervet készíteni, mikor, kinek és hogyan fizetheti vissza, ami jár neki.

Alkudozni?
Többnyire érdemes alkudozni azokkal, akiknek az ember tartozik. Persze a bankokkal ez nyilván nem megy, de a rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel igen. Ha például 100 ezer forintot kellene kifizetni havonta, talán sikerül megbeszélni, hogy csak 70-80 ezret törlesszünk. Egy ideig. Ettől a visszafizetendő összeg nem változik, csak tovább tart a törlesztése. És ha ezt sikerül elérni, a fennmaradó 20-30 ezret félre kell tenni, már ha megteheti az ember. De ha csak pár ezer forintot sikerül lealkudni, az is győzelem.

A spórolást kezdjük kicsiben!
Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat, kell, hogy legyen spórolt pénzünk. Minimum három hónapra, hiszen bármi előfordulhat! Ehhez persze minden hónapban félre kell tenni egy kis biztonsági tartalékot. Az ideális állapot az, ha az ember a nettó jövedelmének a 10 százalékát minden hónapban félre tudja tenni. Ám ezzel is úgy kell számolnia, mint költséggel, azaz kötelező kiadással. A spórolást el lehet kezdeni kicsiben, akár 10-20 forintokkal is. Az első hónapban mindennap tegyünk félre 10 forintot. Ez olyan kevés, hogy nem hiányozhat. A következő hónapban már 20 forintokat tehetünk el naponta, az azt követő hónapban megint kicsivel többet. Szokjuk meg, hogy félreteszünk. Utána már észre sem vesszük…
Napi szinten ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogy amikor már nem megyünk el otthonról, ürítsük ki a pénztárcából a fém pénzeket, és ha megengedhetjük magának, akkor a legalacsonyabb címletű papírpénzt is tegyük félre. Ez kialakít egy szokást, hogy megtanuljunk félretenni.

Osszuk be a pénzt!
Létezik a nettó jövedelem beosztásának egy klasszikus módszere, ám ezt a mai viszonyok mellett nyilván kevesen engedhetik meg maguknak. Ez az aranyszabály úgy szól: a jövedelem 50 százaléka a fixkiadás, 10 százalék biztonsági tartalék, 10 százalék hosszú távú befektetés, 10 százalék adomány, 10 százalék képzés, tanulás, 10 százalék szórakozás, kényeztetés. Ez utóbbi kötelező kiadás kellene, hogy legyen, hiszen az embernek kell egy kis öröm is az életében. Annak persze, akinek az egész fizetése a rezsire és más költségekre, adósságtörlesztésre megy el, lehetetlen mindezt megvalósítania. Ám az nem lehetetlen, hogy megpróbáljon biztonsági tartalékot kialakítani, akár más – főleg felesleges – költségek rovására, minden hónapban. A tartalékhoz aztán nem szabad hozzányúlnia.

Nézzünk messzire!
A mindennapi spórolás mellett azt is meg kell tanulni, hogyan kell hosszú távon gondolkodni. A legfontosabb, hogy tűzzünk ki magunk elé valami célt. De ne azt, hogy sok pénzünk legyen. Olyan célok kellenek, amelyek miatt érdemes gyűjteni. Utazás, családi ház… Mert ezek mellé érzelmek is társulnak, ami motiválja az embert.

Praktikus tippek az olvasóktól:

  • Összekötöm a diétám a pénzszaporítással. Fogtam egy befőttes üveget, és ráírtam: Amit ma nassolásra költöttem volna. És ha megkívánok – mondjuk egy fagyit – akkor azt nem megveszem, hanem az árát bedobom a befőttes üvegbe.
  • Én a visszajáróként kapott fém kétszázasokat gyűjtöm a fiamnak. Egészen megdöbbentem, hogy egy-két hónap alatt mennyi pénzt összegyűjtöttem így – anélkül, hogy nagyon feltűnt volna a hiánya a családi kasszából.
  • Létezik olyan vízcsapra szerelhető adagoló, amely a percenkénti 15-22 literes vízfogyasztást percenként 5 literre csökkenti a komfortérzet megtartása mellett. Hogy ez mennyit jelent havonta? Eddig 40 ezer forint volt a vízszámlánk 2 havonta, ez 40 köbmétert jelentett. Az adagolók felszerelése után 16 ezer forintra csökkent a vízszámlám, és ez kb. 15 köbméter. Ez havi 12 ezer forint megtakarítás anélkül, hogy bármi máson változtatnék, vagy valamire különösebben figyelnék. Az adagoló ára pedig vízcsaponként 1200 Ft. Egy mosogatóra, két kézmosóra és 2 zuhanyra szereltem fel.

Írta: Vályi-Nagy Erika
Megjelent a Nők Lapja 43. számában 2012. október 24-én.

Fotó: Kelkó Niki

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

0 Responses to “Én és a pénz (Nők Lapja 43. szám: 2012. okt. 24.)”


Jelenleg nem tudsz hozzászólni.